Kármán Irén
1996 óta készít dokumentumfilmeket. A Rozi című, egy transzplantált lány portréját bemutató filmjéért a 33. Magyar Filmszemle Emberi ábrázolásért különdíját kapta. A budapesti hajléktalan filozófusról szóló Diogenidésszel pedig a 2. Film.Dok Magyar–Román Dokumentumfilm Fesztivál különdíját nyerte. Jelenleg két filmen dolgozik: a „jugoszláv Gulágként” emlegetett Goliotokról és volt foglyairól
felvett anyag utómunkálatait végzi, illetőleg az alföldi „olajszőkítőkről” forgat dokumentumfilmet.
Országunk már az 1992. október 2-án létrejött Európai Filmkoprodukciós Egyezményhez is csatlakozott, de az akkor vállalt kötelezettségek részeként csak 12 évvel később fogadta el az Országgyűlés a 2004. évi II. törvényt a mozgóképről. Ez a törvény szervesen illeszkedik a kulturális, továbbá a gazdasági és adójogszabályok közé.
Játékfilmek támogatói
A törvény amellett világosan szabályozta a közvetlen állami támogatások rendszerét, és a hazai vállalkozói körnek is feladta a labdát, amennyiben a befizetéseket meghaladó adókedvezménnyel ösztönzi a filmköltségvetések 20 százalékáig terjedő magánbefektetéseket.
Az új, valóban európai szabályozás nyomán egyrészt jelentékeny magántőke áramlott a filmgyártásba, másfelől gyorsan kettészakadt a hazai filmes szakma. A Nemzeti Filmiroda igazgatója, dr. Taba Miklós már a törvény első esztendeje után arról számolhatott be, hogy az első körben 19 filmes produkció közel 700 millió forintos többletforráshoz jutott, de ez a tőke szinte kizárólag a játékfilmes produkciókhoz áramlott. A dokumentumfilmeknek ebből a lehetőségből nem jutott.
Néhány magyar sikerfilmet leszámítva a befektetések többségénél a reklámérték nem magyarázza ezt a különbséget. Befektetési szakemberek szerint sokkal inkább arról van szó, hogy az átlagosan körülbelül 250 millió forintos költségvetésből gazdálkodó magyar játékfilmek esetében az adókedvezménnyel megtámogatott 20 százalék eléri az 50 millió forintot, egy nagy cég esetében ez az a befektetési küszöb, amely fölött a tisztes haszon remé-nyében már érdemes beindítani a gépezetet.
Befektetők kerestetnek
100-ért 116
Ha egy cégnek, tegyük föl, 1000 forint adózás előtti eredménye van, s ebből 100 forintot filmgyártás támogatására költ, akkor a társasági adóalapja 900 forintra csökken, sőt a 900 forint után fizetendő 144 forint társasági adó is csökken 100 forinttal. Más szóval 100 forint filmtámogatásért cserébe az államtól 116 forintot „kap vissza”. Ez a 16 százalékos, adóvisszatérítés formájában járó befektetői prémium csak a filmköltségvetés 20 százalékát nem meghaladó invesztícióra érvényes, s csak nyereséges vállalkozások vehetik igénybe. S egy időközben végrehajtott törvénymódosítás nyomán emellett az áfaterhet is elkerülhetik a befektetők.
Szerinte félreértést eredményez az is, hogy a filmeket nézőbarát és művészfilmekre osztják. Kétségtelen, hogy a közönségfilmek nézettsége nagyobb, mint a dokumentumfilmeké, de a törvény kihirdetése óta a befektető akkor is jól jár, ha rétegfilmet támogat. Ha a támogató nem a közvetett önreklámozást tartja elsődlegesnek, hanem az értékteremtésben való üzleti közreműködést, akkor látnia kell, hogy a dokumentumfilmesekben partnerre talál. A Magyar Filmszemlére minden évben kétszáznál több dokumentumfilmet neveznek az alkotók és a producerek.
A filmezésnek ez az ága is professzionalizálódik. Erre az elszámolások szigorodása miatt is szükség volt, és természetesen az európai normák is ezt a fegyelmet követelik. A magyar dokumentumfilmek egy részét a határainkon túl is sugárzó Duna Televízió többször ismétli, az art mozi hálózat révén több budapesti és vidéki filmszínházba is eljutnak.
Mit számít egy-két millió
Kármán Irén szerint a magánbefektetések hiánya az egész hazai filmgyártás jövőjére kihathat, hiszen a Magyar Filmszemle katalógus tanúsága szerint minden évben körülbelül százötven filmgyártó jelentkezik az alkotásaival, s ezek többsége évente egy-két kis költségvetésű filmet gyárt. Ők teljesen a szűkös közvetlen állami forrásokra vannak utalva, illetőleg a szerény televíziós jogdíjakból remélhetnek bevételt.
„Valójában jelenleg nincs esélyünk, hogy magántőkét vonzzunk a filmgyártásba, pedig az állam az adójogi háttérrel szinte csalogatja a tőkét a filmes vállalkozásokhoz. A dokumentumfilmek hiányos anyagi hátterét jelenleg az elszántság, a hit, a kitartás, a szellemi és a lelki többletmunka pótolja. Így a dokumentumfilmjeink is versenyképesek, de egy nagyságrenddel kisebb költségvetésből készülnek, mint Európa más országaiban – akár még Romániát is beleértve.” A rendezőnő azt reméli, talán éppen a kis- és középvállalkozásoknak lehet vonzó dokumentumfilmekbe invesztálni. A néhány százmilliós árbevételű cégeknek, akik még „megnézik”, mire költenek egy-két millió forintot.
