Franciaországban jelenleg 3,5 millió muszlim él, de nikábot – csak a szemet szabadon hagyó kendőt – vagy az egész testet elfedő burkát becslések szerint csak 1900-2000 nő hord, így a muszlim közösség úgy érzi, a törvény nem a viseletek, hanem az egész kisebbség ellen szól. A törvényalkotók ezt tagadják, indoklásuk szerint a burka a francia állam egyik legfontosabb alapelvét, a szekularizmust veszélyezteti. Ugyanerre hivatkozva fogadták el 2004-ben azt a törvényt, amely megtiltja a vallási jelképek viselését az állami intézményekben.
Hasonló intézkedéseket hoznak az iszlám világ szekularizációra törekvő országaiban is. Törökországban az egyetemeken évtizedek óta tilos nemcsak a burka és a nikáb, de a hidzsáb, azaz az arcot szabadon hagyó fejkendő viselése is, és bár 2008-ban törvénytervezetet nyújtottak be a szabály eltörlése érdekében, a török alkotmánybíróság elutasította a javaslatot.
Szíriában a hetekben döntöttek az arcot eltakaró kendők egyetemekről való kitiltásáról, szír források szerint az egyetemi hallgatók és szüleik kifejezett kérésére. A BBC helyi tudósítója szerint valószínűbb, hogy a kendők száműzésével a kormány célja az utóbbi évek során újra megerősödő vallásos konzervatizmus visszaszorítása lehet.
burka, nikáb és hidzsáb
A burka az egész testet elfedő viselet, a nikáb eltakarja az arcot, de szabadon hagyja a szemeket, a hidzsáb pedig a nők haját letakaró kendő.
Elnyom, vagy tiszteletet ébreszt?
A tradicionális iszlám viseletek ellenzői a kendőkben a nők elnyomását látják, a burka és a nikáb eltörlését pedig a muszlim nők felszabadítása felé tett lépésnek tekintik. Sokan viszont megkérdőjelezik, hogy az arcot takaró viseletek betiltása valóban a muszlimák „felszabadulásához” vezet, mivel egy részük önként viseli az öltözetet. Az Al Jazeera angol nyelvű oldala egy Angliában született muszlim nőt idéz, aki saját döntéséből kezdett el hidzsábot majd nikábot hordani. Véleménye szerint, bár Nyugat-Európában nőtt fel, identitása részét képezi az arcát elfedő fátyol.
A legtöbb nyilatkozó muszlim nő a fejkendők viselését – függetlenül attól, hogy takarja-e az arcot vagy sem – nem elnyomásként éli meg, hanem a vallása kifejezéseként. Sok hidzsábot hordó nő védőfalként tekint a kendőre, ami a Korán szerint megóvja viselőjét a zaklatásoktól és tiszteletet ébreszt a többi emberben.
Burka, nikáb, hidzsáb
A francia parlament büntetné azokat a férfiakat, akik kényszerítik a nőket a burka hordására, az ellenzők szerint viszont a törvény azoknak a muszlim nőknek sem jelent majd szabadságot, akik nem önként fedték el magukat. Isabelle Praile, a belga Iszlám Szövetség alelnöke szerint az ilyen javaslatok visszafelé sülhetnek el: azok a nők, akiket eddig erőszakkal öltöztettek burkába vagy nikábba nem biztos, hogy a tiltás hatására levehetik az egész testet fedő viseletet, valószínűbb, hogy férjeik inkább nem engedik el őket otthonról.
Más, mint a bukósisak
Több szervezet, így az Amnesty International is elítéli a nyugat-európai burkaellenességet, nyilatkozatuk szerint viselése a muszlim nők döntése, így a törvények a vallás- és véleménynyilvánítás szabadságát sértik. Más vélemények szerint igen ritka, hogy a nők saját akaratukból döntenek a burka hordása mellett, legtöbbször a család kényszeríti őket erre. Emellett a muszlim vallás nem egységes: a Korán nem írja elő a teljes test eltakarását, de vannak olyan értelmezések és ezekre épülő irányzatok, amelyek súlyos bűnnek tartják, ha egy nő nem fedi el magát, így a hívektől elvárják a burka vagy a nikáb viselését.
A burkának vannak muszlim ellenzői is: egy szaúdi nő blogjában például arról ír, hogy örül a törvénynek, mert szerinte az arc elfedése a nők tárgyként való kezeléséhez vezet, az ezt előíró szélsőséges vallási irányzatok legalább annyira ártalmasak és elítélendők, mint a Nyugat-Európában megjelenő muszlimellenes politikai csoportok.
A burka betiltását támogatók legfontosabb gyakorlati érve az, hogy az arcot is takaró öltözet a közbiztonságot fenyegeti, mivel lehetetlenné válik a viselője azonosítása. Biztonsági okokra hivatkozik a belga parlament alsóháza által áprilisban egyhangúlag elfogadott törvény is, amely nyilvános helyeken – így az utcán is – megtiltja az arcot elfedő viseletek hordását. Hasonló tiltást vezettek be júniusban Barcelonában és két másik katalán városban, ahol bizonyos középületekben az olyan fejfedőket tiltották be, amik a viselő azonosítását gátolják.
A francia törvény hivatalosan szintén arra szolgál, hogy megtiltsa „az arc elrejtését nyilvános helyeken”. Bár a szöveg konkrétan nem említi a burkát, a rendelkezés számos kivételt felsorol: nem tiltja a bukósisak, az egészségügyi okokból, illetve sportoláshoz – például síeléshez vagy víváshoz – viselt maszkok és a karneváli maszkok hordását sem, így egyértelműen a burka és a nikáb betiltását célozza, amit a franciák sem tagadnak.
Be kell illeszkedni
Sarkozy francia elnök korábban már kijelentette: az országban „nem látják szívesen” a burkát és a nikábot, mivel az arcot eltakaró öltözet az elkülönülés jele. Egy francia muszlim vezető, Hassen Chalghoumi imám szerint azok, akik teljesen el akarják takarni magukat „költözzenek Szaud-Arábiába vagy más olyan országba, ahol ez még hagyomány”. Az imám, aki tevékenysége miatt már több fenyegetést kapott, bár nem támogatja azokat a törekvéseket, amik a muszlim nők megbírságolásával akadályoznák meg a burka viselését, úgy gondolja, hogy aki francia állampolgár akar lenni, annak a társadalomba is be kell illeszkednie, ezt pedig a hagyományos viselet akadályozza.
Afgán asszonyok várnak az orvosi rendelőben (MTI)
Hasonlóan érvelnek a burka ellen Nagy-Britanniában is. A brit nemzeti pártok szerint a burka megosztottságot fejez ki, megnehezíti az emberek közötti kommunikációt és a bevándorlók integrációját. Egy konzervatív képviselő, aki korábban kijelentette, hogy választókerületében nem hajlandó személyesen találkozni senkivel, akinek nem látja az arcát, a franciaországihoz hasonló törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek. Bár a britek részéről nagy támogatottsága van a burka betiltásának, a kormány kijelentette, hogy az Egyesült Királyság nem követi a francia példát.
Mit old meg a tiltás?
Damian Green, bevándorlásügyi miniszter szerint a brit társadalom alapvetően toleráns, és annak megszabása, hogy az utcán mit viselhetnek az emberek, az országra egyáltalán nem jellemző lépés lenne. A tiltást azért sem érzik szükségesnek, mert Nagy-Britanniában 2,5 millió muszlim él, de csak kevesebb, mint egy százalékuk visel arcot eltakaró fátylat (az arány Franciaországban is hasonló).
A burka betiltását ellenzők szerint amellett, hogy az ilyen törvények sérthetik a vallásszabadságot, nem oldják meg a muszlimok és a többségi társadalom közötti feszültséget sem, sőt sokszor csak erősítik azt. Az ilyen intézkedések visszaütő hatását mutatja például egy 2006-os brit eset: miután egy képviselő arról beszélt, hogy be kéne tiltani az arcot elfedő fátylakat, választókerületében érezhetően nőtt a tiltakozásul nikábot viselő nők száma. Franciaországban a rendőrök tartanak attól is, hogy szélsőséges iszlám csoportok mártírt csinálnak a muszlim nőkből: kényszerítik vagy meggyőzik őket arról, hogy burkát viseljenek, és így provokálják a rendőröket. Egy francia üzletember kijelentette, hogy egy alapot fog létrehozni, amiből a burka viseléséért megbüntetett nők kifizethetik a 150 eurós pénzbírságot.
Ami a francia törvény hatékonyságát illeti, a legtöbben úgy vélik, hogy a javaslat jelenlegi formájában nem megvalósítható, a rendkívül megosztó kérdés előtérbe helyezésének pedig kizárólag politikai okai vannak: Sarkozy így próbál egyszerre szélsőjobboldali szavazatokat nyerni és elterelni a figyelmet kormánya kétes ügyeiről. A botrányokból nem maradt ki a törvényt kidolgozó miniszter sem. Eric Besson, aki a burkát korábban „sétáló koporsónak” nevezte, egy francia lap szerint házasságra készül: menyasszonya egy 24 éves tunéziai származású muszlim nő, akinek már a családját is meglátogatta, és állítólag megígérte, ha összeházasodnak, kész áttérni az iszlám vallásra.
