A logisztikai megoldások fejlesztőinek leginkább a torlódásokkal, a burjánzó adminisztrációval és az emberi figyelmetlenségből fakadó biztonsági kockázatokkal kell szembenézniük – véli Bónis Sándor, az ADT Fire & Security műszaki igazgatója. Ezeken a pontokon minden vállalkozás javíthatja üzletmenete hatékonyságát. Időt, emberi erőforrást takaríthat meg. Az átvételi idők csökkenéséhez és a nem papíralapú ügyintézéshez „2010 logisztikai kapuján” át vezethet az út.
Füzet és ceruza
A rendszer alapeleme egy belső memóriás csipkártya lenne, amelyen a járműről, vezetőjéről és a plombált rakományról szóló információkat tárolják. A terv szerint a be- és kiléptetés során a megfelelő leolvasóhelyen történik meg az adatellenőrzés, az összehasonlítás. Az automatizált folyamatok során fényképfelvétel készülhetne körben a járműről, s portré a vezetőről is. A mai szoftverek már képesek leolvasni a járművek rendszámát, származzanak azok bármely országból, legyenek fehér vagy sárga alapon, egy vagy két sorban írva. Az is elképzelhető, hogy néhány év múlva a személyazonosítást is arcfelismerő szoftver végzi a portaszolgálat helyett.
PDA Mórahalmon?
A mórahalmi Mórakert Termelői, Értékesítő Szövetkezet telephelyén szezonban naponta mintegy 30, szezonon kívül 10–20, így évente összesen 4500 kamionnyi áru, zöldség és gyümölcs fordul meg. A ki- és a beléptetést a portaszolgálat végzi. Informatikai támogatottsága nincs, de a kimenő és bejövő forgalmat rögzítő kamera adatait számítógépen tárolják. Bálint Áron, az első elismert TÉSZ logisztikai fejlesztő szakembere hasznosnak tartja, hogy az ADT Fire & Security által kifejlesztett megoldásban a portaszolgálatnál van PDA, mert a kamerás felvételekhez rögzített egyéb adatok később könnyen visszakereshetőek segítségével. Egyébként a kamionokon kívül az emberek biztonságos ki- és beléptetése is fontos feladat, amit szintén elősegíthet a PDA használata. A Mórakertnél szezonban naponta akár 200 termelő is megfordul. A dolgozók már kaptak rádiófrekvenciás azonosítóval ellátott kártyát. A következő lépés, hogy a termelőket is ellássák vele.
A rendszer másként kezelné a bázis szempontjából „saját” és „idegen” járművet. Előbbinek minden adata szerepel már az adatbázisban, míg utóbbi adatait belépéskor kell felvenni. Az adatfelvétel továbbra is a portaszolgálatnál történne, ám nem füzet és ceruza, hanem számítógépes kezelőfelületek segítségével.
Ha mobilisabb feladat is hárul a portaszolgálatosra, egy PDA-val közvetlenül a jármű mellől is kommunikálhatna a rendszerrel, küldhetne adatokat ellenőrzésre. A ki- és beengedésről szóló, végső döntést továbbra is ember, a portaszolgálatos hozná meg, ő adna utasítást a kapunak – persze elektronikus úton.
Big Brother és az adatok
A rendszer a zökkenőmentes ügymenet mellett magától értetődően kapcsolódhatna be a riasztási események kezelésébe. Közben megbízhatóan szolgálná a nyomon követés és ellenőrzés céljait is.
A kártyán és az egyre növekvő adminisztrációs adatbázisban tárolt információ elképzelése a kívülálló számára egyszerre tűnhet fenyegetőnek és törékenynek. A Nagy Testvér-ijedelmeket, az esetleges adatvédelmi aggályokat azzal hárítja el Bónis Sándor, hogy a személyekkel kapcsolatban rögzített adatok (fényképfelvételek) természetesen naponta törlődnének a rendszerből, a gépjárművel kapcsolatosak ellenben nem.
A kártya esetleges megsérülése, elvesztése is kezelhető probléma lenne. Az adatbázisból lehívott adatok bármikor új kártyára írhatók –megismételt ellenőrzés után.
Ma még virtuális az ismertetett be- és kiléptető rendszer, így a technikai részletei is feltételes módban értendők. Természetesen a vállalatok tulajdonosainak, vezetőinek addig is szükségük van arra, hogy a személyek illetve tárgyak ki- és beléptetése biztonságos legyen.
Az ADT műszaki vezetője bízik abban, hogy a terv eljut a megvalósítás fázisába, sőt többen is bebocsáttatást kérnek majd „2010 logisztikai teherkapuján”. A fejlesztést minden esetben a konkrét helyszín adta lehetőségekre szabnák, s ez a figyelem ígéretes lehet minden potenciális megrendelő számára.
Az ADT nemcsak annyiban veszi figyelembe a mai magyar viszonyokat, hogy rendszere alkalmazkodik ahhoz, ami sávszélességben, informatikai hálózatban manapság rendelkezésünkre áll. Az amerikai és nyugat-európai minták ismeretében ugyan, ám saját, hazai készítésű szoftverekkel dolgoznának.
Mint a Lego
A G4-es Biztonságtechnikai Zrt. Microraab divizójának vezetője, Hurtik Imre azt mondja, nem újdonság már online kártya és rendszám-azonosító alapon „összerendelni” a sofőrt, a rendszámot, a szállítólevelet, továbbá az RFID-címkével ellátott vállalati járműveket. Az RFID- (rádiófrekvenciás azonosító-) címke a tárgyak azonosítására szolgál, míg a személyek felismerését a smart card (intelligens kártya) segíti elő.
Integrált rendszerek is léteznek, amelyek segítségével a beléptetés és a szállítmányozás szoros együttműködésben valósul meg, benne a szállítólevél kezelése, a rakomány ellenőrzése, a súlymérés. Utóbbi akár több részletben, ha egy telephelyen több cég is működik. Kilépés így csak a súlyhatárok betartása esetén lehetséges. Az egyes részsúlymérések a portai szolgálat beavatkozása nélkül, automatikus mérlegvezérléssel zajlanak.
„Mi 1996-ban vezettük be az első aktív gépjárműcímkés technológiát – mondja Hurtik Imre. – Néhány éve már olyan megoldást alkalmazunk, amely egyetlen szabványos eszközben alkalmas személyek és tárgyak, vagyis a személy, a teherautó, a raklap vagy az egyedi termék azonosítására. Sőt az új generációs mobiltelefonokat is képes kezelni, mint intelligens kártyát vagy RFID-eszközt.”
A kártyacsipet és az olvasómodult a svájci Legic cég gyártja – a magyar vállalat az olvasómodulból építi fel a kártyaolvasókat és a hozzájuk tartozó antennákat. A Legic egyébként a Lego névből „levágta” az o betűt, és helyette az IC (integrált áramkör) kifejezést ragasztotta oda. A svájci termékkel, mint a Legóval is, a legkülönfélébb „játékokat”, vagyis rendszereket és adatokat építik fel a szakemberek.
