Közélet amerikai elnökválasztás 2020

150 év után is küzdenek az amerikai feketék a szavazás jogáért

Az Egyesült Államok fekete lakossága szó szerint élethalál harcot vívott azért, hogy szavazhasson, de sok helyen még most is megnehezítik ezt.

A rabszolgák felszabadításával végződő amerikai polgárháború után a vesztes, rabszolgatartó déli államokat uraló fehérek 1865-ben hirtelen olyan veszéllyel találták szembe magukat, ami megrémítette őket. Feketékkel, akik nemcsak szabadok voltak, de szabadon is szavazhattak, sőt indulhattak is a választásokon.

Fotó: Corbis / Getty Images

Az 1860-as népszámlálás adatai szerint az államok nagy részében 40 százalék felett volt a rabszolgák száma, és volt két állam, Mississippi és Dél-Karolina, ahol több fekete élt, mint fehér. Ha ők elkezdenek részt venni a politikai életben, az egyet jelent a fehér hatalom végével, ezért igyekeztek ezt megakadályozni.

Jól mutatja ezt Georgia állam esete, ahol a polgárháborút követő első választáson harminc fekete képviselőt és három szenátort választottak be a törvényhozásba, azonban mindegyiküket azonnal el is távolították választott pozíciójából arra hivatkozva, hogy az állam alkotmánya nem engedélyezi a feketéknek, hogy képviselők és szenátorok legyenek. Majd, amikor egyikük tiltakozásképpen egy több száz fős menetet vezetett Camilla városába, szerte a déli államokban megtudták a szavazni vágyó feketék, valamint az őket támogató fehér republikánusok, hogy mire számíthatnak. A seriff vezetésével egy fehérekből álló tömeg támadt rájuk, a menet részvevői közül nagyjából tízet meggyilkoltak és negyvenet megsebesítettek. A következő hetekben pedig a környéket járták, hogy megverjék és arra figyelmeztessék a feketéket, hogy megölik őket, ha szavazni mernek.

A polgárháború utáni években megszokottá vált a déli államokban a feketék elleni erőszak: több ezer felszabadított rabszolgát öltek meg fehérek, rendszerint következmény nélkül, másokat erőszakkal tántorítottak el attól, hogy szavazzanak. Ebben olyan szervezetek vették részt, mint a Ku-Klux-Klán, a Fehér Liga és a Fehér Kamélia Lovagjai, és bár a szövetségi kormány egy nagyjából száz politikailag aktív fekete meggyilkolásával végződő texasi mészárlás után törvényt hozott a hasonló, erőszakos akciók tiltására, érvényt szerezni nem igazán sikerült neki.

Fotó: Photo 12/ Universal Images Group / Getty Images

A változásnak ellenálló déli államok azután is igyekeztek mindent megtenni azért, hogy a feketék ne tudjanak szavazni, hogy az alkotmányba belefoglalták, nem lehet senkit sem eltiltani a szavazás jogától etnikai hovatartozása miatt. A fekete szavazók zaklatása mellett ekkor kezdődött a szavazatelnyomás furfangos intézménye, amit sok helyen máig alkalmaznak.

A cél: eltávolítani a feketéket a politikából

Ebben Mississippi állam járt az élen, ahol 1890-ben új alkotmányt fogadtak el, aminek fő célja az volt, hogy elvegyék a feketéktől a szavazás jogát. Ahogy azt az állam későbbi kormányzója, a Nagy Fehér Főnök néven ismert James Kimble Vardaman kijelentette:

Mississippi alkotmányozó gyűlését 1890-ben nem másért tartották, csak azért, hogy eltávolítsák a niggert a politikából.

Sikerrel jártak, és az ott megalkotott jogszabályok a következő években szerte a déli államokban elterjedtek. Különadó befizetéséhez kötötték a szavazójogot, amit a rabszolgaságból éppen csak felszabadított feketék nem tudtak megfizetni, a szintén kötelezővé tett olvasási teszt pedig ugyancsak a rabszolgaként a tanulástól eltiltott feketéket sújtotta elsősorban.

1898-ban Louisiana állam figyelemreméltó módszert talált ki, amikor alkotmányukban átvették a Mississippiben már „sikeresen” alkalmazott módszereket. Ez volt a „nagyapa cikkely” (grandfather clause), ami felmentést adott az olvasási teszt vagy a szavazatadó alól annak, aki bizonyítani tudta, hogy ő vagy a nagyapja szavazhatott azelőtt, hogy az afroamerikaiaknak lehetőségük volt részt venni a választásokon.

Miután ezek a szabályok elterjedtek a demokrata irányítás alá került déli államokban, a feketék gyakorlatilag teljesen eltűntek a szavazásra jogosult állampolgárok közül. Míg a polgárháború utáni években több államban is százezer felett volt a regisztrált fekete szavazók száma, az 1900-as évek elejére pár ezerre csökkent. Alabamában például 1904-re a szavazókorban lévő feketéknek csak a két százaléka szerepelt a regisztrált szavazók jegyzékében.

Fotó: Bettmann / Getty Images

A cél: biztosítani a feketék választói jogát

Ezt követően több mint fél évszázados harc kezdődött azért, hogy a feketék élhessenek az alkotmányban biztosított választójogukkal, ami úgy tűnt, hogy 1965-ben célba ért, amikor Lyndon B. Johnson elnök aláírta a választójogi törvényt (Voting Rights Act), ami megtiltotta az etnikai alapú diszkriminációt. A törvényalkotók egyúttal a szövetségi hatóságok engedélyéhez kötötték az új választási törvények bevezetését minden olyan helyen, ahol korábban jellemző volt az etnikai diszkrimináció.

Ennek meg is lett az eredménye. 1965 végére nagyjából negyedmillió fekete regisztrált életében először választóként, és szerte a déli államokban elkezdett nőni a megválasztott fekete tisztségviselők száma. Ott, ahol csak szövetségi engedéllyel hozhattak új választási szabályokat, alig tíz éven belül már majdnem ezer feketét választottak meg különböző pozíciókba, míg 1965-ben ez a szám mindössze 72 volt, országos szinten pedig megtízszereződött a megválasztott fekete tisztségviselők száma.

Baltimore-i lakosok regisztrálnak választónak 1954. március 21-én. Fotó: Afro American Newspapers / Gado / Getty Images

Ez persze nem jelenti azt, hogy az törvény hatálya eső területeken ne próbálkoztak volna továbbra is szavazatelnyomással: a szövetségi hatóságok több mint háromezer választójogi szabályt utasítottak el, mert aránytalanul sújtotta a feketéket és más kisebbségi csoportokat. Ez a védelem azonban 2013-ban megszűnt, amikor a legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek ítélte, és megsemmisítette a választójogi törvény ezen részét.

A döntés után azonnal be is indult ismét a szabálygyártás. Texasban pár órával később már be is jelentették, hogy hatályba lép egy 2011-es jogszabály, amit egy szövetségi bíróság a választójogi törvény alapján hatályon kívül helyezett. Ez meghatározott személyazonosító igazolvány bemutatásához kötötte, hogy valaki szavazzon, ami a kétezres években kezdett népszerű szavazatelnyomási módszerré válni.

Igazold magad!

Magyarországról nézve nem tűnik rendhagyónak vagy diszkriminatívnak, hogy valaki csak akkor szavazhat, ha felmutat egy személyazonosító igazolványt, de az Egyesült Államokban nem létezik a nálunk ismert „személyi” intézménye, így a fényképes igazolvány bemutatása sokaknak okoz gondot.

Az amerikaiak 11 százalékának (több mint 21 millió embernek) nincsen állami kiadású személyazonosítója (ilyen például a jogosítvány, az útlevél, de akár a fegyvertartási engedély is), és köztük nagy arányban vannak a kisebbségi csoportok tagjai. Míg a fehéreknél ez az arány 8 százalék, az afroamerikaiak majdnem 25 százaléka nem rendelkezik ilyen, fényképpel ellátott irattal.

Így amikor a jellemzően republikánus irányítás alatt álló államokban elkezdték fényképes személyazonosító dokumentumok bemutatásához kötni, hogy valaki szavazhasson, rögtön felvetődött, hogy az intézkedés célja a jellemzően a demokratákat támogató feketék szavazásának a megakadályozása.

És bár a hasonló jogszabályok pártolói azt állítják, hogy csak a széleskörű választási csalások ellen küzdenek, a korlátozásokat bevezető államok nem tudtak ilyen eseteket bemutatni.

Fotó: Sara D. Davis / Getty Images

Észak-Karolina republikánus vezetése egy 2013-as törvénnyel bizonyította, hogy etnikai okai vannak a választási szabályok módosításának. A jogszabályt egy szövetségi fellebviteli bíróság döntése alapján a hátrányos megkülönböztetés szándékával alkották meg, az olyan problémákra keresett „megoldást”, amik nem léteztek, és

szinte sebészi pontossággal célozta az afroamerikaiakat.

Ugyanis mielőtt döntöttek volna a változtatásokról, a törvényhozók tanulmányozták, hogy a különböző etnikumú emberek hogyan szoktak szavazni, valamint szavazóként regisztrálni (az Egyesült Államokban a választási részvétel regisztrációhoz kötött, és lehetőség van arra is, hogy a választók az egyik párt támogatójaként iratkozzanak fel a névjegyzékbe), és ezen adatok alapján hozták meg az új szabályokat, amelyek főleg a feketéket érintették hátrányosan.

Ezek közül a fényképes igazolvány követelménye kapta a legnagyobb figyelmet. A törvény csak a jogosítványt és a járműregisztrációt végző hatóság által kiadott igazolványokat fogadta el a szavazójog gyakorlásához.

Fotó:  Samuel Corum / Getty Images

Emellett visszaszorították a főleg feketék által gyakorolt korai szavazás lehetőségét, korlátozták azt az opciót, hogy ne a nekik kijelölt választókörzetben adják le a szavazatukat, valamint hogy a választás napján regisztrálják magukat szavazóként. Emellett megszüntették a vasárnapi szavazás lehetőségét is, ami szintén az elsősorban afroamerikaiak lakta megyékben volt népszerű. Észak-Karolina a legfelsőbb bíróságnál is fellebbezett a törvényt elmeszelő döntés ellen, de az ítélet annyira egyértelmű volt, hogy a főbírók arra sem voltak hajlandóak, hogy meghallgatást tartsanak az ügyben.

Még több módszer

Elterjedt módszer a szavazatelnyomásra a regisztrált szavazókat tartalmazó adatbázis törlése, amikor jelentéktelen hibák miatt törlik akár több százezer ember nevét a szavazásra jogosultak közül, a bűncselekmény miatt elítéltek megfosztása a választójogtól, valamint a szavazóhelyek számának csökkentése. Ez utóbbi a koronavírus-járvány miatt az idén különösen nagy figyelmet kapott.

Az 1965-ös választójogi törvény meggyengítése után a szavazóhelyiségek számának korlátozása vált az egyik legkedveltebb módszerré több államban is: jellemzően a feketék lakta területeken elkezdték bezárni azokat. Aminek az lett a következménye, hogy több órán át kell sorban állnia annak, aki le szeretné adni szavazatát. Egy tavaly szeptemberi kutatás szerint a korábban a választójogi törvény hatálya alatt álló államokban és megyékben legalább 1173 szavazóhelyiséget szüntettek meg a 2014-es választás után, jellemzően olyan helyeken, ahol jelentős arányban élnek különböző kisebbségek. Pedig a szavazók száma nőtt.

Erre a problémára az idei választás hívta csak fel igazán a figyelmet. A közösségi oldalakra egymás után kerültek fel videók a hosszú sorokról a szavazóhelyiségeknél, ahol már hetekkel az elnökválasztás napja előtt le lehet adni a voksokat. A sorokban feltűnően sok fekete áll.

Texas közben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy Greg Abbott republikánus kormányzó a választás biztonságával indokolva csökkentette azon helyek számát, ahol le lehet adni a levélszavazatokat. A rendelet értelmében megyénként csak egy ilyen hely lehet nyitva, ennek következményeként a megbízhatóan a demokratákra szavazó Harris megyében 11 szavazóhelyiséget kellett bezárni, a szintén demokrata többségű Austint magába foglaló Travis megyében pedig hármat. A rendeletet egy állami fellebbviteli bíróság ugyan hatályon kívül helyezte, de csak egy héttel a november 3-ai választás előtt.

Kiemelt kép: Mark Makela / Getty Images

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.