Igaz, hogy az európai nagyvadak sorra pusztulnak ki a mértéktelen vadászat miatt?
Ezt hol hallotta?
Olvastam egy környezetvédő portálon.
Épp az ellenkezője igaz, a nagyvadak túlszaporodtak Európában és nálunk is. Öt nagyvad él Magyarországon: a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a muflon és a vaddisznó. Főleg ez utóbbiból van nagyon sok, ami többé-kevésbé Európa egészére jellemző.
Mert nincs elég erdő, a mértéktelen fakitermelés miatt.
Ezt is azon a portálon olvasta?
Nem, ezt egy másikon.
Tévedés, az erdőterületeink folyamatosan növekednek. Az utóbbi hat évtizedben megduplázódtak.
Van olyan vad Magyarországon, amit a kihalás veszélye fenyeget?
A vadászattal összefüggésben nincs. A fogolyállomány sokat csökkent, de ennek az elmúlt évtizedekben kialakult nagytáblás mezőgazdaság és a gyomirtó szerek használata az oka. Kevesebb a termesztett növényfaj, és ami maradt, annak szegényes a gyom- és rovarvilága, tehát elfogy mezőgazdasági környezetben élő madarak, a fogoly, a túzok vagy a mezei pacsirta tápláléka. Már 70-80 százalékos populációcsökkenésekről vannak adataink.
De azért lövik őket?
Dehogy, a fogoly a hetvenes évek vége óta nem vadászható.
Az állatvédők azt mondják, a túlszaporodás eleve emberi kitaláció, ilyet a természet nem ismer.
Igen, a túlszaporodás emberi fogalom, elsősorban mezőgazdák és erdészek beszélnek róla. Ha megeszi a vaddisznó a kukoricát, a gazda joggal lesz ideges, hiszen ő is a kukoricából él. De már a hatvanas években az erdők megújulását akadályozó, túlszaporodott nagyvadállományról írt a szakirodalom. Akkor például a szarvasok számát tizenötezerre becsülték, és évente lőttek hatezret.
Évente kilövik a szarvasok felét?
Az arány kérdéses, valójában több szarvas élhet az országban, mint amennyire a statisztika becsüli. Máskülönben ez így nem lenne fenntartható.
Az állat jól érezné magát, ha békén hagynák, és szaporodhatna kedvére, nem?
Hosszabb távon nem. Ahogy növekszik az állomány, úgy csökkennek a létfenntartáshoz szükséges források, például a táplálékmennyiség. Nő a versengés, ezzel együtt a stressz, lassul a növekedés, meggyengül az ellenállóképesség, paraziták, betegségek, járványok jelennek meg, és romlik a reprodukciós képesség.
Olyan járványokra gondol, mint az afrikai sertéspestis a vaddisznók esetében?
Ahol nagyobb a vadsűrűség, ott természetesen egy vírus könnyebben terjed.
Erre térjünk majd vissza. Tehát minél többen lesznek, annál kevésbé szaporodnak, viszont minél kevésbé szaporodnak, annál kevesebben lesznek, és ennek az a vége, hogy minél többen lesznek, annál kevesebben lesznek. Csak ki kéne várni. Nem? Szabályozná önmagát a természet, ha hagynánk.
Persze, biológiailag nézve lehetne Magyarországon sok százezer szarvas, ha hagynánk. De nem csak a mezőgazdaságot lehetetlenítenék el…
Akkor kerítsük be őket.
… hanem saját élőhelyüket is tönkretennék. Léteznek egyébként parkok és vadaskertek gondosan elkerítve, ahol nem vadásszák őket, és ahol kiesznek mindent maguk alól. Nincsenek levelek a fák alsó ágain, az éhes állatok felágaskodva legelnek, cserjék sincsenek, gyep alig van.
És amúgy az elkerítés is emberi beavatkozás, az etetés is, ahogy a vadászat is. Egyszerűen nincs értelme az igénynek, hogy „az ember ne avatkozzon be.” Ez egy kölcsönhatásokra épülő rendszer.
És ha betelepítenénk néhány tigrist a vadaskertbe? Stabilizálódna az egyensúly?
A természetben nincs stabil egyensúly, csak a vágyálmokban. A természeti rendszerek folyton az egyensúlytalanság állapotában ingadoznak, és a rendszer elemei dinamikusan követik egymást. Törekszenek a stabilitás felé, de soha nem érik el. Kizárólag a változás állandó. Olyan az egész, mint amikor egy mozgó célpontot próbálunk eltalálni.
De mégis mi történik, ha berakok a szarvasok közé néhány tigrist?
A ragadozó-zsákmány kapcsolatnak megvannak a szabályai, és ezeket a rendszer szereplői többnyire követik. A tigris-szarvas reláció nem igazán életszerű (vagy csak Szibériában az), de hadd mondjak egy tankönyvi példát: ha a nyúlállomány növekszik, a hiúzok több nyulat fognak megenni. Ezért a hiúzpopuláció is növekedni kezd, de nem az történik, hogy szép párhuzamosan növekszenek egymás mellett a végtelenségig, hanem az, hogy előbb-utóbb a hiúzok több nyulat fognak elfogyasztani, mint amennyi a szaporulat, tehát csökkenni fog a nyúlpopuláció, a megnövekedett hiúzállomány nem jut elég zsákmányhoz és éhen marad, ami rendkívül rossz következményekkel jár, mert a hiúzok száma is csökkenni fog az elhullásuk miatt. Ezt nevezik csatolt oszcillációnak, más néven ragadozó-zsákmány ciklusnak. De ez sem tökéletes, és
Semmiképpen nem jó, ha egy területen túl sok a vad, akár növényevőkről, akár ragadozókról van szó.
Az afrikai sertéspestis főleg vaddisznók közt terjed, illetve vaddisznókról terjedhet át házisertésekre. Ez összefügg azzal, hogy sok a vaddisznó?
Egy nagy fertőzőképességű és gyorsan ölő kór egy nagy sűrűségű állományban gyors pusztulást okozhat. De itt nem ilyen betegségről van szó.
Az afrikai sertéspestis nem fertőz gyorsan? Egy virológussal beszéltünk, aki szerint nagyon virulens a kórokozó.
Virulens, de ettől még viszonylag alacsony a fertőzőképessége. Évi 50-100 km a terjedési sebessége, és ez nem sok. Viszont a betegség mortalitási aránya nagy, tehát amely állatok megfertőződnek, szinte biztosan el is pusztulnak. Az állat elhullik, de a vírus életben marad. Szardínia szigetén már negyven éve jelen van a külön alfajt jelentő szárd vaddisznók közt, és még nem tudták kiirtani.
Nem 2007-ben jött Európába?
Nem, például a mediterrán országokba már a hatvanas-hetvenes években behurcolták és évtizedekig tartott a felszámolása. A jelenlegi járvány Grúzia felől indult és fokozatosan jutott a balti államokba. A nagy ugrások a szokatlanok, az, hogy egyik napról a másikra eljut Csehországba, vagy Lengyelországban Varsó környékére. De az élelmiszerben is fertőz, tehát talán még egy fertőzött és eldobott kolbászvég is a kitöréséhez vezethet. Vagy bármilyen tárgy, amin a vírus megtapadt.
És most mi a feladat Magyarországon?
Vannak viták arról, hogy mi a helyes megoldás. Van, aki azt képviseli, hogy le kell zárni a fertőzött területet és hagyni, hogy a betegség elvégezze a dolgát. Mások, például a balti államok megpróbálják, nos…
Kiirtani a vaddisznókat?
Mondjuk úgy, hogy drasztikusan csökkenteni az állományt. Én inkább a fertőzési góc lezárásának pártján vagyok, Csehországban például ezt kettős villanypásztorral oldják meg. A „magterületen” kívül pedig minél inkább csökkenteni kell a vaddisznók számát.
És akkor vannak fertőzött zónák, ahol elhullanak az állatok, de onnan nem jön ki a vírus?
Ha nagyon óvatosak és körültekintőek vagyunk, akkor jó eséllyel nem jön ki.
Akárhogy nézem, az afrikai sertéspestis is levezethető az emberi tevékenységből.
Nyilván. A terjedésben az emberi felelőtlenség súlyosbító körülmény.
Az ember kizsákmányolja a természetet. Ez az állítás az összes zöldmozgalom alapfeltevése. Igaz vagy hamis?
De miből indul ki ez az állítás?
Talán abból, hogy volt egy boldog aranykor…
Pontosan, tehát a történet szerint volt egy kor, amikor az ember a természettel teljes harmóniában élt. Ez harmónia viszont sosem létezett, épp az imént említett versengés, oszcilláció és instabilitás miatt. Tudomásul kell venni, hogy az emberiség ilyen mértékűre növekedett, hétmilliárdnál többen vagyunk a Földön.
Nem lehet, hogy most mi vagyunk a túlszaporodott faj, amely tönkreteszi az élőhelyét?
Ha így lenne, arra sem volna ildomos például állományritkítással reagálni. Nem mondhatjuk ötszázmillió embernek, hogy haljanak éhen, cserébe megőrizzük az őserdőket.
A bioüzemanyag-termelésbe az EU is beleugrott, de ha megnézzük, hogy milyen irdatlan monokultúrákban és mekkora ökológiai lábnyommal termelik az energianövényeket, azt találjuk, hogy az előállításuk legalább akkora, vagy nagyobb terhet ró a környezetre, mint a fosszilis tüzelőanyagok elégetése.
Nincs kiút?
Ha csak a stabil egyensúlyt tekintjük kiútnak, akkor nincs. Ez a hétmilliárd ember szeretne életben maradni, jól élni és sikeresen szaporodni; erre a három dologra van programozva minden élőlény, tehát az embernek sem vethető a szemére, hogy ez a vágya és törekvése.
Jó, csak ezt a modern korban eléggé túltoltuk.
Ehhez azért megjegyezném, az európai őserdőket nem a huszadik században vágták ki, hanem zömében már a középkorban. Nem mostanában, hanem az elmúlt ötven-nyolcvanezer évben váltunk egyre hatékonyabb vadásszá. Az aboriginalok negyvenötezer éve érkeztek Ausztráliába, Cook kapitány előtt a legkomolyabb technikai vívmányuk a bumeráng volt, viszont számos zsákmányfajt kipusztítottak. Az észak-amerikai indiánok is irtottak ki fajokat, nyilván nem szándékosan, de íjakkal és lándzsákkal is sikerült nekik. Hadd tegyem hozzá, állatfajok is képesek kipusztítani egymást.
De azért az emberi beavatkozás ma már sokkal durvább, nem?
Lényegesen nagyobb hatást gyakorlunk a környezetre a technológiai fejlődés meg a létszám miatt, ez viszont szükségszerű. Igen, egy új korszakban, az antropocén korban élünk, amikor a természet arculatát jórészt az emberi tevékenység határozza meg. Nem ezen kell változtatni, vagy efölött keseregni, hanem azon gondolkozni, hogy ilyen körülmények között hogyan és mit tudunk tenni a biodiverzitásért, az állat- és növényfajok megőrzéséért. Nincs egyetlen, mindenre jó megoldás, de létezik az ökológia tudománya, és annak a különböző szakterületeken igenis eredményes alkalmazásai.
Nem lehet, hogy a vadászatot már ki kellett volna nőnünk? Nincs kifejezett szükségünk vadhúsra, alig eszünk vadat.
Elég baj az. Sokkal több vadat kéne ennünk, mert összehasonlíthatatlanul egészségesebb, mint a tenyésztett háziállatok, csak nincs olyan kiépített piaca és marketingje a vadhúsnak, mint például a halnak.
Azt mondják, az úgynevezett vadgazdálkodás csupán fügefalevél a vadászaton, tehát az egész arról szól, hogy le lehessen lőni a védtelen állatokat.
A vadgazdálkodás sokkal több a vadászatnál, az élőhely fenntartását, javítását, a fajok megmaradását segítő tevékenység, és a vadászat ennek egyik eszköze. Ahhoz, hogy egy nagyvadállomány létszámát elfogadható szinten tartsuk, szükség van a puskára mint eszközre.
De sokan szenvedélyből teszik ezt, zöld fordításban „élvezetből ölnek.”
A vadászat fegyelmezett ősi ösztön. Illetve vágy, amit a modern ember szabályok betartása mellett elégíthet ki. Mióta ember van, húsevő és vadászik.
Ez a legősibb mesterség?
Az egyik legősibb.
És van egy sajátos kultúrája a vadászatnak, aminek része a vadászetika, az öltözködés, minden.
A vadászetika olyasmi, mint a tízparancsolat, csak a puskásoknak?
Ez nem egy kőbe vésett szabályzat, nem törvény, hanem élő és dinamikus hagyomány és szokások rendszere. Térségenként különbözhet, és függ az adott helyre jellemző népszokásoktól, sőt ökológiai körülményektől is. Nálunk nem szabad őzre sörétes fegyverrel lőni, skandináv országokban elfogadott. Nálunk nagy a vadsűrűség, és ha a vadász elmegy cserkelni, jó eséllyel talál…
Cserkelni?
Amikor a vadász az erdei ösvényeken és utakon, tisztások, belátható helyek között mozogva, a nyomokat követve próbálja „belopni” a vadat. Skandináviában kicsi a sűrűség, elfogadják a sörétes lövést, bár ez valamivel kevesebb esélyt ad a vadnak a menekülésre. De mondok egy másik példát. Ha Magyarországon valaki hangtompítós fegyverrel vadászna, elítélné a vadásztársadalom. Angliában szinte minden vadász használ hangtompítót, hogy ne zavarja az erdőn-mezőn járó embereket a fegyverdörgés.
Mi a vadászetikák közös nevezője?
Fegyelem és tiszteletadás a vadnak. Az is tiszteletadás, hogy megfelelően, a helyi szokások szerint kell öltözni a vadászathoz, és ha valaki ezt nem veszi figyelembe, abba a társaságba legközelebb esetleg nem hívják meg. Az is, hogy megfelelő terítéket készítenek, és hogy az első ejtésnél jelképesen felavatják a vadászt. És sorolhatnám.
Értem, de ezek a rituálék a vad szempontjából közömbösek.
Csakugyan, de a vadászetikából ered az is, hogy esélyt adjunk a vadnak, és az is, ami ma már egyébként jogszabályi követelmény, hogy a lehető legkevesebb szenvedést kell okozni. Fontos, hogy a hatékony ölési távolságon belül szabad csak lőni, tehát meg kell közelíteni a vadat.
Mit élhet át a vad, amikor halálos lövést kap? Vizsgálták már, hogy ez mennyire fájdalmas, és meddig tart, amíg kiszenved?
Igazából nem tudjuk, hogy az állatoknak milyen a haláltudatuk, és ezt nagyon nehéz is megállapítani. Biztos, hogy rémületet élnek át a lövés pillanatában, de ha pontos a találat, és a fegyver, illetve a lövedék ölőereje jó, akkor ez nagyon gyors dolog, ideális esetben a vad számára igazán át sem élhető, hiszen mire felfogná, hogy mi történik, már nincs is tudatánál.
Ölőerő?
Tudom, furán hangzik, de mind a lőfegyvereknél, mind az íjas vadászatnál fontos tényező az ölőerő, ami egy technikai fogalom. Ha csak megsebesül a vad és úgy menekül el, tényleg kínlódhat, akár napokig.
Utóbbi esetben tényleg semmi esélye az állatnak, viszonylag hosszan szenved, és átélhet valami kivégzésszerű élményt. Tény, hogy az előírások szerint ma már kábítani kell a vágás előtt, de a hagyományos disznóölés megrázó élmény marad. A vadászat e szempontból sokkal inkább szabályozott és talán eredményesebb is.
Hányan vadásznak Magyarországon?
Most körülbelül hatvanezer vadászról beszélhetünk, közülük kb. háromezerötszáz a hivatásos. Európai összevetésben a hazai vadászok száma és népességen belüli aránya is alacsony. Olaszországban több mint egymillióval csökkent a vadászok száma, és Franciaországban is közel ilyen mértékben. Csökken az utánpótlás, elöregszik a vadásztársadalom.
Miért?
Nyilván köze van a radikális állatvédő propagandához annak, hogy egyre népszerűtlenebb a vadász a társadalom szemében, és ez különösen a fiatalokra van hatással. Senkinek nem esik jól, ha puskás gyilkosként mutogatnak rá. Ráadásul egyre több az olyan fiatal, akinek nincs is valós kapcsolata a természettel.
És az használ a vadászat renoméjának, hogy a vadászok terítékfotókat osztanak meg a laikus közönséggel?
A trófea jelentése győzelmi emlék, valamilyen siker tárgyi megörökítése. Ez egy fényképes megemlékezés arról, hogy sikeres volt a vadászat. De értem, hogy van, akit sokkol és felháborít, és azt gondolja, hogy a gyilkos az áldozata tetemével pózol. Emberek és ízlések különböznek, és nem kötelező olyan oldalakat látogatni, ahol olyan képeket láthatunk, amivel nem értünk egyet. A vadászat mindenesetre nem gyilkosság.
De ölés. Az előbb beszélgettünk az ölőerőről.
A vad elejtése technikailag csakugyan egy állat életének kioltása, de erkölcsi értelemben nem gyilkosság. Persze van, aki még csirkék levágását is gyilkosságnak nevezi, és ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni.
Hogyan lehet a vadgazdálkodás társadalmi elfogadását segíteni?
Ha már gyerekként megtanulja valaki, hogy a vadászat nem gonoszság, nem csupán az aranyos állatok megöléséről szól, hanem funkciói vannak, ráadásul az ember természetében rejlő dolog, akkor ez el lehet fogadtatni. Amerikában végeztek ilyen vizsgálatokat, és azt látják, hogy vidéken a vadászat elfogadottsága olyan, mint régen, vagyis a vadásznak tekintélye van a helyi közösség szemében, de nagyvárosokban hódít a vadászellenes szemlélet. A vidéki településeken az a minta, hogy apám, testvérem, nagybátyáim vagy a pap vadászik, nyilván én is vadászni fogok, ha nagy leszek.
Érdekes, hogy senki nem botránkozik meg, ha egy pecás kapitális harcsát mutogat egy fotón. Pedig nem lehet kellemes a halnak, ha a szájába akasztott horoggal a partra húzzák, majd kivégzik.
A halak hideg, síkos tapintású és merev tekintetű állatok, senki nem gondolja róluk, hogy aranyosak. Ezzel szemben egy szőrös, simogatni való jószág megdobogtatja az emberek szívét. Persze ez szintén teljesen emberi látásmód, a természet nincs tekintettel az úgynevezett cukiságra.
Mindig nemesi kiváltság volt a vadászat Magyarországon, és ez tovább öröklődött a kommunista rendszerben, ahol a vezető elvtársak és sleppjük vadászgatott. Manapság is a politikai elit tagjait látják az emberek puskával a kézben. Nem lehet, hogy ez is növeli az ellenérzéseket?
Európában tényleg csak nemeseknek volt vadászati joguk közel ezer éven át. De már régtől voltak úgynevezett parasztpuskások, csak ők nem kapitális bikákat lőttek. A német vadászkultúrában, amihez Magyarország is tartozik, a nemesek és tehetősebbek fényűzése volt ez. Az angolszász, skandináv vagy mediterrán vadászat más pályán fejlődött, sokkal plebejusabb, és valóban lehet az egyik oka a mélyebb társadalmi beágyazottságának. Amerikában a nagy szabad területek meghódítása során a vadászat a megélhetés elemi eszköze volt, így rögzült a társadalmi memóriában, máig része a kultúrának és életformának: mindenkit megillető alapjog a vadászat, tehát ha valaki vadászjegyet vált és elmegy az erdőre, lelő egy szarvast és megeszi a barátaival vagy a családjával, senki nem fogja az útját állni. Más kérdés, hogy vaddal való kereskedés tilos, hogy elejét vegyék kereskedelmi célú túlvadászásnak, tehát ha vadat akarsz enni, lőj magadnak. Egyedül az őshonos indiánok értékesthetik a vadhúst.
És a magyarországi vadászat nem demokratizálódik?
Dehogynem, már szinte bárki számára elérhető, aki teljesíti a jogszabályi feltételeket. De tény, hogy mindig költséges sport marad, és nem könnyű vadásszá válni. Bár még mindig nem annyira kerül sokba, mint a vitorlázás, mert ahhoz minimum egy hajó kell.
A focihoz meg stadion.
Ebbe ne menjünk bele, mindenesetre a vadászat nem olcsó.
Ön vadászik?
Nem.
Miért?
Nem érek rá, valahogy mindig sikerült mással eltöltenem az időt. Hetente kétszer fallabdázom és naponta legalább 12 ezer lépést gyalogolok. Erdészcsaládból származom, erdőben nőttem fel és olyan élményeim vannak a természetről és a vadászatról is, amiket nem lehet überelni. Talán ezért nem vadászom. Van viszont trófeagyűjteményem, például a mintegy ezerkötetes vadbiológiai és vadgazdálkodási könyvtáram.
