„Spórolj a gázzal! Fingjál befőttesüvegbe!” – viccelődött a maga módján az Európai Bizottság vezetőinek képével Jeszenszky Zsolt jobboldali véleményvezér, a kormánymédia ismert képviselője a Facebookon arra reagálva, hogy egyre több szó esik az energiatakarékosság fontosságáról.
A 30-as, 40-es korosztály már az általános iskola alsó tagozatában hallott róla, hogy mekkora problémát jelent a környezetszennyezés, hogy a forrásaink végesek, ezért takarékoskodnunk kellene az energiával. Az 1980-as években ugyan még nem ismertük a „klímaválság” kifejezést, mégis tisztában voltunk vele, hogy rajtunk is múlik a bolygó jövője. Igaz, akkoriban úgy tűnhetett, hogy az emberek jelentős részének mindig lesz mivel fűtenie, és Magyarország szerencsés a vízellátás szempontjából is.
Amióta Oroszország megtámadta Ukrajnát, az energia- (elsősorban a gáz-) függőséggel kapcsolatos problémák kerültek előtérbe; az idei forró és csapadékhiányos nyár pedig a vízkészlet végességére hívja fel a figyelmet. Németországi szakértők spórolási tippeket adtak a lakosságnak, azt ajánlották például, hogy kevesebb ideig (7 helyett 5 percig) zuhanyozzanak, és csak 30 fokon mossanak. Annak, akit kicsit is érdekel a környezet állapota és a klímaváltozás, ezek az ötletek nem jelentenek újdonságot, inkább a normál életvitel részei már évek, évtizedek óta. A drasztikusan emelkedő rezsiárak miatt pedig már nemcsak környezetvédelmi, hanem anyagi szempontok miatt is egyre fontosabbá válik a takarékosság, a középosztály számára is.
A kománypárti sajtó képviselői és egyes kormánytagok mintha egy teljesen más világban élnének, előszeretettel gúnyolódnak, viccelődnek más országok (elsősorban Németország) spórolási szokásain vagy általánosságban azon, hogy takarékoskodni kellene az energiával. A Gyurcsánnyal való riogatás mellett a nyugat energiaszegénységét és annak következményeit vetítik előre elrettentő példaként.
Úgy tűnik, hogy sok egyéb tényezőn kívül a politikai hovatartozásnak is köze van ahhoz, ki hogyan gondolkodik a környezeti szempontokról és az energiafogyasztásról. Elsőre nehezen érthető ez a hozzáállás, de ha körülnézünk a világban, találunk rá magyarázatot: az Egyesült Államokban például régóta létezik egy törésvonal demokraták és republikánusok között azzal kapcsolatban, hogyan gondolkodnak a klímaválságról és a környezetbarát intézkedésekről.
Rengeteg vizsgálatot és közvélemény-kutatást végeztek már a témával kapcsolatban, kiderült, hogy a politikai ideológia meghatározhatja, hogyan viszonyulnak az ingatlannal rendelkezők az energiatakarékossági programokhoz. Tudjuk, hogy ha szembesülünk azzal, miből mennyit fogyasztunk, akkor nagyobb eséllyel fogunk takarékoskodni. A republikánusokra viszont kevésbé volt jellemző a spórolás, miután visszajelzést kaptak az energiahasználatukról, mint a demokratákra, sőt az előbbiek a tippekre is inkább dühösen reagáltak.
A demokraták vagy liberálisok sokkal inkább környezetvédelmi indokok alapján döntenek, míg a konzervatívok vagy republikánusok számára a költségek csökkentése a fontos. Ez a hozzáállásbeli különbség tapasztalható például akkor, amikor napelemeket kell felszerelni, megújuló energiaforrásokat lehet használni vagy választani kell az energiatakarékos és a kevésbé zöld égők közül. A két csoport másképpen gondolkodik a világ állapotáról és a kormányzati intézkedésekről: a jobboldaliak inkább a szabad piacot védenék, és minimalizálnák a környezeti ártalmak csökkentésére fordított pénzt és energiát. Minél konzervatívabb valaki, annál kisebb eséllyel támogatja az energiahatékony technológiákba való befektetést, annál kevésbé aggódik a környezet, az energiaárak és energiafüggetlenség miatt. (Bár ha választani kell, az utolsó két szempont a fontosabb számukra.) Inkább jellemző rájuk, hogy megkérdőjelezik a klímaváltozást, és ha nincs akkora probléma, miért is kellene annyi figyelmet fordítani az energiahasználatra?
Azt, hogy pontosan miért így gondolkodnak és viselkednek a konzervatívok, amikor környezetvédelemről vagy energiatakarékosságról van szó, nem könnyű megmondani. A politikai hovatartozás különböző értékek, hiedelmek, attitűdök képviseletével jár együtt, és azt már kimutatták, hogy az értékrendszerünk befolyásolja, mennyit vagyunk hajlandóak tenni a környezetért. Azok az emberek hajlamosak aktívabbak lenni ezen a téren, akik nyitottabbak a változásra és a közösségi érdekeket tartják szem előtt, azokkal szemben, akik individuálisabbak és konzervatívok. Ezek az értékek természetesen nem fedik le a politikai táborokat, illetve a konzervatív-liberális felosztás is egyre kevésbé releváns, a magyarországi helyzet pedig nehezen hasonlítható össze az amerikaival.
Időközben mintha az Orbán-kormány sem gondolná, hogy vicces az, ha valaki takarékoskodik az energiával, és itthon is elkezdődött a spórolási tippek, ajánlások osztogatása. A Belügyminisztérium azt is megvizsgálja, hogyan lehet átállni az iskolákban a fatüzelésre. De ez egyrészt késve történik, másrészt továbbra se látszik, hogy a kormány a környezetbarát technológia (megújuló energia használata, lakások szigetelése stb.) elterjesztését támogatná, vagy az alacsonyabb jövedelmű embereket segítené.
