Az elnökségének örökségét bebetonozni vágyó Barack Obama nemrég nagy dolgot tett: elkezdett egy történelmi viszályt lezárni. Az Egyesült Államok némi vatikáni közvetítéssel végre lezárta a Kubával fennálló, még a hidegháborúban konzerválódott rossz viszonyát, a két ország nagykövetségeket nyitott újra, Obama lekezelt Raúl Castróval, John Kerry külügyminiszter pedig Havannában járt.
Ugyan a republikánus többségű Kongresszus még behúzhatja az enyhülési folyamatban a kéziféket, de Kuba ügye már sínen van. A hidegháborús konfliktusok a Szovjetunió és a kommunizmus bukásával nagyrészt elenyésztek, inkább a muszlim nemzetek és az Egyesült Államok közti konfliktusok dominálták az utóbbi pár évtizedet. Maradtak azonban így is régi zárványok.
A felhorgasztott medve
Érdekes kérdés a hidegháborús ősellenség, Oroszország helyzete. A gorbacsovi enyhülés éveiben egészen baráti volt a légkör, aztán az 1998-as gazdasági válság nagyon megrázta Oroszországot. Borisz Jelcin maga sem kakaskodott, aztán jött a keménykezű utód, Vlagyimir Putyin. Putyin és az aktuális amerikai elnök viszonya nem volt mindig rossz, először talán a tervezett amerikai rakétavédelmi rendszer és a 2008-as grúziai háború idején került mélyebbre.
Az utóbbi másfél év ukrajnai történései, a Krím elfoglalása és a kelet-ukrajnai konfliktus szítása azonban új hidegháborút eredményezett. Miközben az oroszok egyre-másra tartják a hadgyakorlatokat és stratégiai bombázókkal riogatják a nyugati államokat, a NATO már Magyarországot is meghintené tankokkal és gyorsreagálású erőket telepít az oroszokhoz közeli tagországokba.
Kimék Koreája
A legjellemzőbb Észak-Korea: Kim Dzsong Il rezsimjét nem érintette meg a kommunizmus széthullása, a koreai és sztálinista elemekből mixelt dzsucse rendszer megingathatatlan maradt. Tény, hogy súlyos éhínséget eredményezett az orosz piac elvesztése, de a rendszer kívülről szilárdnak tűnt, sőt növelte katonai potenciálját. Phenjan atomfegyvert fejlesztett ki magának, nagy hatótávolságú rakétákkal kísérletezik, és havonta lángtengerrel fenyegeti meg Dél-Koreát és az USA-t.
A koreai háború formálisan még zajlik (csak fegyverszünetet kötöttek 1953-ban), és több incidens is volt a határ mentén az utóbbi években: a Cseonan déli hadihajó elsüllyesztése, a Jonpjong-sziget ágyúzása vagy épp a mostani aknás eset. Mondjuk ez nem meglepő, ha ugyanaz a család irányít egy országot 1948 óta.
A harmadik hadtest: Latin-Amerika
Kuba kivételével is akadtak (had)színterek Amerikában a világok harca idején. Emlékezetes az amerikaiak több beavatkozása – akár csupán a CIA bevetésével, fű alatt – Chilében, Nicaraguában vagy épp Grenadában. A 21. század elején aztán feltámadt a már csak Kubában megmaradt szocializmus, és hamar elterjedt a latin-amerikai államokban. Hugo Chávez, majd utóda, a Szaddám Husszein-hasonmás Nicolás Maduro rajongásig szerette ostorozni Amerikát, de ebbe a sorba beállt a balra tolódott Ecuador, Nicaragua, Argentína és Bolívia is.
Palesztin-izraeli viszály
Ez a konfliktus kissé homályzóna az eddigiekhez képest: ugyanis nem annyira ideológiai mozgatórugói vannak, mint két csoport közti gyűlöleti. Azonban ahogy fejlődött a konfliktus, az USA és a Szovjetunió szépen felsorakozott a két oldal mögött: az amerikaiak az izraelieket kezdték támogatni, a szovjetek pedig az arab szövetségeseket pumpálták haditechnikával. Ezzel a két nagyhatalom azt érte el, hogy a konfliktus nem csendesedett el, hanem a mai napig befagyott.
Irán, az ősellenség
Irán esetében azért már könnyebben tudjuk a hajcihőt a hidegháborúhoz kötni: Amerika mindvégig kiállt az ellenfeleivel keményen leszámoló Reza Pahlavi sah mellett, akit 1979-ben egy széleskörű, több szervezetből és milíciából (köztük a kommunistákból) összeverődött front megbuktatott. A hatalomra került síita vallási előkelőségekből álló vezetés Komeini ajatollahhal az élen a sahot támogató Amerika ellen fordult, aminek csúcsa az 1979-es követségi túszdráma volt. Elég csak a hosszan elnyúló atomvitára vagy Mahmúd Ahmadinezsád korábbi elnök kirohanásaira gondolni, hogy belássuk, a nukleáris megállapodás ellenére ez a konfliktus is létezik a mai napig.
