Mindez elengedhetetlen az európai uniós csatlakozásukhoz. Jugoszlávia egykori tagköztársaságira idén tavaszig úgy tekintett a világ, mint történelmi rivalizálás béklyójába ragadt országokra, de regionális találkozók egész sora azóta új reményt adott az elszegényedett térségnek.
Josipovic egy nappal egy mérföldkőnek számító horvát-szerb katonai együttműködési megállapodás aláírása előtt nyilatkozott. Hangsúlyozta: fontos változások történtek, több békülékeny kezdeményezést tettek.
A januárban öt évre államfővé választott szociáldemokrata politikus arról is beszélt, hogy a térség még tele van problémákkal: ilyen a megbékélés, a bizalom és a kereskedelmi kapcsolatok újjáépítése, a menekültek hazatérése, a (nemzeti) kisebbségek védelme, a határviták rendezése.
Úgy vélte, ezek nem oldhatók meg máról holnapra, de az a fontos, hogy megkezdődött a folyamat, és megvan (a térségbeli országokban) a jó szándék.
A horvát elnök többször találkozott szerb kollégájával, Boris Tadiccsal, kétszer járt Bosznia és Hercegovinában, ahol sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy a délszláv háborúk alatt Zágrábnak is szerepe volt az etnikai feszültség szításában. Lerótta kegyeletét a boszniai háború minden áldozata – muszlimok, horvátok és szerbek – előtt a boszniai Szerb Köztársaságban tett látogatásán. Személyében horvát elnök először járt a boszniai szerb államalakulatban.
Josipovic megbékélési erőfeszítései vegyes fogadtatásra találtak Horvátországban, egyes nacionalista csoportok a nemzeti érdekek elárulásával vádolták, de Jadranka Kosor konzervatív kormánya végül támogatásáról biztosította az elnök erőfeszítéseit.
