Hogyan élték meg a kormány civilezését, sorosozását?
Orbán Gábor: Szeptember óta dolgozom az Energiaklubban, ezért a civilezés nagy részét hétköznapi állampolgárként éltem át. Az akkor is egyértelmű volt, hogy az egésznek nem az volt a célja, hogy átláthatóságot vigyen a civil szervezetek életébe, hiszen az addig is adott volt: megvoltak azok a törvények és szabályok, amelyek előírták, hogy a szervezetek adatait nyilvánossá kell tenni. Aki ezeket betartotta, annak a működése korábban is átlátható volt. Az Energiaklub természetesen minden évben közzétette honlapján a közhasznúsági jelentését és éves beszámolóját.
Fülöp Orsolya: Én az Energiaklubon belül éltem végig ezt a „kommunikációs kampányt” – nevezzük így. Kaptunk pár NAV-vizsgálatot meg hivatali ellenőrzést, amelyek soha semmilyen szabálytalanságot nem tártak fel. Azon kívül, hogy jó sok időnket meg agysejtünket igénybe vette a fénymásolgatás, a mindennapos működésünkre különösebb hatással nem volt. Az mondjuk sajnos valószínű, hogy ezzel a kampánnyal sokak fejébe sikerült valami gyanút beleültetni a társadalmi szervezetetekkel szemben. De ez amiatt is van, hogy az átlagemberek eleve nagyon keveset tudtak ezekről a szervezetekről, és ezt a problémát komolyan kell vennünk. Ez inkább csak egy plusz lendületet adott, hogy még határozottabban és hangosabban mondjuk el mindenkinek, hogy mit csinálunk és miért.
Államtitkároktól és atommérnököktől úgy tudjuk, az atom a legtisztább energiaforrás. Az Energiaklubnak mi a problémája az atomenergiával?
FO: Az a problémánk, hogy az atomenergia a legveszélyesebb energiaforrás. Az elmúlt hetven évben, amióta atomenergiát használunk, az emberiség nem tudta kitalálni, hogy mit kezdjünk az atomhulladékkal. A világon sehol nem sikerült megoldani, hogy hol és hogyan helyezzék el biztonságosan az atomszemetet, ami még több százezer évig sugárzik. Azt pedig tudjuk, hogy a radioaktív sugárzás súlyosan veszélyezteti az emberi életet és a környezetet: Csernobil mellett megemlíteném Majakot, ahol minden idők egyik legsúlyosabb atomkatasztrófája történt. Nemcsak konkrétan a robbanás után ért radioaktív sugárzás százezreket, de a közeli tóba dobott nukleáris hulladék a víz révén a mai napig szörnyű betegségeket és elváltozásokat okoz a környéken élő emberek szervezetében. Azt gondoljuk, hogy felelőtlen és etikátlan tovább halmozni a veszélyes nukleáris szemetet, és ezért nem tartjuk elfogadhatónak az atomerőművek építését és üzemeltetését.
OG: A környezeti veszélyekhez tartozik, hogy a tervezett paksi telephely egy geológiai törésvonal közelében fekszik. Márpedig nem túl jó ötlet atomerőműveket földrengésveszélyes területre építeni. Nemrég az Átlátszó is megírta, amit szakmai berkekben, beszélgetésekben már lehetett hallani: ezeket a geológiai kutatási adatokat felsőbb utasításra nem publikálhatták a szakértők. Ez is jó példa arra, hogyan tartanak vissza fontos információkat, sőt tudományos adatokat Pakssal kapcsolatban.
Paks 1 fűtőelemeit hol tárolják? Az megoldott?
FO: Nem megoldott. A Paksi Atomerőmű kiégett fűtőelemeit egyelőre ideiglenesen tárolják, egy biztonságtechnikailag elég gyenge lábakon álló építményben. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy ipari csarnokot, amiben a még forró kazettákat levegő segítségével hűtik. Vagyis alul befújják a levegőt, és fölül távozik. Magyarul a kiégett, radioaktív fűtőelemek ott állnak a huzatban, amíg valaki fel nem találja, mit is kéne kezdeni ezekkel. Egyébként biztonsági szempontból az átmeneti tároló még problémásabb, mint maga az atomerőmű, mert az épület nincs annyira megerősítve, és sokkal több benne a sugárzó anyag, erősebb a radioaktivitás. Ha ne adj’ isten komolyan megsérül a tároló, akkor néhány perc alatt halálos sugárdózist lehet kapni a környezetében. Összefoglalva: az atomerőmű-építés kockázatos, nincs rá szükség, és a legdrágább módja lenne az áram termelésének.
OG: Paks 2 egy alapjaiban elhibázott energiastratégiába illeszkedik, mert szembe megy a világ fejlődésével, és egy elavult technológiát erőltet a megújulók ellenében. Az atomerőművek felett valójában már eljárt az idő. Ma már alig épül itt-ott néhány atomerőmű, és a globális tőke egyértelműen a megújuló technológiákba irányul.
Ha a nukleáris ipar haldoklik, miért engedélyezte az Európai Bizottság a paksi bővítést?
OG: A bizottsági döntések hátterébe korlátozottan látunk bele, tehát nem tudjuk a választ. De az biztos, hogy a nukleáris iparág érdekei még mindig erősek, és még mindig erősen működik az atomlobbi, a jelek szerint Brüsszelben is.
Az Energiaklub más szakértőkkel együtt kidolgozott egy zöld forgatókönyvet, aminek a lényege, hogy egyáltalán nem számol atommal. Mit kínálnak helyette?
FO: Igyekeztünk reális alternatívát nyújtani a jelenlegi hivatalos magyar energiapolitikával szemben. Ez egy hosszú és részletes kutatás volt, és nemzetközi együttműködésben készült. Olyan szimulációs modellel vizsgáltuk a magyar energiarendszert, ami órákra lebontva elemzi az igények és a termelés alakulását, figyelembe véve a jellemző időjárási viszonyokat is.
Ennek az a feltétele, illetve első lépése, hogy megtörténjen egy nagy lélegzetvételű épületkorszerűsítés, amivel komolyan csökkenni tudna az energiafelhasználásunk.
A fejlett világban trend, hogy a megújulókat államilag támogatják, épületfelújítási programok indulnak, ösztönzik a lakosságot. Nálunk a kormány milyen lapot osztott a lakosságnak?
FO: Időről időre felbukkan egy-egy támogatási program, de ezek néhány óra vagy nap alatt ki szoktak merülni. Most éppen egy kedvezményes hitelprogram van életben, ami igazi unortodox megoldás megint, mert először ki kell fizetni saját zsebből a beruházást, és utána lehet megkapni a „hitelt”. Ezzel alighanem sikerült újradefiniálni a hitel fogalmát. Merthogy pont az lenne a lényeg, hogy azokon segítsünk, akik megtakarítás híján nem tudják hőszigetelni az otthonunkat, vagy napelemet venni a tetőre. Tehát akiknek nincs pénzük. Akiknek van pénzük beruházásra, azokon nem kell segíteni. A hírek szerint egyelőre nem vált nagyon népszerűvé ez a „hiteltermék”.
Ha nálunk nem fejlesztik a megújulókat, kimaradhat-e Magyarország a megújuló forradalomból?
FO: Teljesen azért nem, de lemaradhatunk. Az biztos, hogy nálunk is lesz fejlődés. Van is. Nem vagyunk sziget, nem tudunk szembemenni a körülöttünk zajló folyamatokkal. De nem mindegy, hogy milyen mértékben és ütemben történnek a fejlesztések, és hogy kizárunk-e bizonyos technológiákat az országból. Mint például a szélerőműveket, amiknek a telepítését egy huszárvágással lehetetlenné tette a kormány, amikor hoztak egy olyan szabályt, hogy települések 12 kilométeres környezetében nem lehet szélerőművet telepíteni. Ha rárakjuk ezeket a köröket a térképre, akkor nem létezik olyan terület, ami ne esne bele ebbe a korlátozásba. Tök jól kiszámolták.
Mi az oka, hogy a kormány nemcsak hogy nem támogatja érdemben a megújulók lakossági használatát, hanem minden erővel Paks 2-t próbálja elfogadtatni az emberekkel?
OG: Nem tudjuk, és felesleges is találgatni. A lényeg, hogy politikai döntések születnek szakmai döntések helyett. A tervekről, döntésekről nincsenek szakmai beszélgetések, azokat elzárják a nyilvánosságtól. Egyszerűen nem indokol a kormány, és azokban a kérdésekben is titkolózik, amelyekben nem kellene. Mi azon dolgozunk, hogy ne így szülessenek szabályozások. Emellett pedig azt is fontosnak tartjuk, hogy konkrét, megfogható, gyakorlati megoldásokkal is segítsünk.
Mi azt szeretnénk, ha a hétköznapi emberek, családok is részt tudnának venni a világban zajló megújulóenergia-forradalomban, és nem csak a cégekben, önkormányzatoknál, vagy állami intézményekben lennének fejlesztések. Szerintünk az energia az embereké.
Dolgoznak egy közösségi naperőmű felépítésén. Ez mit jelent?
OG: A közösségi naperőmű nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy emberek kisebb-nagyobb összeggel beszállnak egy naperőmű megépítésére, a megtermelt áramot pedig közösen adják el, és mindenki a befektetett pénze arányában részesül a bevételből. Ez Magyarországon még újdonság, de külföldön már sok ilyen működik. Sokan egyelőre nem tudnak megfizetni egy saját napelemet, vagy városban, társasházban laknak, ahol ez nem olyan egyszerű. Nekik is szeretnénk segíteni.
Az energiapolitika fontos része az energiatudatosság. A rezsicsökkentés mennyire segíti ezt?
OG: A rezsicsökkentés nem igazán szakmai, sokkal inkább politikai kérdés. Tény, hogy segít azoknak a családoknak, akik anyagi nehézséggel küszködnek, és a jövedelmük aránytalanul magas részét kell a lakhatásra költeniük. De az energiatudatosságot tekintve nincsen semmilyen pozitív hatása. Ez a fajta szemlélet nem azt nézi, hogy mennyi energiát használunk fel, és ezt hogyan lehetne csökkenteni, hanem azt, hogy majd úgyis kifizeti helyettem valaki a költségeimet.
Friss hír, hogy a bíróság elutasította a Greenpeace-szel közös, paksi környezetvédelmi keresetüket. Mire hivatkozott a bíróság?
OG: A Paks 2 számára kiadott környezetvédelmi engedélyt támadtuk. Álláspontunk szerint a hatóság nem adott választ olyan kérdésekre, mint hogy hova teszik az atomerőműben keletkező radioaktív hulladékot, vagy hogyan kezelik az emberi hibákból és a szándékos károkozásból adódó baleseteket. A bíróság megpróbálta a könnyebb utat választani, és mondvacsinált formai okok miatt elutasította az ügy tárgyalását. Ez jogi szempontból rendkívül aggályos, hiszen a paksi bővítéssel kapcsolatos tisztázatlan környezeti, biztonsági problémák az egész országot, sőt az egész kelet-európai régiót érintik, tehát a bíróságnak kutya kötelessége lett volna tárgyalni az ügyet.
Természetesen továbbra is minden jogi lehetőséget meg fogunk ragadni, hogy érvényesítsük az igazunkat. Ha Magyarországon ezek elfogynak, akkor Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bíróságára fogjuk vinni az ügyet.
A korrupció kérdése állandóan előkerül az energetikával kapcsolatban. Mit tapasztalnak ezen a téren?
OG: Az energetikában hatalmas pénzek mozognak. Minden nagy beruházásnál felmerül a korrupció veszélye, nyilvánvalóan nemcsak nálunk, hanem más országokban is. Ami talán ennél is rosszabb, hogy már nem csak a nagyobb beruházásoknál, hanem a saját mindennapos működési környezetünkben is érzékeljük a korrupciót, és a haveri kapitalizmust.
Mire gondol?
OG: Például arra, amikor egy közbeszerzési eljárásban csak nekünk van referenciánk egy adott munka elvégzésére, mi adjuk a legjobb ajánlatot, de mondvacsinált indokokkal utólag mégiscsak kitesznek az eljárásból. Tudjuk persze, hogy kivel akarják megnyeretni, kétszer annyi pénzért, mint amennyiért mi elvégeznénk a munkát. Az is egyértelmű, hogy nem tetszett a kiírónak, hogy elutasítottuk a korrupciós ajánlatát.
FO: Ez sokkal jobban érint minket, mint a „sorosozás” meg a „civilezés”. De nem csak azért akarunk ez ellen fellépni, mert a saját bőrünkre megy a játék. Hanem azért, mert nagyjából ugyanerre a kaptafára történik minden lopás az uniós pályázatokból. Lényegében Brüsszel pénzéből gazdagodnak bűnözői körök, és mi ezt nem fogjuk szó nélkül tűrni.
