Az Airbnb az elmúlt egy-két évben nagyon felfutott Budapesten. Boldog-boldogtalan az online szállásközvetítő hálózaton próbálja kiadni a lakását – ami sajnos az ingatlan- és albérletárakat is alaposan felverte. Ma már közel háromezer-ötszáz lakás van fent az oldalon, és ez a szám folyamatosan növekszik.
Az EU-s országok vendéglátósait tömörítő Hortec becslései szerint az Airbnb a vendégek öt-tíz százalékát csábíthatja el a szállodáktól. Hőzöngenek is a hotelesek rendesen: annak ellenére, hogy – ahogy az Index helyzetelemzéséből is kiderül – a közösségi szállásmegosztó alkalmazás népszerűsége elsősorban nem őket, hanem a hostelek és a hagyományos bed and breakfastek üzemeltetőit sújtja.
A szakértők szerint az Airbnb megjelenésének mindazonáltal pozitív hatásai is vannak: munkahelyeket teremt, és jó megélhetést biztosíthat azoknak a lakástulajdonosoknak, akik kiszorultak a munkaerőpiacról. Sőt, valószínűleg ahhoz is nagyban hozzájárult, hogy az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt az „üzleti és egyéb célú” szálláshelyek forgalma.
Win-win szituáció?
Látszatra tehát mindenki nyer: a lakástulajdonosok új bevételi forrásra, az állam és a főváros pedig újabb adó- és járulékbevételekre tesznek szert. Igen ám, csakhogy a valóságban sajnos már nem ilyen rózsás a helyzet.
A belső kerületekben akár negyven-hatvan százalékkal is emelkedhettek a bérleti díjak
Az Airbnb ellenzői szerint a rendszer az adócsalás melegágya. Van is igazság abban, amit mondanak: a becslések szerint a felhasználók hatvan-hetven százaléka feketén adja ki a lakását. Mivel ők nem adóznak, olcsóbb tarifával dolgozhatnak, mint azok, akik tisztességesen befizetik a befizetni valót, és így alaposan letörhetik az árakat. A lakáskiadóknak ugyan elvileg regisztráltatniuk kellene magukat az önkormányzatoknál, de – mivel a szolgáltató ezt nem ellenőrzi – ezzel kevesen törődnek. Szerencsére, megvan az esélye annak, hogy idővel változik a helyzet, a hírek szerint már a NAV is felfigyelt a feketézőkre, és különös szigorral ellenőrzi az Airbnb-zőket.
Az adóelkerülés és a piaci árak letörése mellett az is komoly problémát jelent, hogy az Airbnb-őrület miatt az egekbe szöktek a lakás- és albérletárak a városban. Azoknak a tulajdonosoknak a többsége, akik eddig az évtizedek alatt, organikusan kialakult bérleti rendszerben, hosszú távra és megfizethető áron adták ki a lakásukat, vagy maga is beszállt a közösségi lakáskiadó buliba vagy vérszemet kapott, és alaposan megemelte a bérleti díjat. Olyannyira, hogy a belső kerületekben akár negyven-hatvan százalékkal is emelkedhettek a bérleti díjak.
Már nem akkora üzlet
Minden jel arra utal, hogy az Airbnb ma már egyáltalán nem olyan jó üzlet, mint korábban. Igaz ugyan, hogy azok között, akik még időben beszálltak, vannak néhányan, akik szépen megszedték magukat, de időközben nagyot változott a helyzet. A piac szinte teljesen telítetté vált, ráadásul a feketézők miatt törvényesen egyre nehezebb jelentősebb bevételt zsebre tenni.
A közösségi lakásmegosztás egyre jobban emlékeztet a rendszerváltás előtti „Zimmer Frei-ezéshez”; lassan már azon sem lepődnénk meg, ha a reménybeli szobáztatók kezükben diszkrét táblácskával várnák a külföldi vendégeket az M1-es Budaörsi úti bekötője mellett. Ráadásul – részben éppen a lakásmegosztás-mánia miatt – az elmúlt években a belvárosi ingatlanárak is megugrottak, így annak, aki kimondottan azért vásárol lakást, hogy kiadja, csak jóval hosszabb idő alatt térül meg a befektetése, mint korábban.
Korrekt szabályozásra lenne szükség
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy annak, aki törvényesen akarja kiadni a lakását, számtalan a bürokratikus buktatón kell átverekednie magát. (Hogy pontosan melyek ezek, arról a 24.hu adózási kalauzában részletesen is olvashat.)
Sajnos, ahogy az Airbnb és a magát „közösségi autómegosztó alkalmazásként” hirdető (valójában olcsó, félprofi sofőröket jutalék ellenében futtató multinacionális taxitársaság), az Uber körüli balhék is remekül példázzák, a magyar törvényhozás és a főváros nincs felkészülve arra, hogy megnyugtató módon szabályozza az egyre terjedő közösségi szolgáltatásokat. Igaz, nem ők az egyetlenek, de más országokban legalább már azt felismerték, hogy a sharing economy (a megosztáson alapuló gazdaság, a szerk.) térnyeréséből adódó problémákat valamilyen módon orvosolni kell.
Hiába a rezsiharc, akinek nincs saját ingatlanja, vagy nem tudja kifizetni az egyre borsosabbá váló lakbért, az mehet a nagymamához a kisszobába, a hajléktalanszállóra vagy az utcára
Budapesten legelőször is azt, hogy a megugró bérleti díjak miatt egyre súlyosabbá válik a lakhatási válság. Mivel az önkormányzatok a rendszerváltás után lakásállományuk jelentős részét bagóért kiárusították, nem áll rendelkezésre elegendő megfizethető árú szociális bérlakás. Hiába a rezsiharc, akinek nincs saját ingatlanja, vagy nem tudja kifizetni az egyre borsosabbá váló lakbért, az mehet a nagymamához a kisszobába, a hajléktalanszállóra vagy az utcára. És ez nem csak a legszegényebbeket fenyegeti, hanem – ahogy az a közmű- és lakáshitel-tartozásokkal kapcsolatos kutatásokból is kiviláglik – az egyre bizonytalanabb helyzetbe kerülő középosztály tagjait is.
Ha a döntéshozók nem szeretnék, hogy újabb tömegek kerüljenek az utcára, ideje lenne kidolgozniuk egy olyan korrekt, valamennyi érintett érdekeit figyelembe vevő szabályozást, ami végre tiszta, a bérlők és a kiadók számára egyaránt megfelelő helyzetet teremtene a lakáspiacon.
