Nagyjából négy hete, március 11-én rendelte el a kormány a veszélyhelyzetet, akkor zártak be az egyetemek, léptek életbe az első beutazási korlátozások, és tiltották meg a 100 fősnél nagyobb méretű beltéri, illetve az 500 fősnél nagyobb kültéri rendezvényeket. A színházak és mozik egy része működött még egy ideig, de több előadást el kellett halasztani. A sportrendezvényeket már csak zárt kapuk mögött lehetett megtartani. Két nap múlva az iskolások és a tanárok megtudták, hogy át kell térniük a digitális oktatásra. Ezt követően minden bezárt, ahol kulturális élményhez vagy szórakozási lehetőséghez lehetett jutni; és azóta csak online nézhetünk filmeket, színházi előadásokat, vagy kiállításokat. A március 28-án életbe lépett kijárási korlátozás értelmében pedig már szankcionálható, ha valaki a vele nem egy háztartásban élőkkel találkozik.
Ez a néhány hét több hónapnak is tűnhet, főleg azok számára, akik eddig megszokták, hogy rendszeresen találkoznak emberekkel, járnak bulizni, vagy vesznek részt különböző eseményeken. Az extrovertáltak élete gyökeresen megváltozott, ezért sokkal nehezebb helyzetben lehetnek most, mint az introvertáltak.
A zárkózottabb és társaságkerülő emberek még egy kicsit fel is lélegezhettek. Most sokkal könnyebb a programokat lemondani (ha vannak még egyáltalán), egyedül lenni, mint bármikor eddigi életük során; a távmunkával pedig elkerülhetik a tömegben való utazást és a kötelező munkahelyi csevegést. Nem kell aggódniuk amiatt, hogy mit gondolnak róluk mások társas helyzetekben, vagy hogy elítélik őket, amiért nem vesznek részt egy eseményen.
Végre valami, amiben jó vagyok: hogy otthon maradjak és kerüljem az embereket
– viccelődnek a helyzeten az introvertáltak.
Több tényező játszik szerepet abban, hogyan küzdünk meg a járványhelyzettel, és ezen belül a szabadságunk korlátozásával, a gazdasági helyzet vagy a személyes kapcsolatok változásával. Mindenkit megviselt ez a néhány hét, de azt, hogy mennyire lesz nehéz testileg és lelkileg egészségesnek maradnunk, befolyásolja az aktuális mentális állapotunk, a személyiségünk, és az, hogy általában hogyan viszonyulunk a stresszes helyzetekhez. Ilyen szempontból az extrovertáltak pszichés stabilitása nagyobb veszélyben van, mint az introvertáltaké. Jobban oda kell figyelnünk rájuk, nekik pedig most nagyon gyorsan kell új túlélési készségeket fejleszteniük.
Bármennyire is tűnik pár napig vagy hétig kellemesnek ez a helyzet, az introvertáltakat is megviselheti az izoláció. Nekik is szükségük van kapcsolatokra − még ha nem is olyan mértékben és módon, mint az extrovertáltaknak. Ők is nyugtalanná válhatnak egy idő után, főleg annak tudatában, hogy mindenki elvesztette a kontroll egy jelentős részét saját élete felett. Nekik is fontos tehát fenntartaniuk szociális kapcsolataikat, és figyelniük arra, hogyan érzik magukat. .
Megmutathatják nekik, hogyan tudnak otthonról is produktívan dolgozni anélkül, hogy folyton elterelné valami a figyelmüket vagy depresszióba süllyednének a hiányzó ingerek miatt. Elmondhatják nekik, hogy a barátokkal való kapcsolattartás online is jól működhet. És a másokkal közös tevékenységen kívül még annyi minden van a minket körülvevő világban, ami akkor is szórakoztató lehet, ha egyedül vagyunk. Ha például nem csoportosan kirándulunk, jobban meg tudjuk figyelni a növényeket és az állatokat; egy városi séta alatt pedig az épületeket. Főzni vagy sütni is lehet egyedül, és könnyebb arra koncentrálni, amit eszünk, ha nem terelik el mások a figyelmünket. Az, hogy nem kell folyamatosan másokra reagálni, egy extrovertáltnak is pihentető lehet.
Egymás hibáztatása is felerősödött az utóbbi hetekben, ezért arra is figyelnünk kell, hogy ne ítéljük el a másikat azért, mert kevésbé bírja a bezártságot és a társasági élete megszűnését. Bár az introvertáltak könnyebben viselik az önkéntes karantént vagy a programok hiányát, ez nem jelenti azt, hogy magasabb rendűek vagy lelkileg egészségesebbek lennének az extrovertáltaknál. Ebben az esetben inkább a személyiség és az érdeklődés különbségeiről van szó. A legtöbb ember ráadásul nem egyik vagy másik típusba tartozik, inkább egy kontinuum mentén kell elképzelnünk magunkat – és életünk során változhat, hogy mennyire vágyunk mások társaságára.
Az is előfordul, hogy valaki a saját negatív érzései szeretné elkerülni a folyamatos pörgéssel: egész héten dolgozik, vagy munka után mindig beiktat valamilyen programot. Így nem kell azokra a rossz dolgokra gondolnia, amik uralják az életét, de nem is lesz esélye változtatni rajtuk. Azoknak az embereknek, akik így működtek, most nincs hova menniük, ezért nagy az esélye annak, hogy szembe kell nézniük saját szorongásaikkal – ha csak nem vetik bele magukat az online kurzusok, előadások, edzések hasonlóan ördögi körébe. Nem arról van szó, hogy minden extrovertált, aki általában szeret a barátaival lenni és szórakozóhelyekre járni, a negatív érzéseit szeretné elkerülni, de egy részükre ez biztosan igaz. Ők nem feltétlenül fognak tudni azonnal életmódot váltani, és ezt nem is várjuk tőlük.
Biztosan sok tanulságot leszűrhetünk majd, amikor vége a járványnak, és lesznek, akik változtatnak az életükön, lelassulnak vagy áthelyezik a fókuszt. De ne számítsunk mély változásra, hiszen abban az önkéntes elhatározásnak van nagy szerepe. A mostani helyzet pedig kényszer, amire szinte senki sem számított, és amit nagyon nem tudunk befolyásolni.
Kiemelt kép: Getty Images
