A mentális betegségekkel foglalkozó applikációk nem mindig ártalmatlanok
Több ezer olyan applikáció létezik már, ami segít a pszichés tünetek megfigyelésében, és különböző technikákat is ajánl vagy tanít a mentális egészsége miatt aggódó felhasználónak. Nem helyettesítik a terápiát, az emberi interakciót, de hatásosak lehetnek. Az ingyen letölthető Woebot nevű chatrobot például kognitív viselkedésterápiás módszereket használ, pszichológusok fejlesztették ki depresszió, szorongás kezelésére. A chatrobot piacra kerülését komoly kutatások előzték meg, és a tesztek alapján azoknak, akik használták, sokkal inkább enyhültek a tüneteik, mint azoknak, akik csak egy elektronikus tananyagot kaptak a betegségükről.
Az alkalmazás többször figyelmezteti a felhasználót, hogy vészhelyzet esetén mindenképpen kérjen személyes segítséget, és minden lépéshez beleegyezést kér. Információkat ad a szorongás és a depresszió működésmódjáról, megtanítja, hogyan lehet kezelni a negatív gondolatokat és érzelmeket, illetve egy jó pszichológushoz hasonlóan empatikusan reagál, biztonságos légkört teremt.
A depresszió, a szorongás, a PTSD tüneteinek enyhítése mellett az applikációk a pszichotikus és a skizofrén betegeknek is segíthetnek. Elsősorban a pszichiáter munkáját egészíthetik ki azzal, hogy eszközöket nyújtanak a hangulatváltozások és a hallucinációk előfordulásának pontos követéséhez. Egyes alkalmazások emlékeztetőt küldenek, amikor be kell venni a gyógyszert, és sokaknak már ez is nagy támogatást jelent.
Egyelőre bárki készíthet ilyen applikációt, nincsenek különösebb szabályok, ez pedig már önmagában is problémát jelenthet. A Woebot egy pozitív példa, de a legtöbb appot nem vizsgálták szakemberek: egy kutatás szerint 700, mindfulness-szel foglalkozó alkalmazás közül egyetlen ment át tesztelésen. Jobb esetben egy alkalmazás egyszerűen csak nem hatásos, rosszabb esetben pedig kárt is okozhat. Van, amelyik szerint a bipoláris zavar fertőző, és bárki elkaphatja, aki az érintettel annak depressziós gondolatairól beszélget; egy másik applikáció pedig azt javasolja a bipolárisoknak, hogy a mániás időszakban igyanak alkoholt, mert az segít az elalvásban. Néhány, az alkoholról való leszokást segítő applikáció használata során a fogyasztás növekedése volt tapasztalható. Ha egy alkalmazás nem is ad félrevezető információkat, közvetve is okozhat kárt azzal, hogy nem segít, így távolabb viszi a felhasználót a gyógyulástól.
Adatkezelés szempontjából gyakran nem biztonságosak az appok. Általában összegyűjtik és eladják az információkat, amit nem közölnek jól látható módon a felhasználóval. Ez azért is aggasztó, mert különösen érzékeny adatokról van szó, amikre normál esetben – ha valaki a pszichológus vagy a pszichiáter rendelőjében osztja meg őket – titoktartás vonatkozik. Ráadásul abban a formában, ahogy ma használják őket, a klinikai munkát és a fejlesztést sem segítik. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság külön kutatócsoportot hozott létre, ami a mentális egészségre fókuszáló applikációkat vizsgálja, például biztonsági szempontból. Azt, hogy melyik lehet hasznos, nem könnyű megmondani, hiszen a felhasználójától is függ; ezért elsősorban az informált döntéshozásban szeretnének segíteni.
Függőség lehet belőle
Sokakban fel sem merül, hogy évek óta tartó pánikrohamaikkal pszichológust keressenek fel, mások egyszerűen nem tartják fontosnak, hogy megismerjék magukat. Ugyanakkor egyre gyakoribb az az érdekes jelenség, aminek angol nyelvterületen már nevet is adtak: az önismeretfüggőség. Egy felmérés alapján a milleniumi nemzedék (az X- és Y-generáció, vagyis az 1980 és 1995, illetve 1996 és 2010 között születettek) 94%-a köteleződött el erősen a személyes fejlődés mellett, és hajlandó havonta 300 dollárt is költeni rá.
Az önismeretfüggő egymás után olvassa az önsegítő könyveket, végez el szemináriumokat, folyékonyan beszéli az önsegítő-nyelvezetet, esetleg terápiába is jár, miközben az életében nem sok változást tud felmutatni tele könyvespolcon és motivációs poszterek gyűjteményén kívül. Mindez rövid ideig jó érzést nyújt, fenntartja annak a látszatát, hogy tesz valamit magáért, teljesít egy kitűzött célt; de gyakran inkább menekülési útvonalat és halogatást jelent.
Sok emberre jellemző a halogatás, mégsem számol vele az önsegítőipar, pedig ez az egyik oka annak, hogy az információ és a motiváció nem elegendő a változáshoz. Nem lusta vagy felelőtlen, aki halogat: inkább nem tartja magát elég jónak, fél a hibázástól és nem hiszi el, hogy képes lesz tenni magáért. Aki úgy gondolja, hogy néhány könyv, tanfolyam vagy applikáció segítségével megváltozhat az élete, pár napig ugyan az olvasottak, tapasztaltak hatása alá kerül, de miután semmi sem változik, feladja az önfejlesztést, vagy új módszert keres.
Gyakran azt is nehéz felmérni, hogy milyen gyorsan és milyen mértékben vagyunk képesek változni. Irreális elvárásaink lehetnek magunkkal szemben – ez a hamisremény-szindróma –, amit az önsegítőipar ki is használ. Sok könyv és módszer könnyű, villámgyors javulást ígér; a realitást figyelmen kívül hagyva mutat be egy ideált, amihez hasonlítanunk kellene, ahelyett, hogy a saját célok kitűzésének fontosságára hívná fel a figyelmet. A guruk, motivációs trénerek, de gyakran a sztárpszichológusok és -pszichiáterek elhitetik, hogy személyesen rájuk, az ő könyveikre és tanfolyamaikra van szükségünk ahhoz, hogy boldogok legyünk. Mindez könnyen elterelheti a figyelmet arról, hogy saját magunkkal, a saját fejlődésünkkel kellene aktívan foglalkoznunk, és nem azt keresni folyamatosan, másokat mi tesz boldoggá. Ha valaki mindig kívül keresi a választ, és tanácsokat szeretne kapni az élethez, akkor nem fogja elhinni, hogy elég kreatív és bölcs ahhoz, hogy megtalálja a saját útját.
Természetesen ezek az eszközök – az appok, könyvek, kurzusok – hasznosak is lehetnek, ha kellő kritikával és mértékkel használjuk őket. Az olyan, tudományos igényességgel és közérthetően megírt önsegítő könyvek, mint például a Mérgező szülők, segíthetnek a problémáink okinak felismerésében, vagy abban, hogy elkezdjünk egy terápiát. Néha inkább kevesebb információra és több cselekvésre van szükség ahhoz, hogy jobban legyünk, ráadásul szinte bármit csinálunk, az nevezhető önismereti munkának, hiszen megtudunk valamit magunkról. Ha valaki fejlődik, az jól látható, mérhető: könnyebben felismeri a hangulatváltozásait, új barátai lesznek, kigyógyul egy veszteségből, megtanul meditálni vagy leküzdi a halogatást. Szerencsére az önsegítésfüggés legyőzéséhez is találunk már önsegítő könyvet, ami után jó eséllyel nem akarunk majd egy újabbat elolvasni.
