Üzleti tippek

A lelkesedés rádiói

admin
admin

2007. 04. 17. 00:00

Egy kisközösségi rádió fenntartása embert próbáló feladat. Reklámbevételük szinte nulla, pályázataik és a támogatások pedig csak kismértékben járulnak hozzá fenntartásukhoz. Számuk mégis évek óta nő. Helyzetükről az ORTT készített reprezentatív felmérést.

Az Országos Rádió és Televíziós Testület (ORTT) 2005. végi adatai alapján harmincnégy kisközösségi rádiónak postázott kérdőívet. Ezek kétharmada érkezett vissza. „Ebben a témakörben ez volt az első ilyen jellegű kutatás. Fő célja, hogy az eredményeket és azok elemzését nyilvánosságra hozzuk a szakemberek és az érdeklődők számára” – mondja Vékony Éva, az ORTT szóvivője. Meglepőnek tűnhet, hogy 2007 januárjában – az anyagi és működési nehézségek ellenére – a testület már negyvenhat kisközösségi rádiót tart nyilván.

A médiatörvény kialakította működésük feltételeit, 2002 óta pedig támogatásért is pályázhatnak. A harmadik „típusú” adók nem tartoznak a klasszikus „kettős” felosztás szerinti kereskedelmi vagy közszolgálati fiókba. Ehelyett olyan kis közösségeknek (lakótelep, intézmény, kistelepülés) sugároznak, amelynek tagjai máshol nem kapnak megszólalási lehetőséget, azaz szinte „hangot adnak a hangtalanoknak”. Egy-két kilométeres vételkörzetben, leginkább olyan helyeken szólnak, ahol egy helyi rádió sem működne gazdagságosan.

Ars poeticájuk szerint elsősorban nem a nyereségért, hanem a közösség tájékoztatásért dolgoznak. „A társadalmi tőke az értékünk. Az adó a település szócsöveként közel hozza egymáshoz a lakókat, új kommunikációs csatornát nyit. Bár Pécsett három kisközösségi rádió is üzemel, nem vagyunk egymás vetélytársai” – meséli Kis Varga László, a hatezer főnek sugárzó Origó Rádió főszerkesztője. A 2005 novembere óta Mecsekszabolcson fogható adó havi húsz-negyven ezer forintból működik, a frekvenciadíjat az ORTT elengedi. Hallgatottsága alig van, reklámozási lehetőséget nem terveznek. „Nem akarjuk, hogy elüzletiesedjünk. A helyi vállalkozókat inkább a beszélgetős műsorainkba hívjuk, amiért talán támogatják a rádiót” – teszi hozzá a főszerkesztő.

Pénzkérdés is

Egy kisközösségi rádió beindítása az igényektől és technikai berendezésektől függően átlagosan egy-másfél millió forintba kerül. Az összeg előteremetése az intézményi támogatásnak vagy a helyi ismeretségeken alapuló együttműködéseknek köszönhetően legtöbb esetben nem okoz problémát. Az adó hosszú távú működtetése és a bevételek biztosítása viszont rendkívüli találékonyságot kíván a fenntartóktól. Bár a reklámozás megengedett, a rádiók egyötöde nem akar hirdetést.
A többiek viszont épp arról panaszkodnak, hogy a hirdetők nem vagy nagyon keveset költenek náluk. A reklámbevételek a megkérdezett adók közül kilenc finanszírozásában játszanak több-kevesebb szerepet. A hirdetést sugárzók közül hároméves költségvetésének öt vagy annál kevesebb százalékát teszik ki, egyharmaduknál az arány tíz százalék.

A két kilométeres körzetben sugárzó kunszentmártoni Puszta Rádió reklámbevétele 2005. februári indulásakor egy hónapig száz százalékban fedezte a költségeket. „Mivel a városban ez volt az első rádió, újdonságnak számított, s sok támogatónk és hirdetőnk akadt. A helyzet azóta alaposan megváltozott, a reklámozás gyakorlatilag megszűnt. Ha egy helyi vállalkozó hirdet, az inkább erkölcsi támogatás. Havonta ötezer forint a hirdetési bevételünk” – mondja Szilágyiné Lucy, a Puszta Rádió vezetője. Havi költségvetésük 285 ezer forint, ennek harminc százalékát a kistérségi társulás önerőből biztosítja, a fennmaradó hetvenet ORTT-pályázatokból szerzik. Jellemző, hogy a rádiók bevételeiket igyekeznek több forrásból összeszedni. Csak négy olyan van, amelyik egyre alapoz. Kivétel ez alól a Vértes Rádió, amelyik büdzséjének nyolcvan százalékát a szponzoráció adja.

Támogatott adás

Az egyik leggyakoribb pénzszerzési lehetőséget a pályázatok jelentik a kisközösségi rádiókat üzemeltetők számára. A kérdőívet visszaküldők több mint fele él ezzel a módszerrel. Előfordul, hogy az éves költségvetés kilenc, de kivételes esetben akár kilencvenöt százalékát is fedezi. Az önkormányzatoktól kapott pénz a harmadik leggyakoribb bevételi forrás, a megkérdezettek egyharmada él vele. Az ezzel megnyert összegek az éves költségek nagyjából öt–tizenöt százalékát fedezik. Nem túl gyakori, mégis sajátos pénzszerzési forma a hallgatói támogatást, amely közszolgálati média finanszírozására emlékeztet. Ezt a mintában szereplő rádiók közül hatan használják.

A legjellemzőbb mégis a jó értelemben ügyeskedő, „egyemberes” igazgatás, amikor egy személy elhivatottságától függ a kisközösségi adó sorsa. A Tisza Rádió egész Szegeden fogható. „Versenytársa” a két országos, a két helyi kereskedelmi és a körzeti adó. A kisközösségi adónak viszont hallgatója is alig akad. „Régi rádió, nekem presztízs, hogy szóljon. A helyi ifjúsági ház biztosítja a működéshez szükséges helyszínt. Pályázatokból tartjuk fenn magunkat, ami az alapítvány mellett fedezi a havi ötvenezer forintnyi kiadást. Az induláshoz saját pénzből vásároltam használt technikai berendezéseket” – meséli Tomalik Zoltán főszerkesztő.

A legszerencsésebb helyzetben talán a főiskolai, egyetemi rádiók vannak, hiszen költségeiket legtöbb esetben az oktatási intézmény állja. A Berzsenyi Rádió 2005 novemberétől működik. Bár egész Szombathelyen fogható, potenciálisan mégis leginkább a 3200 főiskolásnak szól. „Nincsenek költségeink. Az induláshoz szükséges több millió forintot a Berzsenyi Dániel Főiskola adta. A két technikus közalkalmazotti bérét és a három szerkesztő tanári fizetését azóta is az intézmény állja. Ez nagyjából négy-ötszázezer forint. Hirdetésre ezért nincs szükség, a hallgatottságot nem mérjük” – mondja Győrváry Péter technikus.

Hangtalan hangok

A kisközösségi rádiók és a civil szférát képviselő médiumok nem az ország legfejlettebb területein alakultak ki. Ott nagyobb az igény a megszólalásra és a vélemények kifejezésére, ahol a régió gazdaságilag elmaradottabb, ahol több a szociális probléma és a kulturális hiányosság. Adásidejük ritkán éri el a napi huszonnégy órát. A munkatársak a szakaszosságot a nagyobb hallgatottság érdekében eltérő stratégiákkal és kommunikációs üzenetekkel próbálják kompenzálni. A rádiósok egy része épp ezeknek a „kimaradásoknak” tulajdonítja, hogy nincs hallgatói visszajelzés, nem alakul ki széles befogadói kör, és csak a műsorkészítők, illetve azok ismeretségi köre figyeli a műsort. A hallgatói aktivitás, mint például a betelefonálás, a megkérdezettek 45 százalékánál ritkán, 45 százalékánál gyakrabban, 10 százalékuknál viszont egyáltalán nem fordul elő. Az élő műsorokon kívüli hallgatói visszajelzések (telefon, levél, e-mail) sem jellemző. Ha akad, azok döntő többsége pozitív. Ha mégis lenne érdeklődő, a rádiót a szakaszos adásidő miatt nehéz megtalálni az éterben, ily módon a frekvencia is nehezen kommunikálható. A hallgatottság rendkívül alacsony, a műsorkészítők szerint véleményük és rádiójuk ezért súlytalan, így az általuk képviselt közösség „hangja hangtalan” marad. Vendégeik megengedhetik maguknak, hogy nem nyilatkoznak a lakókat érintő, fontos kérdésekről. A megoldás a huszonnégy órás adásidő lehet. Nem tudják, de nem is akarják felvenni a versenyt a helyi, regionális vagy országos rádiókkal, a cél sokkal inkább a kis közösség saját, belső ügyeinek kibeszélése. Ehhez pedig úgy tűnik, más módszerek után kell nézni.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.