Üzleti tippek

Gombháború

Megszerzi-e a Sláger Rádió hallgatóinak egy részét a Kossuth? – ez a fő kérdés azután, hogy a közmédium bejelentette az ORTT-nek: elcserélné sajátját a komfortosabb sávtartományra.
Az ötlet tovább kuszálja a két frekvencia sorsának zűrös szálait.

Az értesülést nem kívánom cáfolni – zárta rövidre az ügyet Such György közrádióelnök azt követően, hogy február elején nyilvánosságra került a pár nappal korábban a médiahatóság asztalára tett javaslat. Mindez pedig azt is jelenti, hogy a Magyar Rádió frekvenciafronton is folytatja a két és fél éve megkezdett átszervezést.

A Such-érában számtalan, eddig halogatott lépést tett a menedzsment a cég ráncba szedése érdekében: a három korábbi adó mellett indítottak egy internetes (parlamenti) csatornát, valamint két tematikus műsort. Az egyikre a nemzetiségi, a másikra pedig a regionális adásokat szervezték ki. E lépéssel sikerült kitisztítani a Kossuth, a Petőfi és a Bartók profilját, ráadásul a parlamenti közvetítés kiemelésével véget vetettek az elhúzódó plenáris viták miatti rendszeres programcsúszásoknak.

A Bródy Sándor utcai munkatársak ma már csak a múlt kellemetlen epizódjaként emlékeznek arra, hogy a mostani, körülbelül ezerfős létszám eléréséhez vagy négyszáz kollégának kellett búcsút mondani. Elégedettségüket csak fokozhatja, hogy tavaly átlagosan mintegy negyedével emelték az alapbéreket, a vezetés pedig nekilátott a munkakörülmények javításának: úgy tudni például, a közeljövőben felújított térbe költöztetik össze a Kossuth és a Petőfi ma még szétszórt részlegeit.

A kérdés csak az, mennyire éri meg átépíteni, fúrni-faragni. Merthogy az új médiatörvény tervezetében szereplő összevonás után az egyesült közmédiacégben akár hetek után napirendre kerülhet az összeköltöztetés ötlete – az új tulajdonos kedvéért pedig bizonnyal senki nem költene egy fillért sem. (Különösen, hogy a műemléki védettség alatt álló épületekben végzett munkához számos és lassan beszerezhető engedélyre van szükség a menedzsment egyik tagjának elmondása szerint.)
Nemigen marad más megoldás Such és csapata számára, ha javítani akar a munkamorálon, mint a lassú, de biztos terjeszkedés, amelynek farvizein az elnök végigviheti az általa „legnehezebb feladatként” emlegetett munkakultúra-váltást. Merthogy – árulta el Such egy február eleji háttérbeszélgetésen – hiába emelték szerinte versenyképes szintűre a jövedelmeket, a munkatársak jelentős hányada vállal másod- vagy harmadállást. Egy teljesítménymérési rendszer bevezetését pedig mi mással lehetne házon belül szalonképessé tenni, mint hogy – akár differenciáltan, akár „átalányban” – emelik a béreket. Különösen, ha erre megvan a fedezet.

A Magyar Rádió – közmédiumtól szokatlan módon és a másfélszer ekkora mínusszal számoló üzleti terv dacára – mintegy egymilliárdos többlettel zárta a tavalyi esztendőt.
A summa egyik forrása az volt, hogy a vártnál lassabban indultak be bizonyos fejlesztések, másrészt nem kellett forintmilliárdokat fektetni a digitális műsorszóró rendszer kiépítésébe, miután az Antenna Hungária nyerte a pályázatot. Ennél kisebb, de a rádióelnök közlése szerint mintegy 400 milliós tétel a reklámbevétel-növekedés, s ez kifejezetten jó eredmény a stagnáló piacon.

Ám – állítják piaci szakértők – éppen ez az impozáns növekedés lesz az, amit a gazdasági válság miatt egyhamar nem tudnak megismételni. Hacsak nem bővítik számottevően vételkörzetüket. Például a most felvetett frekvenciacserével. Ebben nem csupán az lenne a jó, hogy az eddigi 74 helyett az ország területének 80-82 százalékát érnék el, de az is, hogy mindezt kevesebb adóval, azaz olcsóbban tehetnék meg.
A cserével ráadásul két legyet üthetnének egy csapásra: a hazai rádiózási szokásokat ismerve ugyanis nem kizárt, hogy a Sláger hallgatóinak egy része a közszolgálati adón ragadna. Különösen, ha a hosszas alkudozás során olyan – ma még nem is gyanított – egyezség születik, hogy mégsem a nemzeti főadó, hanem mondjuk a Petőfi kerül az új frekvenciára.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik