A válság jeleit régóta ismerjük. A megoldásokat egyelőre kevésbé. Az előző évtizedek hagyományos modelljei egyre kevésbé működnek, az újak pedig még vagy nem születtek meg, vagy nem ismertek. A Huffington-modell sikere azonban példaértékű lehet, különösen annak az amerikai felmérésnek a tükrében, amely szerint egyes politikai blogok, illetve blogportálok egyre népszerűbbek. Richard Davis, a felmérés egyik készítője és a Typing politics – The role of blogs in american politics szerzője szerint nemcsak a bloggerek szubjektív és mérvadónak gondolt véleménye játszik szerepet, de az információk frissessége vagy a hivatalostól eltérő álláspont is vonzó lehet. A politikailag aktív olvasók ugyanis ma már túlságosan lassúnak, részrehajlónak, manipulatívnak gondolják a tradicionális újságírást.
A Huffington Post internetes blogoldalt 2005 májusában Arianna Huffington újságíró alapította, aki a hasonló kezdeményezésekhez képest azzal tudott újítani, hogy az oldalon előbb sztárok, művészek, majd közéleti és médiaszemélyiségek is kifejtették álláspontjukat. 2006-ban már közel háromszáz tekintély bejegyzéseit, gondolatait olvashatták, vitathatták a látogatók. Kínálata változatos, a politikai életben is fogalommá, mértékadó tényezővé vált, napjainkra pedig olyan szakmai-üzleti modellé lépett elő, amelyet a válság hatására mások is megpróbálnak követni, megújítani.
Közülük az áprilisban indult True/Slant „blogfarm” a „Huffpo”-hoz hasonló elképzelésekkel próbál megkapaszkodni az internetes kínálatban azzal a különbséggel, hogy jelenleg kb. száz – többségükben munkahelyéről elbocsátott – neves újságíró alkotja a „beszállítói” törzsgárdát.
A blogportált Lewis Dvorkin, az AOL elnökhelyettese, korábban a Newsweek, a Forbes, a The Wall Street Journal, a The New York Times vezető munkatársa alapította. A vállalkozás indulását hárommillió dollárral a Forbes Media és a Fuse Capital támogatta. De rajta kívül számos húzónév van a csapatban: Miles O’Brien (CNN), Matthew Taibbi (Rolling Stone), Jeff Koyen (Forbes) vagy Claudia Deutsch (The New York Times). Valamennyien régi motorosok a szakmában, ám a válság egyikükhöz sem volt kegyes.
A True/Slant olyan lett, mint egy márkákat összegyűjtő outlet, csak ebben az esetben a szabadpiacra került újságírók neve jelenti a márkát. Valamennyien vérprofik, függetlenek és gyorsak, az általuk létrehozott kínálat minőségi és meggyőző. Politika, kultúra, sport, környezet, média, egészség, celebvilág – à la carte.
Mindenből és mindenkiből a legjobbat. Miles O’Brien, a CNN egykori sztárriportere – kapcsolatai révén – az Airbus-tragédia után néhány órával már exkluzív anyaggal előzte meg a hírügynökségeket, a nyomtatott lapokat és az internetes oldalakat.
Kérdés, hogyan lehet ezt a formát ismertté tenni, s miként lehet ebből megélni. Dvorkin szerint a modell üzletiesítése még kialakulóban van. Egyrészt a szerzők közül egyre többen találnak szponzorokat, támogatókat a munkájukhoz, másrészt az oldalon megjelentek a hirdetések (ehhez még növelni kell a látogatottságot), harmadrészt a hirdetőknek is a közreműködői oldalakhoz hasonló saját oldalakat kínálnak, így a bevételekből minden közreműködőnek egy bizonyos, ám egyelőre jelképes összeget tudnak fizetni. Komoly üzleti eredményekre azonban csak a jövőben lehet számítani, ha enyhül a válság, s visszatérnek a hirdetők. Mint ahogy az is csak a következő hónapokban dől el, hogy a szkeptikusoknak lesz-e igazuk, akik szerint csupán jobb napokat látott újságírók pótcselekvéséről van szó, s egy presztízsértékű hivatás jelentéktelenné válásának vagyunk a szemtanúi, vagy azoknak, akik egy új olvasó-szerző kapcsolatról, az újságírás egy újabb evolúciós fázisáról cikkeznek. A „blogfarmnak” mindenesetre az elmúlt hónapban 250 ezer egyedi látogatója volt.
