Hétfőn este a Fekete Kutyában Sarkadi Nagy Márton újságíró vendége volt Pető Péter, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, Bita Dániel, a lap politika és gazdaság rovatának vezetője és Rényi Pál Dániel, a 444 újságírója.
Úgy éltük meg ezeket a napokat, ahogy bárki megélné, ha reggel egy motoros futár tudatja vele, hogy megszűnik a munkahelye. Először is végiggondoltuk: valóban ennyire hülyék lennénk, hogy nem gondoltunk erre? És most mi az isten lesz? Egyelőre igyekszünk rendszerezni az eseményeket, ami egyfajta gyászmunka is, könyvet is írunk a tapasztalatainkból
– kezdte Pető Péter. Habár hivatalosan felmentették őket a munkavégzés alól, a napjaik még mindig erről szólnak, nem volt idejük mással foglalkozni.
Rényi szerint a “szexiségen” vitatkozhatunk, a lap jelentőségén viszont annál kevésbé, hiszen az egyik legfontosabb sajtótermék veszett el Magyarországon.
Az elmúlt másfél-két évben rohamosan csökkent a minőségi sajtótermékek száma. A végére már az is problémát jelentett, honnan szemlézzünk cikkeket. Ezt felfoghatnánk jó dologként is, hiszen így több az olvasónk, de természetesen nem erről van szó: a Népszabadság legutolsó állományában a magyar politikai újságírók legjobbjai dolgoztak, nekik köszönhettük a Matolcsy köz- és magánéletét, vagy épp Rogán helikopterezését leleplező cikkeket.
Pető nem gondolja, hogy más betölthetné a Népszabadság után keletkezett űrt.
A Népszabi kilövése főleg azért fáj, mert máshol nincs meg az az infrastruktúra, ami garantálja, hogy naponta kitermelődjenek ilyen anyagok. Ez a lap – épp a napilap jellege miatt – naponta termelte őket, adott volt hozzá az emberek száma, a méret, az infrastruktúra – mindaz, ami nem adott a többieknél. A Matolcsy-sztori például úgy indult, hogy 6-8 ember leült beszélgetni májusban, és szeptemberben jött ki a cikk sokak szerkesztésével, háttérmunkájával.
“Csak az nem hangzott el, hogy mi hívtuk be az oroszokat”
Felmerül a kérdés: az utolsó időkben ment-e valamerre a Népszabadság szekere? Pető szerint tudatos építkezés zajlott az utolsó hónapokban is, Bita Dániel például nemrég vette át a politika és gazdaság rovatok vezetését. Bővítés, fejlesztés kezdődött az online területen, ahová nemrég nyolc új munkatársat vettek fel. Még olyan is volt, aki szeptember 29-én írta alá a szerződését. Emellett pedig zajlott a megszokott tényfeltáró munka, a bezáráskor éppen Mészáros Lőrincet érintő cikkeken dolgoztak.
A kiadó az utolsó pillanatig eljátszotta, hogy hosszú távra terveznek. Még arról is tájékoztattak, milyen színű padlószőnyeg lesz az új irodában. Minden arra enged következtetni, hogy a legszűkebb felső körökben született a döntés, csak nagyon kevesen tudhatták előre
– mondta Bita.
A munkatársak már korábban értesültek róla, hogy a Mészáros Lőrinc-közeli Optimus Press Zrt. venné meg a lapot kiadó Mediaworks-öt. Utólag úgy érzik, naivan hitték, hogy őket ennek ellenére sem lehet ledarálni. Nemrég a Pannon Lapok Társaságát, egy többmilliárdos céget vett meg a Mediaworks, Pető szerint ez már egyértelművé tette, hogy valakinek “összekészítik ezt a csomagot”.
Azt hittem, a Népszabit nem lehet bezárni, legfeljebb a főszerkesztőt leváltatni. Az, hogy bezárják az ország legnagyobb politikai napilapját, számomra elképzelhetetlennek tűnt. Nagyot tévedtem. Nyilván felmerült az is, hogy kiüresítsék a Népszabadságot, ahogy az Origóval tették, mielőtt Fidesz-párti lett: hogy egy unalmas, de alapvetően nem kártékony lappá tegyék, ahol néhány díszellenzéki kiengedi a gőzt. Úgy látszik, arra jutottak, ami nekünk nagyon hízelgő, hogy velünk ezt nem lehet megtenni.
Bita hangsúlyozta: habár a lap bezárásakor a veszteséges működésre hivatkoztak, ezt ugyanaz a menedzsment tette, aki néhány hónappal korábban jóváhagyta a fejlesztéseket.
Két hétig tartott az a kommunikáció, hogy 2007 óta veszteséges a Népszabi, mondta ezt éppen az, aki 2014-ben megvette. Aztán már csak az nem hangzott el, hogy mi hívtuk be az orosz csapatokat a bűnben fogant, mocskos komcsi Népszabadsággal, és hogy most, ezzel a bezárással ért véget a rendszerváltás. Érezhették, hogy szöveget kell cserélni. Különben is, tessék mutatni egy országot, ahol a legnagyobb politikai napilap zár be először! Nem a Mc’Donalds zár be elsőként, amikor a Wendy’s még két egységgel működik.
Nem fizet meg a Fidesz a bezárásért
Hogy minderre miért épp most és ilyen formában került sor, arra a válasz Rényi szerint egyértelmű: 2018-ra ki kell épülnie a kormány által uralt médiabirodalomnak.
Közelegnek a 2018-as választások, és a Fidesznek már most fontos, hogy megfelelő propagandával fusson neki. 2017-ben ez már késő lehet. Két éve komoly veszteség volt számukra, amikor Simicska elvitte a Magyar Nemzetet, a Hír TV-t, a Metropolt, a Lánchíd Rádiót. Ezért kell új kormányközeli médiabirodalmat építeni, ez most ér a végéhez, és szerintem fontos szempont volt, hogy a kormány ezt idén lezárja. Most kell ezeket a lapokat haptákba vágni, hogy aztán ráforduljanak a választásokra.
Pető szerint a Fidesznek nem kell politikai árat fizetnie a lap bezárásáért, bevállalják, hiszen komoly szavazatvesztésre nem számíthatnak miatta.
Ez egy nyilvánosságban pár hétig szereplő történet, amivel párhuzamosan ők mesélik a sajátjukat. Politikai ára annak volt, hogy megjelent a Népszabadság: hogy kiderült, az egyik helikopterezik, a másik közpénzből fizeti a szeretőjét. Ehhez képest olcsó ár, amit azért fizetnek, hogy ezek ne jelenjenek meg. Az archívum bezárásának célja volt, hogy már csak kerülőutakon lehessen ezeket a cikkeket elérni, amiiket talán még a megíró sem ismer. És benne volt az is, hogy példát statuáljanak velünk.
Mi marad a Népszabadság nélkül? Sarkadi Nagy szerint idővel a többi portál is hasonló sorsra juthat. Bita úgy látja: a kormány is tisztában van vele, hogy nem fog tudni kormánybarát Népszabadságot vagy Indexet csinálni, így marad a bezárás. Erős játékos ugyanakkor az RTL Klub, akiket feltehetően nem lehet megszorongatni – ugyanakkor ők is jellemzően az előbb említett oldalakról veszik át a híreket.
Ami a Népszabadságot illeti, mostani formájában nem születik újjá, a jövő azonban még számos kérdést felvet, mondta Pető:
A Népszabadság korlenyomat volt. Ha meghalt Esterházy Péter, vagy terrortámadás volt Párizsban, az emberek a másnapi Népszabadságot eltették. Ezt a lapot nem kapjuk vissza. Ha a kérdés, hogy mi fogunk-e még cikkeket írni, a válasz, hogy igen. Ugyanakkor nem érkezett senki, aki azt mondta volna, folytassátok ezt ti nyolcvanketten, mert nekem megéri a költségeket. Oknyomozó portál ugyan lehetnénk, de abból már többet nem biztos, hogy elbír a piac. Hogy sikerül-e új hajót ácsolni, majd kiderül – egyelőre legfeljebb papírhajót tudunk. De majd mi szólunk akkor, ha vége van.
