Lemondott kedden Klaus Wowereit, Berlin kormányzó főpolgármestere. A tartományi rangú német fővárost 2001 óta irányító szociáldemokrata (SPD) politikus sajtótájékoztatóján elmondta, hogy december 11-i hatállyal távozik hivatalából, és visszavonul a politikából. Kiemelte, hogy a személye körüli viták az SPD-ben ártanak a pártnak és hátráltatják a kormányzást. Hozzátette, hogy a döntés hónapok óta érlelődött benne, és végül saját elhatározásból hozta meg.
A 60 éves politikus 30 éve kezdődött hivatásos politikusi pályafutásának legnagyobb vereségeként értékelte, hogy nem készült el időben a berlin-brandenburgi Willy Brandt nemzetközi repülőtér (BER). Klaus Wowereit megbízatása 2016 őszén járt volna le. Utódját a képviselőház választja meg.
Az ellenzéki Zöldek előre hozott választás kiírását követelik, de a kormányzó berlini nagykoalíció – az SPD és a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) fővárosi szervezetének közös tartományi kormánya – ezt elutasítja. Megfigyelők szerint a kormányzó polgármester távozása nem váratlan, mert már régóta elszigetelődött pártjában, az időzítés mégis meglepetés, mert az utódlás kérdését még nem rendezte a berlini SPD.
Három éve kész kellett volna lennie
A BER az egykori NDK területén kezdett eddigi legnagyobb beruházás, 2006-ban kezdték építeni. Az átadást eredetileg 2011 novemberére ütemezték, majd 2012 tavaszára halasztották, de tervezési és kivitelezési hibák sora miatt még mindig nem fejezték be a munkát. A repülőtér átadására jelenleg nincs hivatalos határidő, szakértők szerint 2017-ben indulhat el a forgalom.
A BER körüli botrányok – köztük a szövetségi kormány, Berlin és Brandenburg tartomány által közösen finanszírozott beruházást irányító cégnél kipattant korrupciós ügyek – megtépázták Wowereit tekintélyét. Párton belüli támogatói kihátráltak mögüle, népszerűsége mélypontra zuhant. Jelenleg ő a legkevésbé kedvelt berlini politikus, holott korábban a legnépszerűbb volt, és 2006-os – második – tartományi választási győzelme után még lehetséges szociáldemokrata kancellárjelöltként is emlegették a sajtóban.
Népszerűsége sokáig töretlen volt, a legtöbb megfigyelő szerint a közvetlen modorú, bohém, bevallottan meleg politikus személyes támogatottságának tulajdonítható, hogy az SPD 2011-ben – sorban harmadszor – megnyerte a választást a történelmi nagyságú berlini munkanélküliség és a súlyos tartományi államháztartási helyzet ellenére.
Mindenért Wowereit lett a hibás
Az SPD 2011-ben a szavazatok 28,3 százalékával végzett az első helyen, a CDU 23,3 százalékkal a második lett. A legutóbbi, augusztus elején készült felmérés szerint az SPD 21 százalékon áll, a CDU pedig 28 százalékon, pedig időközben csökkent a munkanélküliség – a 14 százalék körüli szintről 11 százalékra -, és Berlin gazdasága több mint egy éve rendre gyorsabban bővül a német gazdaság egészénél.
Az SPD-ben a BER kudarca óta egyre többen nehezményezik, hogy a város helyzetének javulásából nem profitál a párt. Ezért a párt vezetőjét, a kormányzó polgármestert tették felelőssé. Wowereit lakossági megítélése is gyorsuló ütemben romlott, jellemző berlini vélemény, hogy az emelkedő lakbérektől a turisták zabolátlanságáig minden bajért a városvezető az első számú felelős.
Klaus Wowereit sajtótájékoztatóján pozitívnak ítélte meg csaknem 14 éves polgármesteri tevékenységének mérlegét. Kiemelte, hogy Berlin az egyik legnépszerűbb város a világon, távoli földrészeken is milliók gondolják úgy, hogy “Berlin az a hely, ahol ott kell lenni”.
“Szegény,de szexi város”
“Imádom ezt a várost” – mondta a nyugat-berlini születésű leköszönő kormányzó polgármester, hangsúlyozva, hogy politikusi pályafutása után is a német fővárosért akar dolgozni.
Hozzáértők szerint Berlin a Wowereit-korszakban a huszadik század húszas éveinek aranykorához mérhető virágzásnak indult. A Wowereit-féle híres, egy 2003-ban adott interjúból származó mondás szerint “szegény, de szexi” város a hidegháborús megosztottság után nemcsak az újraegyesített Németország új fővárosaként, hanem globális kisugárzású metropoliszként született újjá, jelenleg egyebek mellett a nemzetközi kortárs zene, képzőművészet, irodalom és építészet egyik legfontosabb központja, és a városfejlesztési célok között szerepel, hogy a fő erőforrásként az információra támaszkodó tudásgazdaság térségi centruma, “európai szilícium-völgy” legyen.
