Az úgynevezett impeachmentet Dél-Dakota állam Republikánus Pártja kezdeményezte, mert szerintük Obama “sokfajta módon megszegte hivatali esküjét”. Azt kifogásolják, hogy az elnök öt guantánamói tálib fogoly szabadon engedése ellenében érte el az Afganisztánban öt évig fogva tartott Bowe Bergdahl őrmester szabadon bocsátását. Nem tartotta be azt az ígéretét, hogy az emberek az egészségügyi reform után is megtarthatják korábbi biztosítási szerződésüket, valamint hogy olyan intézkedéssorozat kidolgozásával bízta meg az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségét (EPA), amely 2030-ra harminc százalékkal csökkentené a meglévő erőművek szén-dioxid-kibocsátását a 2005-ös szintről.
Még ha a republikánus többségű képviselőház meg is szavazná Barack Obama felelősségre vonását, a jelenleg demokrata többségű szenátusnak akkor is meg kellene vizsgálnia a vádak megalapozottságát. A szövetségi felsőház kétharmados többséggel foszthatná meg Obamát a hivatalából.
A kongresszus csak rendkívüli esetben alkalmazza az impeachment eszközét, és 1789 óta csak 64 alkalommal kezdeményezett ilyen eljárást különböző szintű szövetségi tisztségviselők ellen. Hivatallal való visszaélés miatt mindössze két elnök felelősségre vonását kezdeményezte a szövetségi képviselőház: Andrew Johnsonét és Bill Clintonét. A Watergate-botrányba belebukott Richard Nixon esetében a bizottsági szinten jóváhagyott impeachment nem jutott el a plenáris szavazás szintjéig.
A szenátusban azonban sem Johnson, sem Clinton esetében nem volt meg az elnök elmozdításhoz szükséges szavazatszám.
