Az ajánlás elvárása, hogy – különösen a konstrukciók szerkezetét és költségeit tekintve – egyszerű szerkezetű, átlátható, értékálló és ügyfélelőnyt adó nyugdíjbiztosítások jelenjenek meg itthon. A jegybank fontosnak tartja, hogy a biztosító olyan, az ügyfél igényeinek megfelelő ösztönzési rendszert alakítson ki, amely elősegíti a szerződések tartós fennmaradását, a fogyasztók szakszerű közvetítést kapjanak. Elvárás, hogy a termékekhez kötődő adóelőny az ő nyugdíjcélú megtakarításaikat gyarapítsa, ne a biztosítókhoz kerüljön.
Ajánlott plafon
A jegybank ennek érdekében 10 éves lejáratnál legföljebb 4,25 százalék, 15 évesnél 3,95 százalék, 20 éves futamidőnél pedig 3,5 százalék teljes költségmutatót (tkm) tart elfogadhatónak a nyugdíjbiztosításoknál. Összetett, az átlagosnál magasabb hozampotenciálú, hozam- vagy tőkegarantált vagy speciális biztosítási kockázat esetén, külön indoklással ennél maximum 2 százalékkal magasabb tkm-re van mód.
„Mivel a nyugdíjcél rendszeres, élethosszig tartó jövedelmet jelent nyugdíjba vonulás után, szükséges, hogy e termékek az igényekhez alkalmazkodó járadékszolgáltatást is tartalmazzanak – érvel közleményében az MNB. Ha az ügyfél viseli a befektetési kockázatot (unit-linked termékek), akkor elvárható, hogy a biztosító kínáljon az ügyfél adott életciklusának megfelelő befektetési lehetőségeket. A fogyasztók számára világosan ki kell derülnie, hogy mekkora és milyen befektetési kockázat hárul rájuk.”
Képzett közvetítők
Fontos elvárás, hogy a nyugdíjbiztosításokat az azok sajátosságait ismerő, befektetési ismeretekkel is bíró, jól képzett közvetítők árusítsák, akik –– az ügyfelek igényeinek helyes felmérése után – a fogyasztóknak megfelelő terméket ajánlanak. Az ajánlás alkalmazását az MNB 2014. július 1-jétől várja el a biztosítóktól és biztosításközvetítőktől. A jegybank a továbbiakban vizsgálni fogja, hogy nem jogellenes vagy a fogyasztóknak nem jár-e indokolatlan hátránnyal, ha egy piaci szereplő esetlegesen az ajánlásban foglaltaktól eltérően jár el.
