„A jelenlegi helyzet stresszhelyzetnek számít, melyekre különféle, egyénre jellemző megküzdési stratégiával reagálhatnak az emberek. Ez ideig-óráig működik, a lelki teherbíró-képesség kapacitása egyénenként változó.
A rugalmasság, az új helyzetekhez való alkalmazkodás most nagyon fontos személyiségvonás.
Az elhúzódó krízisek okozhatnak stresszel összefüggő problémákat, ezek lehetnek különféle szomatikus, azaz testi jellegű diszfunkciók – például gyomor és bélrendszeri zavarok, kardiológiai problémák, alvászavar –, melyekhez társulhatnak egyéb mentális zavarok is, leggyakrabban talán a depressziós és a szorongással összefüggő kórképekre gondolnék” – mondja a szakember.
Abban is jelentős különbségek mutatkozhatnak, hogy valaki hogyan reagál arra, ha például eleve egyedülállóként hosszú időre otthoni munkavégzésre kényszerül, egyúttal – ha felelősen viselkedik – a társasági élete is nagyjából lenullázódik. A pszichológus szerint azok, akik eddig is könnyen teremtettek kapcsolatokat vélhetően feltalálják magukat ebben a helyzetben is, hiszen az online térben lehetőség van a kapcsolattartásra és -teremtésre.
„A reziliens, vagyis alkalmazkodni képes, rugalmas emberek ki fognak tudni dolgozni megfelelő megküzdési stratégiákat erre a helyzetre. Inkább azoknak nehéz, akiknek kapcsolódási problémáik vannak – vágynak a szociális kapcsolatokra, de eddig is nehéz volt számukra az ismerkedés, a nyitás. Az ő esetükben az izoláció még inkább nehezített körülményeket teremthet, hisz meg vannak fosztva attól a minimális kapcsolatrendszertől is, ami eddig természetes lehetett számukra. A mentálisan sérülékenyebb emberek számára nehezebbek lehetnek ezek a helyzetek”.
A bezártság persze nem csupán az elmagányosodás miatt lehet gyötrelmes, az pedig egyén- és körülményfüggő is, hogy kinek mekkora a tűréshatára.
Egy introvertált, egyedül élő ember, aki szeret otthon lenni nem összehasonlítható mondjuk azzal a több gyerekes családanyával, aki, szeretne kiszakadni a környezetéből, de nem teheti. Más mértékű frusztrációnak is vannak kitéve a különféle élethelyzetben lévő emberek.
Ugyanakkor nincs egyértelmű válasz arra, hogy kiből mit hoz ki egy ilyen helyzet. Sokan az extrém kihívásra összeszedik magukat és a túlélési stratégiáik válnak erősebbé. Ha a helyzet átmeneti, kevésbé valószínű, hogy hosszú távon sérülünk benne, az elhúzódó, szélsőséges helyzetek viszont már okozhatnak kárt, nem is beszélve a járulékos hatásokról, mint a gazdasági, egzisztenciális következmények, vagy az esetleges családi veszteségek, amelyekre fel kell készülni azoknál, akiknél vannak idősebb, veszélyeztetett családtagjai – mondja Kovacsics Leila.
Kiemelt kép: Michal Cizek / AFP
