Számos nagyvállalat kénytelen volt alakítani az elmúlt években kockázatkezelési folyamatán, mivel a nemfizetési kockázatok jelentősen megemelkedtek. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a nem fizető banki hitelállomány ma Magyarországon 20,6 százalék, azaz minden ötödik banki hitelt rosszul fizetnek.
A legműködőképesebbnek azok a kockázatkezelési modellek mutatkoztak emiatt, amik beépültek a cégek folyamataiba és automatizáltan kezelik a kisebb kockázatokat és speciális eszközökkel a nagyobbakat. Emellett a számlafizetési tapasztalatok vizsgálatának is kiemelkedő szerepe van – hangzott el több előadótól is a Bisnode-csoport szerdai konferenciáján.
Tipikus hiba a túlzott magabiztosság
Sebestyén Géza, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa különösen érdekes, pszichológiai szempontból közelítette meg előadásában a kockázatkezelést. A szakember elmondta, hogy az emberek többsége saját képességeivel, vállalkozásával kapcsolatban általában túlzottan magabiztos és optimista. Ez kihat az ügyfélminősítésre is, vagyis az átlag ügyfélminőség, beszedési idő rosszabb lesz, mint várjuk.
Ahhoz képest jó…
A következő téves pszichológiai út, hogy amikor döntést hozunk, szeretnénk racionálisak lenni, szeretnénk valamihez viszonyítani, ami nem mindig vezet jó eredményre. Ha a viszonyítási alap távol áll a valóságtól, rossz döntéseket hozhatunk, mivel ösztönösen igyekszünk a viszonyítási alap közelében megállapodni. Például 90 napos kért fizetési határidő után a 70 kifejezetten jónak tűnhet, pedig lehet, hogy az ügyfélnek 10 napnál többet nem szabadna megítélni. Fontos ilyenkor az objektív információ és a higgadt elemzés szerepe.
A sok rossz után csakis jó jöhet
Az úgynevezett „kilátás-elmélet” szintén félrevezethet bennünket, mivel máshogy állunk a nyereségekhez és a veszteségekhez, a veszteségtől való félelem általában erősebb. A szerencsejátékos elmélet miatt szintén félrevezető döntéseket hozhatunk, ha azt feltételezzük, hogy sok rossz után már biztosan jónak kell jönnie.
