A Malaysia Airlines MH17-es járatának katasztrófájáról közölt nyugati beszámolók többsége alapján az emberekben az a kép alakulhatott ki, hogy a tragédiát megelőző órákban Vlagyimir Putyin a Kremlben ülve éppen azon tanakodott, miként ejthetne még nagyobb foltokat tekintélyén a Nyugat előtt. Az orosz elnök hamar rá is ébredt a biztos megoldásra: ráveszi néhány emberét, hogy szedjenek le a magasból egy nemzetközi utasszállítót. Ha Putyin tényleg így gondolkodott, akkor egyúttal azt is számba vette, hogy hazája vitathatatlanul a számkivetettek sorába kerül, és a Nyugat nemcsak Oroszország elszigetelése, hanem az orosz vezető Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elé citálása érdekében is lépéseket fontolgat majd – mutatott rá Mary Dejevsky újságíró, a The Independent című brit lap munkatársa.
Oroszellenes kirohanások, kérdőjelek nélkül
A július 17-én bekövetkezett tragédiát követően Putyin pellengérre állításakor a Nyugat két kulcsfontosságú tényezőt azonban bizonyítékok nélkül hagyott – hívta fel a figyelmet a cikkíró. Még ha igaz is, hogy tévedésből az oroszbarát kelet-ukrajnai szakadárok lőtték le a gépet, ami egyelőre a legvalószínűbb magyarázatnak tűnik, az korántsem megalapozott feltételezés, hogy a támadáshoz használt föld-levegő rakétarendszerrel Oroszország látta el az elkövetőket és azt nem az ukrán hadseregtől zsákmányolták. Ezenkívül arról sem tudni semmit, hogy Putyinnak mekkora kontrollja van – ha egyáltalán van neki – a szakadár erők felett.
Fotók: Europress Fotóügynökség
Dejevsky szerint az a fejlemény, hogy Oroszország nem segített a szeparatistáknak a kelet-ukrajnai Szlovjanszkban főhadiszállásuk visszafoglalásában, arra enged következtetni, hogy Petro Porosenko ukrán elnök megválasztása után Putyin hallgatólagosan Kijev mögé állt, miközben a lázadóktól (legalábbis egy időben úgy tűnt) megvonta támogatását. Utóbbiak mindeközben egyre inkább egy széttöredezett erőként vannak jelen, amitől viszont egyre veszélyesebbek.
Az említett kérdőjelekről azonban szó sem esik a Nyugat felettébb magabiztos oroszellenes kirohanásaiban, amelyek közül Carl Bildt svéd külügyminiszternek a Financial Times című brit napilapban megjelent írása az egyik legkirívóbb példa. A Putyin hitelessége az MH17 járat romjai között hever című cikkében Bildt – bár jóhiszeműen érvel – rosszmájú megjegyzésekkel és frázisokkal fűszerezte, feltevését tényként állítva be. Mindez azonban nem egészséges kiindulópont a Nyugat politizálásához, ahogy nem helyénvaló az események kijevi verziójának általánosságban adott hitel sem.
Nem hinne el mindent Kijevnek
A cikkíró – mint fogalmazott – nem azt akarja ezzel sugallni, hogy a kijevi hatóságoknak bármi közük lenne a maláj repülő lelövéséhez, de vannak arra utaló jelek, hogy Kijev nem teljesen pontosan tájékoztatott a katasztrófa utáni történésekről, talán azért, hogy még jobban lejárassa a lázadókat és elfedje, hogy mennyire nem ura az ország területének. A hivatalos ukrán vezetés például arról számolt be a gép lezuhanását követően, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) szakértőit többször megakadályozták – olykor fegyverrel – abban, hogy megközelítsék a gép becsapódásának helyszínét. Kijev azt is állította, hogy a bizonyítékokat, köztük a holttesteket is megbabrálták, a repülő fekete dobozait pedig Moszkvában rejtették el.
Bár történtek fosztogatások a helyszínen, és a harci körülmények megnehezítették a tisztségviselők (de láthatóan nem az újságírók) számára a katasztrófa által érintett terület felkeresését, a Kijev által észleltnél mégiscsak több együttműködést lehetett tapasztalni a szakadárok részéről. A kiszivárgott hírek szerint a helyi rendőrség és a mentőalakulatok az EBESZ felügyelete alatt éjjel is dolgoztak a holttestek hűtővagonokban történő elhelyezésén, és az áldozatok több mint kétharmadát meg is találták. Az adatrögzítőket a szakadárok donyecki regionális központjában adták át a maláj szakértőknek, akiktől a lázadók – ahelyett hogy feltartóztatták volna őket – annyit kérdeztek csupán: hol voltak eddig önök?
Alapvetően elképzelhető, hogy egy nagyon bonyolult és erősen átpolitizált helyzetben az események különböző verziója egymás mellett létezik, az elhamarkodott ítéletek ilyen esetben azonban senkinek nem válnak becsületére – zárta írását Mary Dejevsky.
