Sikeres nők

A budapesti 1994-ben alakult Severitas Vagyonvédő Kereskedő és Szolgáltató Kft. 213 dolgozója közül Szabó Katalin tulajdonos-ügyvezetőn kívül csak egyetlen női alkalmazottja van a cégnek. „Legfőbb megrendelőnk, a Magyar Honvédség tekintélyelvhez szokott tábornokai kezdetben furcsán érezték magukat, hogy egy nővel kell tárgyalniuk. Különösen akkor, amikor megkértem őket, hogy ne szólítsanak drágaságomnak. De aztán alkalmazkodtak” – ad bepillantást, hogy hol kezdődik a üzleti respekt megteremtése. „Sokszor azonban én könnyítem meg a helyzetüket, hogy ne érezzék magukat kellemetlenül, és inkább férfi kollégát küldök a tárgyalásra.”

Ne szólítsanak drágaságomnak

Mindazonáltal Szabó Katalin nem a gyönge kisasszony fajtából való: a rendőrségnél dolgozott, több mint egy évtizeden keresztül karate-edzőként oktatott, s rendelkezik fegyvervizsgával is.

Azonban nem e képességek megléte az, amelyek miatt az alapvetően férfiak által uralt őrzés-védelem szakmában Szabó Katalin egyszer sem érezte nemének hátrányát. „Az üzletfelek, ha nővel ülnek szemben, inkább előveszik az úriember mivoltukat, s így könnyebb szót érteni.” – mondja. S azt, hogy az őrzésvédelem iparágban is inkább az izmos agy és a jó szervezőkésség, semmint az izmos külső hozza az eredményt mutatja, hogy a Severitas más minősítések megszerzésén túl hat éve NATO beszállítói minősítést is elnyert, amellyel csak kevés cég büszkélkedhet ezen a területen. „Egyre inkább a pályázatokon dől el minden, ehhez pedig alapfeltétel a különböző minősítések birtoklása. Mindazonáltal ezen a területen akkora verseny, hogy növekedni csak lassan és megfontoltan lehet – vázolja fel a cég jövőbeni lehetőségeit az ügyvezető.

Különösen pedig akkor, ha a tulajdonos nem is akarja feladni a társaság meghitt, családias jellegét. Még ha a cég munkatársai szétszórva tevékenykednek is az országban, arra gondosan ügyel, hogy minden munkatársával találkozzon havonta: a mintegy kétszáz férfi kollégának személyesen adja át fizetésüket, s ilyenkor egy kis „lelkizésre” is sor kerül.

Nem vagyok egy főnök alkat

Olyat kell gyártani, amit más nem – ennyi volt a biztos pontja Keresztes Lászlónénak, amikor 1989-ben először egyéni vállalkozóként, majd családi vállalkozásban megalapította a Gigi Kötő és Hurkoló Kft.-t. „Férjem 46-os lábára mindig kínszenvedés volt jó zoknit találni, innen jött az ötlet, gyártsunk zoknikat.” A technológiát, az alapanyagot nem ismerték, így Keresztes Lászlóné beállt egy üzembe a kötés fortélyait megtanulni, míg férje a technológiához szükséges gépekkel ismerkedett, mielőtt egy 400 ezer forintos újrakezdési kölcsönből megvették az első gépet.

A sárkeresztesi vállalkozásra hamar rámosolygott a szerencse: 1991-ben megnyertek egy honvédségi tendert, s a katonák téli gyakorló zoknijait több tízezres tételben ők gyárthatták. Hamar szükség volt azonban a váltásra: a honvédségi fizetés is akadozott és az olcsó távol keleti tömegtermékkel sem tudták felvenni a versenyt. Ugyanarra az alapanyagra építve termék- és munkavédelmi kesztyűket kezdtek gyártani, s ma már szinte kizárólag ezzel foglalkoznak az 5 hektáros, időközben megvásárolt sárkeresztesi ipari parkban.

A tavaly 350 millió forint árbevételt elérő társaság idén 40 százalékos növekedést tervez. Jövőbeni terveik között szerepel egy hulladék-alapanyaghoz kapcsolódó környezetvédelmi technológia beindítása, amelyhez mintegy 100 millió forint fejlesztés szükségeltetik.

A családi vállalkozásban pontos munkamegosztás alakult ki az idők folyamán: a napi operatív teendőket, az „ügyvezetést” a feleség végzi, míg a stratégia, a fejlesztés a férj feladata. A Keresztes gyerekeket is nagyfokú önállóságra nevelték: 10 évesek voltak amikor elindult a vállalkozás, s sokszor még hétvégenként is a család együtt csomagolta a termékeket.

„A 62 alkalmazott 80 százaléka nő, így női vezetőként pontosan tudom és átérzem, hogy milyen problémákkal kell megküzdeniük. A cégnél bevett szokás, hogy a dolgozók műszakot cserélhetnek egymással ha éppen szükséges, vagy ha gondjuk van, kamatmentes munkahelyi kölcsönt is kaphatnak.” Mindazonáltal több keménységre lenne szükségem – mondja az ügyvezető igazgató asszony, sokszor ugyanis visszaélnek azzal, hogy nem vagyok tipikus főnök alkat.

Nincs tipikus női vezető

Fordított utat járt be a vállalkozások szokásos életében a Vivaép Villamosvasút-építési és Járműfenntartási Rt.: nem a „garázsból” indult, s később egyre nagyobbá növekedett, mint a vállalkozások többsége, hanem egy nagyvállalat, a Szegedi Közlekedési Vállalatból „szervezték ki” 1999-ben. A többek között villamos – és pályakarbantartással, bekötőutak építésével foglalkozó társaság tavaly 940 millió forint árbevételt ért el, szemben az azt megelőző évi 760 millió forinttal, úgy, hogy mindeközben a 17 fővel indult, s mára 182 főre duzzadó cég árbevételének ma már csak 60 százaléka származik az egykori anyacégtől.

Az árbevételt maximalizáló szemléletváltásban nagy szerepe van a vállalatnál a kezdetektől ott dolgozó, s tavaly ősszel négy évre kinevezett vezérigazgatónak, Habináné Tuza Klárának. A közgazdász és ruhaipari mérnöknek tanult vezető szerint egyáltalán nem meglepő, hogy nő létére egy ilyen férfiasnak látszó iparágban kötött ki. „Egy vezetőnek ugyanis – mint mondja – nem elsősorban az adott iparágban kell járatosnak lennie, hanem olyan vezetői képességekkel és ismeretekkel kell rendelkezni, amellyel minden területen helyt állhat.”

Szerinte nincs tipikusan férfi vagy női vezető, jó és rossz vezetők vannak s ez független a nemtől. „Rendszerszemléletben gondolkozom, minden oldalról megvizsgálok egy problémát – ez a gondolkodási és irányítási módszer azonban független attól, hogy nő vagy férfi az illető. A nőkre azt szokták mondani, hogy több empátiával rendelkeznek, mint a férfiak. Én is segítek, ám csak akkor, ha az illető addigi munkájával megteremtette ennek jogosultságát.”

„Mindazonáltal az is igaz, hogy nem lehet a család rovására hosszan tartóan jó teljesítményt nyújtani a munkában. Állandó egyensúlyt kell fenntartani a család és a munka között, mert – mint mondja – ha az egyik helyen baj van, az rögtön kihat a másik területre is. Ha hétköznap másra nem is jut idő, a közös reggelik és vacsorák sérthetetlenek a családban. A hétvégeken pedig inkább lemondom a protokolláris eseményeket a családi együttlét érdekében. Sokszor azzal nyugtatom a lelkiismeretemet: nem fog tönkremenni a cég, ha egy napra lazítok.” Tönkremenésről azonban egyelőre szó sincs, sőt oly annyira távlatokban gondolkozik, hogy szeretne még egy négyéves ciklust végigigazgatni a társaságnál és tulajdonrészt is szerezni.