SZÉKY JÁNOS: Christchurch – közünk hozzá?
Brent Tarrant, aki ötven muszlim embert lőtt le Új-Zélandon, hosszú kiáltványt hagyott hátra egy 8chan nevű weboldalon. Ez az oldal hagyományos keresőmotorok számára láthatatlan, de a lelkes követők pillanatok alatt a nagy nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tették a 74 lapos írás pdf-változatát. Az előhang után a főszöveg azzal a három mondattal kezdődik:
It’s the birthrate.
It’s the birthrate.
It’s the birthrate.
A pontos magyar fordítás az volna, hogy „a születési arányszámról van szó” (háromszor), de sajnos az angol kifejezés tömörségét és dinamikáját magyarul nem lehet visszaadni. Brent azzal folytatja, hogy a legfontosabb a születési arányszám megváltoztatása, mert „ha holnap az összes nem európait deportálnánk is országainkból”, az európai népesség akkor is a pusztulás felé tartana.
A szövegek közvetlen hatásánál nekem fontosabb a minőség. A sértés. Hogy olyan színvonalú paranoid elméletek, amik máshol sokadvonalbeli, különc szerzők és műkedvelő szélsőséges politikusok vesszőparipái, az internet alvilágának kedvenc olvasmányai, nálunk a kormánypolitika fő ideológiáját jelentik, bőséges adófizetői pénzből reklámozva. Világra szóló bűncselekmény ugyan nem lesz belőle, a káros szellemi hatás felmérhetetlen, és a megalázás fájó.
VALKI LÁSZLÓ: Az Alelnök neokonjai
Zseniális film az Alelnök, írják a kritikusok. Valóban, ritkán ábrázoltak még politikust olyan hitelesen, mint Dick Cheney-t, akit Christian Bale lenyűgözően alakít. Olyan testes, cinikus és arrogáns, hogy a néző némelykor azt hiszi, dokumentumfilmet lát. De rendkívül jók az önálló gondolkodásra képtelennek beállított republikánus elnököt, George W. Busht és durva modorú védelmi miniszterét, Donald Rumsfeldet játszó színészek is. A forgatókönyvíró-rendező, Adam McKay pedig minden lehetséges filmes eszközt bevet annak bizonyítására, hogy Cheney volt a legnagyobb hatalmú és egyben a legkártékonyabb alelnök Amerika történetében. Filmje a nézők többségét meggyőzi arról, hogy az alelnök volt az egyetlen igazán rossz szellem a Bush-adminisztrációban. Hozzá képest Bush derék, de bátortalan embernek látszik, aki csupán hűségesen végrehajtja intelligens alelnöke ötleteit.
„Irak ellen az Egyesült Államok és Nagy-Britannia már 2002-ben – ahogyan azt levelükben a neokonok javasolták – légitámadásokat indított. Kilenc hónap alatt megsemmisítették a teljes iraki légvédelmet és a katonai kommunikációs rendszert. 2003 márciusában megindították a szárazföldi inváziót is, amely így csak egy hónapot vett igénybe. Az amerikai demokrácia sajátos működésére jellemző, hogy 2004 szeptemberében a Pentagon és a CIA által kiküldött, 1300 szakértőből álló tényfeltáró csoport jelentésében arról számolt be, hogy nem találtak tömegpusztító fegyvereket Irakban. Kiderült tehát, hogy Bush és emberei mindvégig hazudtak a világnak. Ennek ellenére novemberben az elnököt – alelnökével együtt – újraválasztották.”
Huszár Ágnes: Egy kitüntetés margójára
Március 15-én Széchenyi-díjjal tüntették ki Barsi Balázs ferences szerzetest, a Sümegi Sarlós Boldogasszony Kegytemplom templomigazgatóját „kiemelkedő színvonalú hittudósi és nagy hatású tanári munkájáért, valamint a generációkat megérintő lelkiségi irodalmat gazdagító publikációs tevékenysége elismeréseként”.
Ezt a magas kitüntetést eddig olyan komoly tudományos életművel rendelkező, iskolateremtő egyéniségeknek ítélték oda, mint Falus András, Kelemen János vagy Pléh Csaba, hogy csak hármat említsek a legkiválóbbak közül. Barsi Balázs életműve egyikhez sem hasonlítható, publikációs tevékenysége egészen más regiszterben helyezhető el.
Ehhez a tevékenységhez kapcsolható a kitüntetettnek Antigenderista eskü néven ismert szövege. Ez 2017. augusztus 21-én, Szent Pius pápa napján született, napjainkban számos magyarországi katolikus templomban terjesztik, a hírek szerint már sokan fel is esküdtek rá.
A terjedelmes bevezető és zárórészt, valamint hét pontot tartalmazó eskü lényegi része így kezdődik:
„Ígérem és elfogadom, szent esküvéssel elkötelezem magam, hogy teljes meggyőződéssel, a Te dicsőségedre és az emberek megmentésére minden erőmmel, minden pillanatban megvetem, elítélem a genderideológia minden tételét és életem árán is harcolok ellene.”
Erőszakmentes üvöltés – Molnár Péterrel Krupp József beszélgetett
Olyan erővel kell beszélni, hogy szavaink ledöntsék az elnyomó gyakorlatokat védő falakat
– véli Molnár Péter slammer, egykori Fidesz-alapító, a szólásszabadság kutatója, a Földalatti Slam és a Tilos Rádió szerkesztője. Molnár 2018-ban első helyezést ért el a Slam Poetry Országos Bajnokságon, majd megnyerte a műfaj Európa-bajnokságát is: ezzel kapcsolatban beszélgettünk a slam lehetőségeiről, de szóba került a miniszterelnöknek címzett Szóritmusoló híd, a hamarosan elinduló Slam Akadémia és a Keresők, avagy a lány neve című kisregény folytatása is.
KENESEI ISTVÁN: Az Akadémia tűzpróbája
Két hete, amikor legutóbbi cikkem itt megjelent, az MTA és az ITM tárgyalásainak egy szakaszát lezáró szándéknyilatkozat látott napvilágot. A sajtóban éppúgy, mint a kutatók között, főleg tanácstalanság, de az utóbbiak körében letargia és elégedetlenség is tapasztalható volt. Sokan elkezdtek találgatni, részben a szöveg pontos jelentéséről, részben Lovász László elnök szándékairól, és a kedélyek máig nem csillapodtak.
Hogy lássa nevemet kiszögezve a templomajtón
A megjelent szöveg egy szándéknyilatkozatot, illetve kilenc javaslatot tartalmaz. Közülük az előbbi okozta a kavarodást: „A Magyar Tudományos Akadémia elnöke tudomásul veszi a Kormány szándékát, miszerint az MTA kutatóintézet-hálózatát az Akadémia szervezetén kívül kívánja működtetni.” A zsebből előrántott értelmezések egyből behódolásról, megadásról, lemondásról szóltak. Az egyre kevésbé megbízható hírforrás Index is – ráadásul hat nappal később – így foglalta össze az addigi eseményeket: „Az MTA elviekben belement, hogy elvegyék tőle a kutatóintézeteket.”
Nos, nem.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
