Jelenleg a magyar szabályozás szerint, ha
- valakinek fiatalon (a 65 éves nyugdíjkorhatár betöltése előtt tíz évnél hamarabb, 55 éves életkornál fiatalabban) hal meg a házastársa, élettársa,
- nincs árvaellátásra jogosult gyermeke
- és egészséges,
akkor nagy valószínűséggel azzal kell szembesülnie, hogy az özvegyi nyugdíja nem éledhet föl. Magyarul Egy 50 éves, nemrég megözvegyült olvasónk azt írta lapunknak: ez így nagyon nincs jól.
Jelenleg 35 és 54 éves életkor között havonta átlagosan 400 férfi és 200 nő (évente átlagosan 4800 férfi és 2400 nő) hal meg, vagyis évente az összes elhalálozás 6 százaléka történik ebben a korcsoportban. Közülük kerülhetnek ki azok a túlélők, akik nem szereznek jogosultságot az özvegyi nyugdíj feléledésére – írta megkeresésünkre Farkas András nyugdíjszakértő. Az érintettek szerint el kellene törölni ezt a szabályt – azt szeretnék, hogyha valakinek meghal a társa, akkor az élete végéig megkaphassa a nyugdíjat, kortól és nemtől függetlenül.
Levélíró olvasónknak tavaly halt meg a férje, amikor a nő még csak 50 éves volt. Mivel megváltozott munkaképességű, így csak részmunkaidőben tud dolgozni, valamint több mint tíz éve volt hátra a nyugdíjig, amikor a férje meghalt, és „csupán” 42 százalékos az egészségkárosodása, így egyetlen évig kaphatta az elhunyt férje után az özvegyi nyugdíjat – a továbbiakban nem számíthat erre az anyagi segítségre.
Szerinte hátrányos megkülönböztetés, hogy a fiatal özvegyektől megtagadják az özvegyi nyugdíj egy éven túli folyósítását. Igazságtalannak érzi az eljárást a saját esetében különösen azért, mert a férje 50 évet dolgozott (ráadásul az egészségügyben), de a nyugdíját már nem tudta élvezni, mert még nem volt nyugdíjas a halálakor. Vagyis 50 év járulékfizetésért cserébe az állam egyetlen évnyi özvegyi nyugdíjat (a férje nyugdíjának 60 százalékát) biztosított az egyedül maradt feleségnek.
Sajnos arra még nem hoztak törvényt, hogy, aki özvegy marad és nem kap özvegyi nyugdíjat, az féláron fizethesse mondjuk a rezsiszámláit. Mi, túlélők, akik nem kapunk már semmit a házastársunk után, ugyanannyit fizetünk a szolgáltatásokért, mint akik párban, családban élnek. Vezettük a háztartást, felneveltük a gyerekeket, dolgoztunk, dolgozunk, aztán elveszítjük a társunkat, és a fájdalom mellett azzal kell szembesülnünk, hogy nem tudunk megélni. Nem érdemelnénk meg az özvegyi nyugdíjat?
– fakadt ki olvasónk.
Mindenesetre a jelenlegi szabályok ezt nem teszik lehetővé.
