Az idei Pulitzer-díj átadóünnepsége valószínűleg szimbolikus pillanat volt a nyomtatott sajtó történetében. A Columbia Egyetem újságíró szakának World Room elnevezésű dísztermében (amelyet a szakot 1912-ben alapító Joseph Pulitzer médiamágnás New York World című lapja után neveztek el) ott szorongott a szakma krémje, s bár ünnepelni jöttek, mégsem örülhettek önfeledten, hiszen 2008 az amerikai sajtó történetének egyik legrosszabb éve volt.
A Pulitzer-gálán kiosztott 15 újságírói díjat csupa olyan lap – New York Times, Washington Post, Los Angeles Times, Miami Herald, Detroit Free Press, Las Vegas Sun, St. Petersburg Times, San Diego Union- Tribute – munkatársai kapták, amelyek fölött már megkongatták, vagy éppen kongatják a vészharangot. A közszolgálatért kategóriában győztes Las Vegas Sun például 2005 óta az egykori konkurens, a Las Vegas Review Journal mellékleteként jelenik meg.
A kiadók rendkívül nehéz helyzetére utal az is, hogy a Los Angeles Times új tulajdonosa, Sam Zell több száz újságírót tett utcára, s lekicsinyítette a lap formátumát. A Miami Herald hónapok óta hiába keres százmilliós veszteségeivel befektetőt, a Detroit Free Press április eleje óta csak hetente kétszer kerül az újságosstandokra, a Washington Postnál is folyik a nagytakarítás, a New York Times pedig negyedévről negyedévre bukdácsol a válság hullámain, s az év első három hónapjában bevételei 19, reklámbevételei pedig 27 százalékkal zuhantak.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy az egykor szebb napokat megélt kisebb, helyi újságok is nehéz helyzetbe kerültek: számos nagyvárosban ma már nincs rendszeresen megjelenő saját napilap. Ha pedig akad ilyen, akkor igen komoly küzdelmet kell vívnia az életben maradásért.
Az aranykornak tehát úgy tűnik, vége, a nyomtatott sajtó primátusa lejárt. Vélhetően ezt jelezte az is, hogy a díjátadás történetében első alkalommal az online teljesítményeket is jutalmazták.
Az eddig 101 Pulitzer-díjat besöpört és a „kimerülés” határán lévő New York Times is egyre nagyobb energiát fordít internetes megjelenésére. A net azonban még nem jelent megoldást a hagyományos lap problémáinak orvoslására. Nem véletlen, hogy nemrég kénytelenek voltak Carlos Slim Helu mexikói telekom-milliárdos támogatását elfogadni, aki 250 millió dolláros segélyt adott a kiadónak. Az üzletember pedig így „be is vásárolta” magát a lapba, egyelőre azonban kérdéses, hogyan képzeli el a „pénznyelő” sajtódinó jövőjét. A New York Timesnál ugyanis még most is ragaszkodnak a költséges tradíciókhoz. A Pulitzer-díjat nyert Spitzer-sztorin (Eliot Spitzer kormányzó szexbotrányán) például 25 újságíró dolgozott egyszerre.
Az ilyen luxust azonban a jövőben egyre kevésbé engedheti meg magának a lap, és ez igaz a teljes nyomtatott médiára is. A minőség ugyanis sokba kerül, s erre a közeljövőben aligha lesz pénz. Valószínűleg okkal mondott köszönetet David Barstow, a lap szintén kitüntetett fotóriportere Arthur Sulzbergernek, az „utolsó lapkiadó mohikánnak”, hogy a válság ellenére is sikerült össze- és megtartania a szerkesztőség magját. Nicholas Kristof kolumnista azonban már némi akasztófahumorral fűzte hozzá: „Ez valóban nagy nap a Times életében, de jövőre meg kell kapnunk a legjobb üzletmodellért járó díjat is, különben becsukhatjuk a boltot.”
