Ezt is a szegények szívják meg, mint minden mást

Zgut Edit: Magyar–lengyel pávatánc 2.0

Miután mégsem igazolódott be Orbán Viktor előrejelzése az európai szélsőjobboldal előretöréséről, a magyar miniszterelnök az európai parlamenti választások után látványos engedményeket tett az Európai Néppártnak. A magyar kormányzat nemcsak a közigazgatási bíróságok bevezetését halasztotta el, alighanem hatalompolitikai megfontolásból, de berekesztették az Európai Unió elleni rendszerszintű kampányokat is. A cél kettős: Trócsányi Lászlót áttolni a bizottsági tűzkeresztségen, valamint biztosítani a Fidesz bennmaradását a Néppártban. A Fidesz csaknem egy évtizedes unióellenes stratégiát követ, ennek tükrében úgy látni, a magyar miniszterelnök euroszkepticizmusa az éppen aktuális rövid, középtávú céloknak van alárendelve.  Szervesen kapcsolódik ugyanakkor a miniszterelnök populizmusához, amely jóval beágyazottabb, a Fidesz politikáját mára alapjaiban meghatározó ideológiai alapvetéssé vált.

Ezen a ponton több hasonlóság is kimutatható a lengyel kormányzó Jog és Igazságosság párttal.

Tóth-Czifra András: Választás után, választás előtt

Meglepő volt, hogy a moszkvai városi képviselőtestületi választást hetekig tartó tüntetések előzték meg az orosz fővárosban. Moszkvában többen vonultak utcára a szeptember 8-át megelőző hetekben, mint a Putyin elnöki visszatérését kísérő nagy 2011–12-es tüntetések óta bármikor. A főváros vezetése vélhetően arra számított, hogy a moszkvaiakat, akiket –éppen a Putyin-ellenes tüntetések nyomán – az orosz kormány elárasztotta pénzzel és fejlesztésekkel, nem fogja érdekelni a gyenge hatáskörű képviselőtestület, amelyről többségük valószínűleg soha nem is hallott. Tévedtek. Miután a hatóságok nem engedték, hogy a csaknem két évtizede megszelídített „szalonellenzék” jelöltjei mellett valódi ellenzéki jelöltek is a szavazólapra kerüljenek, a középosztály az utcára vonult.

Földvári Zsuzsa: Médiakampány rogyásig – Ausztria megint választ

Senki sem kétli, hogy a szeptember 29-i, előrehozott általános választásokat Ausztriában a kereszténydemokrata néppárt, az ÖVP fogja megnyerni, köszönhetően Sebastian Kurznak. A 33 éves politikus, azóta, hogy kormányától májusban a parlamenti többség megvonta a bizalmat, szinte semmit sem veszített személyes népszerűségéből. Ha közvetlenül választanának az országban kancellárt, akkor az emberek legalább 40 százaléka szavazna rá. De a pártja is 33 százalék fölött áll, sőt még ennél is többet kaphat, legalább 10 százalékos behozhatatlan előnnyel vezet a második helyre jósolt szociáldemokraták előtt. A harc az SPÖ és a jelenleg 20 százalék körül álló szélsőjobboldali Szabadságpárt, az FPÖ között zajlik a második helyért, valószínűbb azonban, hogy a vörös párt fog Kurz után következni.

Intézményi sokk – Tóth István János közgazdásszal Széky János beszélget

Szerda óta olvasható a világhálón a felmérés az MTA-dolgozók kivándorlási és pályaelhagyási szándékairól (surveyofscientists-hungary.eu). Kiderült, hogy csaknem megkétszereződött azoknak az aránya, akikben felvetődött, hogy munkahelyet változtatnak, illetve külföldön akarnak munkát vállalni; és hasonlóan megnőtt azoknak az aránya, akik már tettek is komoly lépést ebben az ügyben. A kutatást Tóth István János, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa vezette. Mi történik és mi fog történni a fejlett világban ritka politikai beavatkozás nyomán az akadémiai kutatóhálózattal és egyáltalán a magyar tudományossággal?

Váncsa István: Pillangóeffekt

Gazdánk lassan, apránként, ráérősen fullasztja meg a Ma­gyarországi Evangéliumi Testvérközösséget, vagyis azt a gyülekezetet, amelynek úgyszólván az egész tevékenysége az oktatás, a szegények, elhagyatottak, munkaképtelenek támogatása és az erkölcsileg veszélyeztetettek megsegítése köré szerveződik. A művelet nem látványos, az egze­kútor a munkáját távirányí­tott robotka­rokkal végzi, és azokra is fehér kesztyűt húz. Szépen, nemesen, választékosan, ahogy gazdánk tíz évvel ezelőtt felvázolta. Hatékonyságá­r­a nem lehet pa­nasz. Az RTL Klub híradója szerint a MET-nek már annyi pénze sincs, hogy a maga ezer alkalmazottjának a mini­málbért kifizesse. Ők tehát előbb-utóbb más munka után néznek,

ergo ezt is a szegények, elhagyatottak, munkaképtelenek fogják megszívni, ahogy minden egyebet.

A háttérben mi más állna, mint a pillangóeffekt. Gazdánk a kilencvenes évek derekának egy derűs reggelén hívő reformátusként ébredt, noha előző este még antiklerikális szabadgondolkodóként tért nyugovóra. Hívatta is a papot, akit ismert, Iványi Gábort, hogy adja össze a feleségével egyházilag, első két gyerekét is Iványi­val keresz­teltette meg. Hatalomra kerülvén pedig felszólította, hogy támogassa őt nyilvánosan. I. G. nemet mondott. Másodjára 2010-ben mutatta neki a helyes utat, de Iványi akkor se. Mit tesz Isten, egy évre rá hipp-hopp, visszavonódott tőle az egyházi státus, amelyet még 1981-ben, a Ká­dár-éra sűrűjében sikerült kiharcolnia.

Kovács Zoltán: Káosz és káosz

Érdekes ez a káoszértékelés: kétségtelen ugyanis, hogy a brit politikai élet soha nem látott viharokon megy keresztül, de akkora vihar a jelek szerint mégiscsak elképzelhetetlen, hogy nem működjenek az intézmények. Mint Budapesten élő magyar állampolgár őszintén szólva irigykedve nézem ezt a káosznak ítélt helyzetet, mert nálunk a londoni felforduláshoz képest hatalmas a nyugalom, de csak azért, mert nem működik semmi, ami felszínre hozhatna nyilvánvalóan meglévő társadalmi feszültségeket. Szelektíve működő bűnüldözés, elfogult és politikailag egyoldalú alkotmánybíróság, leépített demokratikus intézményrendszer, erőszakkal elfoglalt és kormánypárti irányítás alatt álló sajtó – valóban ilyenformán látszólagos nyugalom. Lehet elégedetten hátradőlni, és megállapítani, hogy Londonban káosz van, de ennél azért talán többet is mutatnak az onnét érkező hírek.