A parlament február 13-i záró napján a Fidesz döntése miatt meghiúsult a földfelszíni digitális műsorszórásról szóló törvény elfogadása – kesergett újságírók előtt Kovács Kálmán informatikai miniszter. A Fidesz által benyújtott és az MSZP által támogatott módosító indítványok szavazását követően az ellenzéki párt ugyanis nem járult hozzá a végszavazáshoz sem.
A törvény az utolsó hiányzó láncszem volt abban a jogszabály alkotási folyamatban, amelyet az elektronikus hírközlésről, valamint az elektronikus információszabadságról szóló törvénnyekkel az Informatikai és Hírközlési Minisztérium megkezdett. Kovács szerint céljuk mindvégig az volt, hogy „elhárítsuk az akadályokat és megkönnyítsük mindenki számára az információk megszerzését, továbbítását, a kommunikációt. Minél teljesebb versenyt teremtsünk a piacon, és olcsóbbá tegyük a televíziózást és az internetezést. Erősítsük, és teljesebbé tegyük a nyilvánosságot.” A Fidesz képviselőit szerkesztőségünk ezügyben nem érte el, de korábbi nyilatkozataik, és a törvényhez benyújtott módosító indítványaik alapján arra lehet következtetni, hogy túlzottan szabadnak, ellenőrizetlennek érzik a törvényjavaslat nyomán kialakuló helyzetet. Ez Kovács szerint „áthidalhatatlan ellentét a két tábor között”. Kovács szerint ebben az ügyben nem ellenzéki, csupán fideszes ellenállásról volt szó, mivel az MDF nem nyújtott be módosító indítványt a javaslathoz.
A Fidesz szándéka arra irányult, hogy a digitális korban is fenntartsák, sőt kiszélesítsék az ORTT tartalomszabályozó szerepét – fanyalgott a miniszter, hozzátéve, hogy „ezzel modernkori inkvizíciót hívnának életre, ami nem csak a tévéadások, hanem az internet, illetve a mobiltelefonos adattovábbítás felett is bábáskodhatna. Egy modern technológiai vívmányra szeretnék ráhúzni anakronisztikus, mindent szabályozni akaró elképzeléseiket.”
A polémia ugyanis azon robbant ki, hogy a digitális műsorszórásra „kitisztított” sávok 25 százalékában multimédiás tartalomszolgáltatásra nyílik lehetőség. Ezt az SzDSz javaslata szerint az internethez hasonlóan nem kell szabályozni, míg a Fidesz szerint a tévékhez hasonlóan ezeket a szolgáltatásokat is az Országos Rádió- és Televízió Testület felügyelné.
A parlamenti döntés nyomán Magyarországon sok hónapot késik a digitális átállás szabályozása, ugyanis a választásokig többször már nem ül össze a parlament, így nincs lehetőség újra szavazni róla. A választások után pedig az új parlament nem örökli meg a korábban beadott törvényjavaslatokat, így azok elvesznek. A Szabad Demokraták Szövetségében ügyvivői pozíciót is betöltő szakminiszter szerint ha pártja újra kormányra kerül, akkor apróbb módosításokkal ismét benyújtják a javaslatot. De így is „nagymértékben gyengülnek” az ország tárgyalási pozíciói az ENSZ májusi távközlési fórumán, ahol az elkövetkező ötven évre eldől, hogy egy-egy európai ország hány földi sugárzású digitális frekvenciával gazdálkodhat. A szaktárca vezetője szerint hosszabb ideig megmaradó párhuzamos analóg és digitális műsorszórás (simulcast) magas költségei miatt az átállás társadalmi költségei lényegesen magasabbak lesznek a feltétlenül szükségesnél.
A szomszédos országok közül – akik számos sávszélességet megszerezhetnek előlünk a májusi ITU-ülésen – egyedül Ausztriában van a digitális műsorszórásról szóló törvény, ott már az első tendert is kiírták. A többi országban még csak a parlamentek előtt van a javaslat, de mivel ott májusig még összeülnek a törvényhozók, így jó lehetőségük van arra, hogy „beelőzzenek” a sávosztó konferencián. Elsősorban az államhatárok környékén lévő frekvenciasávokat veszítheti el az ország, azokat, amelyek átnyúlnak a határokon, és így bármelyik szomszédos államnak odaítélhetők.
