Vitán felül áll, hogy a budapesti tömegközlekedés a rendszerváltás vesztese. Évtizedek óta nem költöttek rá annyit, amely legalább a szolgáltatás vagy az infrastruktúra állapotának szinten tartásához kellett volna. Ennek jelentőségét ritkán ismerték fel, s ha mégis, gyakran későn vagy rosszul.
Tagadhatatlan, hogy az elmúlt évtizedekben is voltak nagyobb fejlesztések (2-es metró felújítása, 4-es metró építése, Combino villamosok, Volvo buszok – hogy csak a legfontosabbakat említsem), ma is vannak. Az enyészet azonban egyelőre nagyobb úr, amivel nehéz felvenni a versenyt. Erről szól olvasónk levele is.
Az én problémám nem kicsit bosszantó, és elgondolkodtató… Ugyanazzal a járattal járok 20 éve és mostanra alakult ki az az állapot, ami a BKK számára figyelmeztető kell hogy legyen.
A 14-es villamos vonaláról van szó, amivel 20 évvel ezelőtt hamarabb beértem ugyanarra a munkahelyre, tehát a távolság nem változott, csak az erre költött idő! (20 éve 25 perc alatt beértem a munkahelyemre, most 45 perc szükséges hozzá!)
A mostani járatok (én a Rokolya utca és Lehel tér közötti 8 megállóról beszélek) csigalassúsággal teszik meg ugyanazt a távolságot, amit akár 10-20 évvel ezelőtt megtettek! A sínpályán érezhetően visszafogja a vezető a járművet, tehát valószínűleg utasításba kapták a lassú menetelést…
Szégyen, hogy a XXI. században nemhogy csökkenne a menetidő, hanem minden utazás hosszabb ideig tart…
Azt még nem is említettem, hogy utána metróra ülök, ami szintén lassúbb, mint évekkel előtte (bár ennek okát nap mint nap halljuk rádióból, tévéből) és hogy még jobb kedvvel induljon az ember napja, a mozgólépcsőből is csak egy üzemel; például a Kálvin téri megállóban a legnagyobb reggeli csúcsforgalomban, kígyózó sorban kell várni az egyetlen mozgólépcsőre való feljutást, ahelyett, hogy a másikat is elindítaná a helyzet magaslatán álló szolgáltató!
