Nagyvilág

Balul üthet ki a közel-keleti eufória

Jóllehet az izraeli és palesztin vezetők óriási optimizumssal vágnak bele a közel-keleti békefolyamat újraindításáról szóló három napos békekonferenciába, a találkozó, melyre hét év hallgatás után kerül sor, könnyen kudarcba fulladhat. Elemzők szerint nem is lehetne rosszabkor tárgylani a békéről, a palesztin és az izraeli vezetés gyenge, az amerikai elnök pedig ciklusa végéhez közelít.

Izraeli és plaesztin vezetők hétfőn éjjel úgy nyilatkoztak: közel állnak ahhoz, hogy közös nyilatkozatot fogadjanak el, mely új alapokra helyezné a megfeneklett békefolyamatot. A résztvevők optimizmusa ellenére azonban az annapoliszi konferenciával és általában egy egységes béketerv létrehozásával kapcsolatos remények igen mérsékeltek – írja a The Times keddi száma.

Elhibázott időpont

Elemzők szerint ugyanis a végleges határok, Jeruzsálem szuverenitása és az 1948-ban földjüket vesztett palesztin menekültek sorsa olyan kérdések, melyek mindkét fél részéről erős vezetőt kívánnak meg. Márpedig Mahmúd Abbász palesztin elnök és Ehud Olmert izraeli miniszterelnök hátországa is igen gyenge – írja a The Times. Az is aggályos lehet, hogy éppen az az Abbász tárgyal a palesztin nép jövőjéről, aki jelenleg „a palesztinok leglalább felével szó szerint háborúban áll – nyilatkozta a The Washington Postnak Bruce Riedel, a Brookings Institution’s közel-kelet szakértője.

A konferencián, melynek célja, hogy új alapokra helyezze az izraeli-palesztin kapcsolatokat, mintegy 50 ország vesz részt, köztük ebből 17 arab állam (mint például Szaúd-Arábia) először ül egy asztalhoz Izraellel, hogy a közel-keleti békéről tárgyaljanak.

Túlzott elvárások

Bush elnök ígéretet tett arra, hogy nem fogja hagyni az új békefolyamat összeomlását és kész kompromisszmos javaslatokkal előállni abban az esetben, ha az izraeli és palesztin erőfeszítések csődöt mondanak – nyilatkozta a The Washington Post által idézett szaúdi külügyminiszter, Saud al-Feisal. Nemcsak Szaúd-Arábia, hanem minden arab ország meg van gyűződve ennek az ígéretnek a komolyságáról, ez az oka annak, hogy eljöttünk ide – mondta.



Balul üthet ki a közel-keleti eufória 1

Tüntetések a békekonferencia ellen (Fotó: MTI)


Az utóbbi napokban azonban a Fehér Ház megpróbálta valamelyest csitítani a konferenciát övező elvárásokat, azt hangoztatva, hogy nincs szükség arra, hogy a tárgyalásokon elért megállapodásokat írásba foglalják – írja a Washington Post. Egy aláírt dokumentum kétség kívül jó lenne, de nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a felek egyezségre jussanak – hangoztatta Dana Perino, a Fehér Ház szóvivője.

Az egyeztetések első napján Bush elnök az annapoliszi haditengerészeti támaszponton először Abbászzal és Olmerttel tárgyal, később visszatérnek a Fehér Házba, ahol kétoldalú megbeszéléseket folytatnak majd.

—-Bush a béke követe?—-

A The New York Times szerint a nagyszabású találkozót megnyitó Bush „clintoni optimizmussal” veti bele magát a közel-keleti diplomáciába. Bush elkézelései igen ambíziózusak, de a stratégiája zavaros – véli a lap, hozzátéve, hogy az elnök hozzáállása egybecseng azoknak a konzervatívoknak a meggyőződésével, akik úgy vélik, hogy Izraelre, Washington legnagyobb közel-keleti szövetségesére nem szabad ráeröltetni semmilyen megoldást.

Washington különösen óvatos, mert ki van szolgáltatva – véli Martin S. Indyk, aki a Clinton adminisztráció idején volt az Egyesült Államok izraeli nagykövete. Indyk szerint Bush mostani szereplése hasonló azokhoz az erőfeszítésekhez, melyeket Clinton tett a közel-keleti béke érdekében elnöki ciklusának végéhez közeledve. Egyikük sem gondolta komolyan, hogy egy ilyen alkalommal végső konklúzióra lehet jutni – véli a volt nagykövet, aki szerint Bush meg is tesz mindent, hogy a találkozó szerdai befelyezése után az érdemi tárgyalások Condoleezza Rice külügyminiszterre, de főleg az izraelikere és a palesztinokra maradjanak.

Bush támogatói gyakran hangoztatják, hogy ő volt az első amerikai elnök, aki kijelentette, hogy támogatja a palesztin állam létrehozását, de azt kevesen hozzák szóba, hogy ezzel egyidőben folyamatosan elutasította az akkori palesztin vezetővel, Jasszer Arafattal való tárgyalást – írja a lap.

A legnagyobb kritika azonban Bush elnökkel kapcsolatban az, hogy olyan világosan elkötelezte magát Izrael mellett, hogy a térség többi országa számára már nem tekinthető őszinte közvetítőnek. Washingtonnal kapcsolatban az a benyomás alakult ki, hogy Izrael biztonságát a palesztin érdekeknél jobban szem előtt tartja.

Akiket kihagytak

Az othhon maradt radikális vezetők izraeli és palesztin részről is kétségekbe vonták a konferencia értelémét és kizárték, hogy bármiféle „áttörésről” lenne szó – írja a The Guardian. A Hamasz palesztin radikális mozgalom figyelmeztette Abbászt, hogy árulóvá válik, ha bármilyen engedményt tesz Izraelnek. Ismaíl Haniye, a gázai övezetet uraló Hamasz vezetője előre bocsátotta azt is, hogy az Annapoliszban hozott bármilyen megállapodást érvénytelennek minősítenek.

Benjamin Netanjahu, az izraeli ellenzék vezetője pedig kijelentette, hogy a tárgyalás értelmetlen, hiszen a palesztinok „újjukat sem modítják” a terror megállításának érdekében. Az annapoliszi konferencia ellen Jeruzsálemben és Gázában is több ezren tüntettek.

Ez a találkozó eleve elveszett – nyilatkozott a konferencia legnagyobb ellenzője, Ali Khamenei iráni ajatollah. Az Egyesült Államok és szövetségesei csupán jó hírüket próbálják menteni és megpróbálják kompenzálni a cionista rezsim által elkövetett hibákat – mondta.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik