– Felpörögtek körülötted az elmúlt hetekben a történések, alig másfél hónapja az eKönyv Kft. megalakulása kapcsán, mint a cég egyik vezetője kerültél reflektorfénybe, most pedig egy rendhagyó kezdeményezéssel hívtad fel magadra a figyelmet, amellyel kapcsolatban adódik a kérdés: hogyan került Elvis Budapestre?
– Van egy kis abszurditás abban, hogy Elvis kalauzolja körbe Budapesten az embereket, hiszen ő sohasem járt ott. Azonban az idén lenne 75 éves, és amikor kaptam egy lehetőséget egy kiadótól, hogy a fővárost bemutató képeslapokat és posztereket készítsek – és ráadásul szabadkezet kaptam, vagyis azt csinálhattam, amit akartam -, úgy gondoltam, miért ne mutathatná meg Budapestet Elvis az érdeklődőknek, így került a Király ezekre a képekre.
A művészeti szál egyébként már gyerekkorom óta fontos része az életemnek, jelenleg is tervezek például könyvborítókat, évente 10-15-öt. Az első önálló kiállításom még 16 éves koromban volt Budapesten, és úgy sikerült összehozni, hogy sorra jártam a galériákat néhány alkotásommal. Az egyiknél láttak is fantáziát a műveimben, és azzal a feltétellel, hogy én hozom a szponzorokat és megszervezem a „körítést”, vállalták, hogy bemutatják a képeimet. A lehetőséget megragadtam, és be kell valljam, megtetszett a szervezési része is a dolognak. Ma már úgy szeretem rendezni az életemet, hogy van benne mind a kettő, vagyis művészet és üzlet is. Örülök minden olyan lehetőségnek, amellyel a kreativitást kereskedelmileg is hasznosítani lehet.
– Művészeti és gazdasági iskolákat végeztél, hogyan csöppentél mégis az internet világába?
– Nagyon érdekes történet volt, ahogy megismerkedtem az internettel. Az Egyesült Államokban tanultam, és az egyik tanárom egyszer behozott egy fekete dobozt, csatlakoztatta a telefonvonalhoz, és kijelentette: most elmegyünk a cyberspace-be (a kibertérbe). Ez jelentette az első találkozást az internettel, a 90-es évek közepén, és az akkori viszonyokra jellemző, hogy a weboldal, ami letöltődött egy igen egyszerű, fekete-fehér felület volt. Igazából senki sem tudta még, hogy mire jó az internet, de már akkor is igen jó sajtója volt. Ez annyira megtetszett nekem, hogy amikor hazajöttem, kitaláltam, hogy kellene készíteni egy internetes szappanoperát. Persze akkor még sehol sem volt az, hogy mozgóképeket tegyünk fel a webre, inkább egyfajta netes képregény lett volna, az alakok mellett buborékokban lett volna olvasható a szöveg. El is készítettünk egy sorozatot – ennek érdekessége, hogy az egyik szereplője az akkor még diákéveiben lévő Oroszlán Szonja volt -, amit bemutattunk több cégnek is, de nem nagyon tudtak mit kezdeni vele. Ezután az az ötletem támadt, hogy kellene készíteni egy internetes megjelenést az akkori legnépszerűbb hazai műsorhoz, a Friderikusz Sándor nevéhez kötődő Meglepő és mulatságoshoz. Az ötlet tetszett a műsor készítőinek, de a megvalósításhoz nekem kellett pénzt szerezni, ami egy távközlési cégnek köszönhetően sikerült is. Óriási áttörést jelentett, hogy Friderikusz Sándor minden adásban bemondta az oldal elérhetőségét, amelynek köszönhetően nagyon népszerűvé vált, többen látogatták például, mint az Internettót, a mai Index elődjét. Miután a műsor lekerült a képernyőről az Origo elindításánál dolgoztam 2000-ig, majd egy régi ismerősöm, Kieselbach Tamás keresett meg a Habostorta ötletével, aki szintén sokat olvasott már az internetről, amely akkor még ugyan nagyon képlékeny állapotban volt, de már tudni lehetett, hogy komoly lehetőségeket rejt magában.
– Azt lehetett olvasni a Habostortáról, hogy az ezredfordulón kibontakozó dotkom válság ellenére is talpon maradt, és az egyik első olyan hazai netes vállalkozás volt, amely nyereségesen tudott működni? Mi volt a titkotok?
– Amikor 2000-ben elindítottuk a vállalkozást, már látszott, hogy jön a vihar, úgy is mondhatnám, hogy éppen csak beköltöztünk az irodába, amikor már villámlott. Egyértelmű volt, hogy csak a nyereség jelentheti a túlélést. Igazából egyikünk sem tudta, hogy mibe vág bele, a szerencsének és a jó megérzésnek köszönhető, hogy elindultunk a szolgáltatások irányába, ami végül jó döntésnek bizonyult. Ez akkor még viszonylag olcsó megoldás volt, kevesebb emberi munkával is sok felhasználót és oldalletöltést lehetett elérni. Az, hogy nyereségesek maradtunk nagy mértékben köszönhető annak, hogy a későbbiekben is visszafogtuk a drágább, szerkesztett tartalmak mennyiségét. Olyan bulvármodellt alakítottunk ki a közösségi tartalomból, ami ma már általánosnak tekinthető.
Egyébként a múlt évet is nyereséggel zártuk a válság ellenére, a forgalmunk pedig közel duplájára, félmilliárd forintra nőtt 2008-hoz képest. A jó eredmények egyik kulcstényezője volt a reklámpiactól való – legalábbis részbeni – függetlenedés, amihez az első nagy lépést a Randivonal.hu előfizetésessé tétele jelentette.
– Az elmúlt években több olyan szolgáltatással jelent meg a hazai webes piacon a Habostorta, ami ha nem is az első volt, de valamilyen szempontból példát mutatott a többiek számára. Csapatmunka eredményei az új ötletek, vagy a te fejedből pattantak ki?
– Most már egész nagy csapat, 25 fő dolgozik a cégnél házon belül és legalább ennyien segítik a munkánkat külsősként. A helyzet az, hogy az ember hajlamos beleszeretni az ötleteibe, és akkor nagyon ragaszkodik hozzájuk. Régebben velem is így volt, amire példa a Randivonal esete. A szolgáltatást úgy vásároltuk, és el kell ismernem, ha a társam nem hívja fel rá a figyelmemet, hogy milyen lehetőségek vannak benne, elmentem volna mellette, ráadásul kezdetben össze-vissza barkácsoltunk rajta és nem azzal foglalkoztunk, amivel kellett volna. Szerencsére ma már nem így van, ha van egy jó ötlet, mindegy honnan származik, alaposan körüljárjuk és ennek a mentalitásnak köszönhetően ma már sokkal biztosabb dolgokba kezdünk bele, mint korábban.
– Szigorú főnöknek tartod magad?
– Egyáltalán nem, és néha arra gondolok, talán hátrány, hogy nem tudok kiabálni, ami tapasztalataim szerint időnként nagyon hatásos lehet. De nem lenne természetes, ha így viselkednék. Igyekszem olyan emberekkel körülvenni magam, akik nem csak bólogatnak egy-egy ötletemre, hanem ha kell, ellent is mondanak, és így kialakul egyfajta párbeszéd közöttünk. Egy ekkora cég azonban már megköveteli, hogy elég szigorú számonkérési rendszert használjunk, és a munkatársaink betartsák a kitűzött határidőket.
– Az internet mellett fontos szerepet játszik az életedben a könyvkereskedelem, és -kiadás, sőt saját regényed is megjelent 2008-ban. Mennyi időt szánsz mostanában a könyv üzletre, készülsz újabb regényre?
– Változó, hogy mennyi idő jut a könyves feladatokra, most az eKönyv Kft. miatt ez a terület pillanatnyilag talán több időt vesz el, mint korábban. Szerencsére előfordul, hogy egy-egy projektet mindkét szegmensben tudok hasznosítani. Így például a Líránál megszerzett logisztikai tudás és háttér kellett ahhoz, hogy egyáltalán bele merjek vágni a Brands.hu-ba.
Egészen biztosan lesz következő könyv, már az utolsó fejezetek egyikét írom. Persze ez nem jelent semmit, hiszen az előző regényem, a Márai-véletlen esetében is már azt gondoltam, hogy készen van, amikor kiderült, hogy még csak a közepén tartok a munkának. Jött ugyanis a szerkesztési munka, így ízekre szedtük a könyvet, ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag fejezetenként újra fel kellett építeni. Mindenesetre magához az íráshoz mérhetően is izgalmas, érdekes időszak volt amikor szerkesztettük a könyvet, és most úgy látom, hogy talán a nyár közepétől elkezdhetjük majd ezt a munkát az új könyvnél is.
– A hazai internetes piacon meghatározó céget irányítasz, borítót tervezel, képeslapokat készítesz, könyvet írsz? Hogyan fér bele mindez az idődbe?
– Nagyon szigorú időbeosztás szerint élek. Reggel kilenckor kezdek a Habostortánál, és este hétig vagyok bent. Otthon a vacsora és a gyerekek ágyba fektetése után jön a második műszak, az elmaradt e-mailek megválaszolása, és ekkor tudok foglalkozni a kreatív dolgokkal is. Így persze kiesik a tévézés, amit nem igazán sajnálok. Nagyon szeretek olvasni, amire mostanában már nem nagyon jutna időm, de szerencsére egyre több hangoskönyv jelenik meg, így az autóban töltött idő alatt azokat hallgatom. Ezen túl persze figyelnem kell, hogy legyen időm a barátokra és heti egy-egy borozgatós, beszélgetős vacsorára is.
Magányügy:
Weiler Péter 35 éves, nős, két gyermeke van, Márk 7, Mira 5 éves. Imádja a Balatont, ha csak teheti ott tölti szabadidejét családja vagy barátai körében, a tavon vitorlázva. Szeret síelni és olvasni.
Cég:
A 2000-ben alapított Habostorta Kft. többek között az egyik legnépszerűbb hazai online társkereső szolgáltatás, a Randivonal.hu, és az egyik első magyar vásárlói közösségi szolgáltatás, a Brands.hu üzemeltetője. A társaság többségi részesedését 2006. végén a Holtzbrinck médiacsoport vette meg, Weiler Péter kisebbségi tulajdonos maradt. A cég tavaly 13 millió forintos nyereséget ért el, a bevétele közel félmilliárd forint volt.
