Vaktában elindultunk, hogy megnézzük, valóban nehéz-e gyalogosan „anyának lenni”. Állíthatjuk, igen. Budapesten próbálkoztunk, nem kerestük a kifejezetten nehezen járható helyeket, ennek ellenére is akadályokba ütköztünk. Célpontul Budapest utcáit választottuk, jártunk a VI., a XIII. és a III. kerületben is. Próbálkoztunk apró, szűk utcákban, lakótelepen, és megküzdöttünk a lépcső okozta nehézségekkel is.
A Bajcsy Zsilinszky úton rögtön belefutottunk egy kisebb építkezésbe, útfelújításba. A felszedett burkolat miatt át kellett verekednünk magunkat a kiálló csatornafedeleken, a lyukakon, dimbeken és dombokon, köveken. Hely volt ugyan, ahol haladhattunk, ám az nem kérdéses, ha abban a kocsiban egy alvó gyermeket is szállítunk, bizonyosan két másodperc múlva felébred.
A Bajcsyn építkeznek – Fotók: Kummer János
Úgy döntöttünk, megnézünk néhány kisebb utcát is Újlipótvárosban. Oda azonban el is kellett jutni. Bár a rámpák hiányának említése nem szerepelt eredeti terveink között, meg kell hagyni, ezek sem könnyítik meg az életet. Persze volt, ahol örömmel nyugtáztuk, van lehetőségünk a könnyebb, lépcsőmentes utat választani – például a Nyugati pályaudvaron vagy a Flórián téren –, de sok helyen ez nem megoldott.
Húztuk, vontuk mind a tizenegynéhány kilójával együtt az egyébként könnyen használható, „terepre termett” kocsit, és ismét hálát adtunk a mindenhatónak, hogy nincs benne csecsemő. Ez 37 fokban pont olyan kellemetlen és nehézkes művelet volt, mint – gondoljuk – mínusz 10 fokban, a latyakban, sáros babakocsival. Öröm az ürömben, hogy egy kedves úriember segítséget ajánlott, és lecipelte a súlyos „poggyászt”. És még szép napot is kívánt.
Nyugati aluljáróból fel
A járdákkal nem volt gond, nem voltak se repedezettek, se göröngyösek. Köszönhetően azonban néhány „figyelmes” autósnak, nem fértünk el mellettük. Értjük mi, hogy ne lógjon ki nagyon az útra az a drága fenék, de babakocsival ügyeskedni nem könnyű, és van, ahol bizony kerülni kell a járműveket. Tehetjük mindezt a kocsik felségterületén, az úttesten.
Néha a vonal túl közel van az úttesthez
Meglestünk egy III. kerületi lakótelepet is, ahol a bölcsőde és óvoda miatt nyilván sok anyuka megfordul. Járda szerencsénkre mindenütt volt, ám tele repedésekkel, burkolaton áttörő növénycsomókkal, magas járdaszegélyekkel. Toldozottak-foldozottak, lyukasak, zökkentőmentes közlekedésre biztosan nem alkalmasak.
Végső csapásként célba vettük a Flórián tér egyik kiadós hosszúságú zebráját is. Már az is nagy kihívás, hogy addig átérjünk az úton, amíg a lámpa zöld, de az a szomorú és igen ijesztő felfedezésünk, hogy a zebrát „keresztbevágó”, kátyúkkal övezett villamossínekbe könnyen beszorulhat a kocsi kereke, ami ha rosszkor történik, akár tragédiához is vezethet.
Flórián átkelő
Hét elején már történt egy szörnyű baleset, egy érdi ikerpár halt meg. A csecsemőket az út mentén tolták szüleik, amikor egy autós elsodorta őket. A történtek kapcsán kommentek áradata lepte el oldalunkat. Cikkeinkhez rengetegen hozzászóltak, köztük sok anyuka. Voltak, akik hasonló problémákról számoltak be, mint amelyeket mi most a saját bőrünkön megtapasztaltunk, és amiért korábban magyar anyukák tömegei vonultak utcára babakocsijaikkal, azt követelve, hogy akadálymentes és élhetőbb legyen számukra az utca.
