Aki az emberi jogok védelmében lép fel, még akkor is jogosan jár el, ha ezt történetesen magyarként teszi, mert – emberjogi kérdésről lévén szó – ezzel még nem avatkozik be Szlovákia belügyeibe – fejtette ki pénteken, a SME-ben megjelent írásában Miroslav Kusy szlovák politikai elemző. Ahogy a magyar államfő sem avatkozott be, amikor révkomáromi magánlátogatásán a kérdést érintően megnyilatkozott.
Emberjogi sérelmek
Bármennyire hisztérikusan reagált is a magyar államfő szavaira – az elnököt kiutasítással fenyegető – Robert Fico szlovák kormányfő, tudnia illenék, hogy “az Európai Unió minden polgárának, így a magyar államfőnek is az emberi jogok tiszteltben tartásának kérdéséről az unió bármelyik országának területén joga van megnyilatkozni. Függetlenül attól, hogy hivatalos vagy magánlátogatáson tartózkodik-e az adott országban.”
Kusy felidézi, milyen “buzgó lihegéssel” vették át 1945-ben a szlovákok a cseh Benes elnök dekrétumait, hogy 1945 és 1948 között majd ezek által “végérvényesen megoldják a magyar kérdést.” Emlékeztet: így történhetett meg, hogy a kollektív bűnösség jegyében “a magyarokat megfosztották csehszlovák állampolgárságuktól, egy részüket kitelepítették, egy részüket kényszermunkára hurcolták el a cseh határvidékre, egy részüket kényszerű lakosságcsere keretében Magyarországra telepítették, más részüket végül az úgynevezett reszlovakizáció” keretében próbálták elszlovákosítani, s tették mindezt a tiszta szláv nemzetállamot teremtő törekvések jegyében.
Népirtás történt
“E lépések mindegyike kimerítette a népirtási kísérletnek minősülő bűntény fogalmát. Félő, hogy a fizikai likvidálás fogalmát is, de hogy a családok szétszakításával a biológiai, a nemzeti identitás megvonásával pedig a kulturális genocídium bűntényét is elkövette, ahhoz nem fér kétség – állapítja meg a szlovák elemző, majd így folytatja: – Hogy mindez nekünk (szlovákoknak) végül mégsem sikerült, az nem a mi emberbaráti kegyelmünknek, hanem a nagyhatalmaknak, ráadásul Sztálin közbelépésének is volt köszönhető, aki pacifikálta (szlovák) hűbéreseit.”
Az, hogy valaki “a Benes-dekrétumokkal azonosul, és nem hogy irgalmat, de még csak sajnálatot sem tanúsít a dekrétumok áldozatai iránt, nem jelent egyebet, mint hogy e népirtási kísérletünkkel a továbbiakban is azonosul” – állapítja meg Miroslav Kusy.
A szlovák elemző végezetül kitér arra is, hogy Robert Fico “fontos találkozóra” Szlovákiába invitálta Gyurcsány Ferencet, és Fico most arra számít, hogy “ez a képtelen, vízözön előtti feszültség a két szomszéd ország kormánya (nota bene mindkettő szocialista kormány) közötti feszültség mérsékléséhez vezet. Ha azonban Fico úgy gondolja, hogy Gyurcsánynak feltételeket szabhat, hogy megszabhatja, miről beszélhet Gyurcsány és miről nem, mert különben kiutasítja, akkor (Fico) akár már szedheti is a sátorfáját. Vannak ugyanis dolgok, amiket a civilizált Európa nem enged tabunak nézni, mert manapság az emberi jogok ügyében való közbenjárás nem számít a másik ország belügyeibe való beavatkozásnak.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
