Tizennégy éves korában Ászálá már hivatalosan egy nála 30 évvel idősebb férfi felesége volt. Férje 4 éven át alázta, verte és erőszakolta. Amikor 18 éves lett, megszökött egy másik férfival, de elfogták őket, a fiatalasszonyt pedig, aki időközben már terhes volt, börtönbe zárták. A rácsok mögött szülte meg a fiát. Tavaly engedték szabadon, és azóta egy, a nemzetközi segélyszervezetek által, Kabulban alapított menhelyen húzza meg magát gyermekével, miközben folyamatosan attól retteg, hogy férjének családja megtalálja, és megöli őt, hogy elégtételt vegyen az őket ért sérelmen.
Forrás: tooyoungtowed.org
Tradíció vs. emberi jogok
A kényszerházasság (amikor is egy fiatal lányt a szülei, erőszakkal egy nála jóval idősebb férfival házasítanak ki), amelynek hátterében elsősorban a szegénységből való kilábalás áll, nemcsak Afganisztánban számít mindennapi esetnek. A világon mintegy 50 ország van, ahol komoly problémákat okoz a gyerekkori kényszerházasság, amely a családon belüli erőszak és a gyerekek elleni erőszak egyik formája. Latin-Amerikában (Guatemala, Dominikai Köztársaság, Paraguay), Közép-, és Délkelet-Ázsiában (Banglades, Nepál, Pakisztán, Indonézia), Észak-Afrikában (Egyiptom, Jemen, Marokkó), valamint Dél-Afrikában (Niger, Mali, Burkina Faso, Malawi, Elefántcsontpart, Kamerun, Benin, Mozambik) ugyancsak megszokott, sőt a migránsok révén Európában is elterjedt. Az uniós országokban letelepedett nem-európai bevándorlók ugyanis magukkal hozzák a kultúrájukat, tradíciójukat, amelyet rendszerint nem tolerál az új hazájuk. Például Nagy-Britanniában egy ötéves kislány is azon 2 ezer lány egyike volt, akinek 2011-ben segítséget nyújtott a brit kormány által létrehozott, kényszerházasság elleni szervezet.
Ugyan nincsenek arról pontos statisztikai adatok, hogy mennyire „virágzik” az uniós országokban a kényszerházasság, mindenesetre civil szervezetek (NGO) az Európai Unióval karöltve foggal-körömmel harcolnak ellene, attól tartanak ugyanis, hogy a bevándorlási trend emelkedésével a kényszerházasságok száma még jobban megugorhat. Mint az EU-nál állítják, korántsem egy tradícióról van szó, hanem sokkal inkább emberi jogokról, a kényszerházasság pedig nem más, mint az emberi jogok meggyalázása.
Van, ahol már büntetik
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 12. cikkelye, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának a 9. cikkelye egyaránt kimondja a házasságkötéshez való jogot. Ma már számos európai ország (Belgium, Németország, Ausztria, Ciprus, Málta és Norvégia) üzent hadat a kényszerházasságnak, elfogadott törvényjavaslatokkal szigorítva, illetve megtiltva a kiskorúakkal való házasságkötéseket, sőt akár büntetőeljárás is indulhat az ilyen ügyekben.
Fotó: tooyoungtowed.org
Hiába az aláírt uniós egyezmények, a szervezet továbbra is azt preferálja, hogy valamennyi ország saját maga rendezze a kényszerházasság ügyét, akár úgy, hogy alaposan felvilágosítják a bevándorlókat a demokratikus jogaikról, vagy éppenséggel aktív párbeszédet kezdeményeznek a szülők és gyerekeik között a nemi egyenlőségről. A civil szervezetek és az EU ugyanis úgy vélik, a kulcs az oktatásban, a felvilágosításban rejlik, a szülőket ugyanis meg kell arról győzni, hogy a lányaikat a kiházasítás helyett inkább az iskolában hagyják – ezt a nézetet próbálják a nem uniós országokban is érvényre juttatni.
Az oktatás, mint fegyver
Az elmúlt években az aktivisták igyekeztek a nemi egyenlőségi jogok tudatosságát megalapozni a kényszerházasságtól sújtott országban, továbbfejlesztve a nőknek az egészséghez, oktatáshoz való létjogosultságát. Továbbá menhelyeket alapítottak az olyan nők számára, mint a fent említett Ászálá.
Az ugandai Kampalában például már évek óta aktívan működik a Nuguru Tinédzser Egészségügyi Információs Szolgálat, ahol a párkapcsolattól kezdve a fogamzásgátlásig minden információt megkapnak, sőt a heti rendszeres rádióadásukkal ugyancsak a fiatalokhoz szólnak. Egyiptomban pedig az Új Horizont névre keresztelt program a vidéken élő lányok oktatását célozta meg, ők ugyanis alig-alig rendelkeznek ismeretekkel az egészségről, elsősegélyről, házasságról, nők elleni erőszakról, vagy éppen az alapvető női jogokról. Az 1997-ben indított projektnek meg is lett az eredménye: kedvet kaptak a tanuláshoz, amelyben a szüleik is támogatják.
„A cikket támogatta az Európai Unió.”
