Az alábbi összeállítás az Afrikai Unió január 27-28-i csúcsértekezletének apropóján az iszlám szélsőségesek afrikai térnyerését és ennek veszélyeit mutatja be.
MALI
A mali krízis akkor kezdődött, amikor a tuareg szeparatista lázadók – akik később szövetséget kötöttek az al-Kaida nemzetközi terrorhálózattal is kapcsolatban álló radikális iszlamistákkal – tavaly januárban fegyveres felkelést indítottak, és ellenőrzésük alá vonták az ország északi részét. Március közepén a fővárosban, Bamakóban államcsínnyel leváltották az elnököt, Amadou Toumani Tourét. A puccs az iszlamistáknak kedvezett igazán, akik kiszorították a hatalomból a tuaregeket. A Mali területének kétharmadát kitevő északi részek ezután három radikális iszlamista csoport, az Iszlám Maghreb al-Kaidája (Aqmi), az Anszár ad-Dín nevű szélsőséges szervezet és a Mozgalom a Nyugat-afrikai Dzsihád Egységéért (MUJAO) irányítása alá kerültek. Idén január 11-én francia katonai beavatkozás kezdődött az iszlamista lázadók ellen. A francia légierő segítségével sikerült megfékezni a főváros felé előrenyomuló radikális iszlamistákat. A hétvégén már az északi országrész központja, Timbuktu elfoglalásához is közel kerültek a francia katonák és a mali kormányerők. Maliban jelenleg körülbelül 2400 francia katona és az afrikai nemzetközi erők (MISMA) csaknem ezer katonája állomásozik.
ALGÉRIA
Algéria az utóbbi hetekben az ain-amenászi túszdráma miatt került a címlapokra. Az Algírtól 1300 kilométerre délkeletre fekvő földgáztelepet január 16-án támadta meg egy radikális iszlamista kommandó, túszul ejtve több száz, ott dolgozó munkást. A túszdrámában legalább 37 külföldi állampolgár és egy algériai túsz életét vesztette. A 32 elkövetőből huszonkilencet megöltek, hármat letartóztattak a hatóságok. A támadók az Aqmi egyik alapító tagjának, a szervezetből nemrég kivált Mohtar Belmohtarnak az emberei voltak. A kommandó logisztikai segítséget kapott a líbiai iszlamistáktól is. A két csoport kölcsönösen támogatja egymást: Mokhtar Belmokhtar a Líbiában évtizedekig uralkodó Moammer Kadhafi ezredes bukása óta segíti a líbíai radikális iszlamistákat a hatalomra jutásban.
KÖZÉP-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG
Közép-Afrikában az úgynevezett Séléka-koalíció lázadói december elején fogtak fegyvert az ország vezetői ellen. Egy nagyobb összecsapás után a felkelők január 11-én tűszüneti megállapodást kötöttek a hatalommal és beleegyeztek, hogy visszavonulnak az elfoglalt területekről, ha új miniszterelnököt neveznek ki az ellenzék soraiból. A kormány állítása szerint azonban a lázadók a tűzszünet érvénybe lépése ellenére folytatták az erőszakos cselekményeket.
NIGÉRIA
Nigériában 2009 óta csaknem háromezer ember esett áldozatul a Boko Haram nevű iszlamista csoport és a rendfenntartó erők közötti véres összecsapásoknak, illetve a szélsőségesek akcióinak. A mali konfliktus kirobbanásakor Nigéria csapatokkal sietett Bamako segítségére, s ez újabb erőszakhullámot robbanthat ki az országban.
KONGÓI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG
A Kongói Demokratikus Köztársaság hadseregének a közelmúltban a Március 23. Mozgalom (M23) nevű szélsőséges szervezettel kellett szembeszállnia, amely novemberben elfoglalta Goma városát. A lázadók végül tárgyalásokért cserébe visszavonultak. Az ENSZ megvádolta a szomszédos Ruanda és Uganda kormányát azzal, hogy támogatják a felkelőket.
SZOMÁLIA
Szomália két évtizede szenved véres belső konfliktusoktól. A 2012-ben beiktatott kormány egyelőre próbálja megszilárdítani hatalmát. Az al-Sabaab milícia al-Kaidával is kapcsolatban álló iszlamistáit a hatalomnak sikerült kiűznie a fővárosból, Mogadisuból és más főbb központjaikból, de vidéken – főleg a középső és a déli országrészben – több körzet még mindig a radikális iszlamisták ellenőrzése alatt áll.
SZUDÁN ÉS DÉL-SZUDÁN
Mióta Szudán és Dél-Szudán 2011-ben kettévált, több konfliktus is volt a két ország, a muszlim, arab Szudán és a keresztény, illetve törzsi vallásokat követő feketék lakta Dél-Szudán között. A konfliktus fő tárgya az olajbevételek elosztása és a határok pontos kialakítása.
