Üzleti tippek

Nem mind arany

Hazánkban ritka, hogy egy újságíró vagy szerkesztőség visszautasítsa a neki felajánlott díjat, miközben ezek elfogadása olykor etikátlan.

Novemberben Fáy András-díjat kapott a Társaság a Szabadságjogokért szervezet oknyomozó programja, s korábban már kiérdemelte ezt az elismerést a Figyelő és a Magyar Narancs is. Csakúgy, mint – a teljesség igénye nélkül – Kopasz Jenő dandártábornok, dr. Gáspár Tibor vezérőrnagy és Sebrek Attila ezredes. A furcsaság magyarázata, hogy a reformkori politikusról elnevezett elismeréssel nemcsak az OTP Bank alapítványa, hanem a honvédelmi minisztérium is szokott jutalmazni, igaz, utóbbi ezt a pénzügyi területen dolgozó katonáknak adja.

Ebből is látszik, hogy nincs könnyű dolga annak, aki egy újságíróknak szánt díjnak egyedi nevet szeretne találni, ugyanis szinte tobzódik a szakma az ilyen elismerésekben. A kitüntetések számát csak becsülni lehet, talán még az ötvenet is elérheti (a táblázatunk ennek egy szeletét mutatja). Ráadásul az olyan, klasszikusan újságíróknak szánt elismerések mellett, mint amilyen a Pulitzer-emlékdíj, számos esetben a szélesebb körnek szánt elismerésekből is jut az újságíróknak. Erre példa a Prima Primissima, amelynek „magyar sajtó” elismerését tavaly az akkor még a Magyar Televíziónál dolgozó Rangos Katalin vehette át.

Bár Magyarországon nem szokás az ilyen díjakat visszautasítani, a Független Médiaközpont etikai kódextervezete kitér erre a kérdéskörre is. „Az újságíró nem részesülhet olyan díjban, amelynek odaítélésében olyan szervezetek vagy személyek vesznek részt, akikről vagy amelyekről munkája során tudósíthat” – áll a tervezetben. Márpedig gyakran előfordul, hogy egyes minisztériumok a róluk is író újságíróknak osztogatnak díjat, vagy éppen a rendőrség jutalmazza a bűnügyi újságírókat. Nem igazán lehet hallani arról, hogy ezek átvételét tömegével tagadták volna meg az érintettek.

„Ha az újságíró komolyan veszi a függetlenségét, akkor fontos lenne megválogatnia, hogy milyen díjakat fogad el” – teszi hozzá Mong Attila, az InfoRádió munkatársa, a Manager Magazin korábbi főszerkesztője. Utóbbi lap – Mong vezetése alatt – a Budapesti Értéktőzsde díját is visszautasította. „Megtisztelő volt, de a díjról olyanok döntöttek, akikről írtunk” – emlékszik vissza Mong Attila. Konkrétan akkoriban göngyölítette fel a lap a Magyar Telekom montenegrói számlázási botrányának hátterét, az elismerés odaítélésében pedig tőzsdei befektetők és brókercégek vettek részt. A díj elfogadása pedig azt sugallta volna, hogy a magazin az utóbbiak piaci érdekéből dolgozta fel alaposabban a témát.

Amennyiben pénzjutalommal jár egy díj, etikai szempontból helyes lehet ennek továbbadása valamely alapítvány vagy civilszervezet javára. Az OTP-féle Fáy András-díj esetén például így tett annak idején a Figyelő és a Magyar Narancs is. Ugyancsak kerülendők az állami díjak, illetve amikor például az adományozó közvetlenül dönt a kitüntetett személyéről. Magánszemély vagy cég által gründolt díjnál az a megfelelő út, ha az alapítók felkérnek egy szakmai zsűrit az elismerésben részesülők kiválasztására. Jó példa erre a Minőségi Újságírásért Díj, amelyet a PricewaterhouseCoopers „pénzel”, de egy újságírókból álló grémium dönt a díjazottakról.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik