– Új fejezetet nyitott a vállalkozástámogatásban a Magyar Fejlesztési Bank, amikor a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) keresztülvitelére megalapította a Magyar Gazdaságfejlesztési Központ (Mag) Zrt.-t, melynek Ormosy Gábor a vezérigazgatója. 2006 októberében három céljuk volt: nagyobb hatékonyság, átláthatóság és ügyfélbarát szemléletmód kialakítása. Hol tartanak az úton?
– Először a szervezeti átalakítást kellett véghez vinni, vagyis egybeolvasztani a GVOP korábbi közreműködőit. Ezen túlvagyunk. A hosszú távú célok eléréséhez pedig rá kell állítani a céget arra a pályára, amely a színtisztán piaci vállalatokat jellemzi. Ez három tényezőtől függ: sikeres-e az integráció, hatékony-e a finanszírozás, és milyen a jogszabályi környezet. Hathoz képest egy szervezet már önmagában sokkal inkább ügyfélbarát azzal, hogy átláthatóbb, ezen kívül könnyebben ellenőrizhető, olcsóbban fenntartható. A korábbi évenkénti intézményi finanszírozás semmiféle hosszú távú tervezést nem tett lehetővé, jelenleg viszont teljesítményalapú, határidőkhöz és minőséghez kötött a finanszírozásunk. A törvényben most még rengeteg apró gátja van az egyszerű pályáztatásnak. 2006 decemberében ugyan már módosítottunk ezeken, de van még min javítani.
Ormosy Gábor
Pályáját a CA IB Értékpapír Rt.-nél kezdte, ahol hat éven át vállalatértékelési projektek, vállalatfelvásárlási és tőkepiaci tranzakciók résztvevője, majd azokért felelős igazgató volt.
2000-től a Wallis-csoport vállalatainál töltött be különböző vezetői pozíciókat.
2006-tól vezeti a Mag – Magyar Gazdaságfejlesztési Központ – Zrt.-t.
– Az alapok megvannak, de az elszámolási rend, az államháztartáshoz kötődő szabályozás túl részletes és rugalmatlan. Ugyanakkor a biztosítéki rendelet egyszerűsítésével már tavaly könnyebb lett a vállalkozások előfinanszírozása. Az viszont továbbra is jócskán leszűkíti a vállalkozók mozgásterét, hogy a támogatott eszközöknek saját tulajdonban kell lenniük.
– Van már visszajelzésük a konkrét módosításokról kedvezményezetti oldalról?
– A legfőbb panasz mindig is az volt, hogy túl sok idő telik el a kihirdetésig, majd a szerzkötésig és onnan a kifizetésig. Most viszont van olyan, 2007 márciusban beadott pályázatunk, ahol már megtörtént az utalás. A pályázók dolgán könnyített az is, hogy csak szerződéskötéskor kérjük be az összes igazolást. Úgyhogy többektől hallottuk, hogy a Széchenyi- és GVOP-pályázatok küzdelmei után kimondottan fellélegeztek az eddigi GOP-os fejleményeket látva.
– A Mag Zrt. kommunikációja szerint egyfajta prioritást élvez a kis- és középvállalkozások komplex fejlesztése a versenyképesség érdekében. Hol látja a legfőbb hátrányokat?
– Négy fő területen van dolgunk. Ezek: a vállalkozói tudás, az infrastruktúra fejlesztése, a finanszírozáshoz jutás könnyítése és az akadálymentesítés a vállalkozói környezetben, a cégalapítástól kezdve a működtetés jogszabályi környezetéig. Semmiképp nem temetném a magyar versenyképességet, de azt el kell fogadnunk, hogy mi hamarabb kezdtük a hajrát, ezért a környező országokban ezekben az években látványosabb a fejlődés.
– Hazánk 2007 és 2013 között mintegy 8000 milliárd forintnak megfelelő uniós támogatásban részesül. Mennyi ez a pénz a gyakorlatban?
– Egyfelől soha nem látott mennyiségű, sokkal több, mint a megelőző időszak időarányos része. Másfelől csak akkor ér valamit, ha nem aprózzuk el, hiszen ha mindenki kapna belőle, az hét év alatt legfeljebb kétmillió forint lenne cégenként. Mindenki gondját nem fogja megoldani, de nem is kell, mert Magyarország nyitott piac, sok múlik az egyéni alkalmazkodóképességen. Azoknál a vállalkozásoknál van létjogosultsága a fejlesztési pénzeknek, ahol a meglévő képességek mellett a legtöbbet tudnak a társadalom számára visszaadni.
– De így azokat segítik, ahol eleve van megfelelő likvid tőke! Visszatérő panasz ez, sokan a 15 százalékos árbevételelvárást is irreálisnak tartják.
– Számos pályázatunknál nincs árbevételelvárás, és ahol van, ott is 8 és 15 százalék között változik. A túljelentkezés átlagosan kétszeres, az állítólag szigorú feltételek mellett is. De érdemes kettéválasztani a piacot. A versenyképesség záloga egyrészt a sikeresek segítése, másrészt mérsékelni kell a belépési korlátokat az indulóknál. Ehhez ott a banki pénzügyi szolgáltatások egyre szélesedő termékköre, és erre a csoportra is megvannak a direkt programok.
– Mindenki számára? Tudjuk, hogy mindig vannak előnyben részesített területek.
– Ahol a verseny jól működik, ott az állami támogatás leginkább deformáló tényező. De potenciálisan senki nincs kizárva, aki teljesíteni tudja a feltételeket.
– Erősödik-e az elszámolási kontroll? Ezzel voltak bajok.
– Nem minősíteném az eddigi tevékenységet. A cél nyilvánvaló: a támogatási források szabályszerű felhasználása, hiszen a jogosulatlan támogatásokat vissza kell fizetni. Az ellenőrzésnek persze van egy értelmes korlátja.
– Milyen a visszhangja uniós partnereiknél az utóbbi hónapok pénzosztási botrányainak?
– Ez nem téma, hiszen az EU-ban a magyar pályázatkezelés szabályszerűségi vizsgálata mindig is folyamatos volt. Hogy aztán mi történik a pénzekkel, az más lapra tartozik – egyébként ebben a tekintetben sincs semmi kirívó a hazai statisztikákban. A kifelé történő elszámolásban a magyar szabályszerűség kiemelkedő, kifejezetten elismerik. Nincs szégyenkeznivalónk.
– Mik a 2008-as feladatok, mi változik, mire számíthatunk?
– Szeretnénk továbbra is gyorsítani a kifizetéseket. 2008-ban minden GVOP-s projektet le kell zárni, ez komoly közös munka lesz a pályázókkal, hogy ők is el tudjanak számolni. Fontos, hogy az új ciklusban minél több pályázatnál tartani tudjuk az új eljárásrendet, vagyis gyorsan és egyszerűen működjön a rendszer.
– Önnek mint menedzsernek miért jelentett kihívást az átalakulás levezénylése?
– Kíváncsi voltam, létezik-e hatékonyság állami feladat ellátásában. És azt kell mondanom, igen. Mint ahogyan vannak erre amerikai, angolszász példák, és talán már hazaiak is. Az persze nem volt egyszerű, hogy eltérő munkakultúrájú cégektől jött emberek csapattá kovácsolódjanak, és hogy az ügyfélközpontúság mind a négyszáz ember munkájában megjelenjen.
