A családsegítõ szolgálatok személyi és tárgyi feltételei a legtöbb esetben nem teszik lehetõvé a kijelölt feladat – a tartósan munka nélkül lévõk társadalmi integrációja – magas színvonalú ellátását. A segélyezettek összetétele a legutóbbi években alapvetõen megváltozott. A több éve tartó, esetenként többgenerációs munkanélküliség a munkavállalói készségek, a társadalmi kapcsolatok és személyes képességek leépülését, anyagi ellehetetlenülést, jövõtlenséget, a motiváció teljes hiányát eredményezte.
A megváltozott feltételeket követõen szükségszerû a segítségnyújtás új formáinak kialakítása: komplex, lokális fejlesztésre építõ, közösségi módszereket alkalmazó munkaformák, a társadalmi és munkaerõ-piaci integráció elõsegítése a segélyezettek passzív ellátása helyett, az aktív részvétel körének szélesítése, személyes kompetenciák fejlesztése, a kapcsolati háló erõsítése – mondta a program zárókonferenciája elõtti sajtótájékoztatón Bonfig Ágnes, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) szakmai igazgatója.
Két évvel ezelõtt az OFA pályázatot írt ki a családsegítõ szolgálatok erõforrásainak fejlesztésére, valamint a tartósan munka nélkül lévõkkel foglalkozó szakembereket segítõ képzési és szolgáltatási eszköztár létrehozására. A Jász-Nagykun-Szolnok megye Esély Szociális Közalapítvány és a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszékének együttmûködésében kidolgozott „Szocio-Téka” program két szakaszban és több munkaformában járult hozzá az aktív korú, tartósan munka nélkül lévõ személyekkel foglalkozó, a családsegítõ szolgálatokban tevékenykedõ szakemberek képzéséhez.
Dr. Nagyné Varga Ilona projektvezetõ, a Jász-Nagykun-Szolnok Megye Esély Szociális Közalapítvány igazgatója elmondta, hogy hét régióban 339 segítõt, 75 vezetõ munkatársat, valamint 75 önkormányzati ügyintézõt képeztek. A szociális munkások fele azt jelezte, hogy a munkaadójuknak továbbra is szüksége lesz rájuk, elégedettek a munkájukkal, és meghosszabbították a szerzõdésüket.
A családsegítõ feladata
A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényben szerepel, hogy a munkaerõpiacra való visszatérés hatékony segítése érdekében az aktív korú, rendszeres szociális segélyében részesülõknek együtt kell mûködniük a hivatalokkal. Az együttmûködésre vonatkozó egyes szabályok meghatározása az önkormányzatok feladata. A „Beilleszkedést segítõ program” számára a helyi rendelet kijelölte a megvalósító szervezetet, mely az esetek döntõ többségében a családsegítõ szolgálat lett.
A csaknem ötezer órás oktatáshoz négy új tankönyv készült, amelyek iránt most több egyetem és fõiskola is érdeklõdött. Az alapítvány vezetõje szerint a már „kiképzett” szakembereik képesek lennének arra, hogy a tudásukat átadják a leendõ szociális munkásoknak, családsegítõknek, ha lehetõséget kapnának, azaz a felsõoktatási intézmények a képzésbe integrálnák a már elkészült tananyagot.
A program a megváltozott munkaerõ-piaci folyamatok bemutatását, a rendelkezésre álló szolgáltatások, intézmények és eszközök változásának ismertetését, fejlesztési lehetõségeinek elemzését állítja középpontba. A tartósan munka nélkül lévõk szociálpszichológiájának, a reményvesztés és motiválás dinamikájának, az aktivitást támogató, képességet fejlesztõ módszereknek a megismerése, valamint a stratégiai és közösségi tervezés alapjainak elsajátítása a segítõk által alkalmazott eszköztár bõvítéséhez járul hozzá – tette hozzá dr. Csoba Judit, a tananyag-fejlesztési modul vezetõje, aki a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszékének a vezetõje, gazdasági és pályázati dékánhelyettes.
A gyakorló szakemberek által kifejlesztett tankönyvek konkrét feladatok és esetek kapcsán mutatják be a vállalt téma elméleti hátterét, módszertanát, betekintést adnak a „legjobb gyakorlatok” körébe, s számos szakmai dilemma megvitatására ajánlanak fel kérdéseket. „A köteteket 30 csoportban, 300 résztvevõ körében kipróbáltuk, s a résztvevõk, trénerek, szakértõk javaslatai alapján továbbfejlesztve véglegesítettük” – közölte Csoba Judit.
A szociális munkához hozzátartozik a munkanélküliek gondjainak lokális, közösségi megoldása, többek között a készségeik fejlesztése, a lehetõségek körének bõvítése, vagy épp a tudatos fejlesztés. A tananyag középpontjában nem az elméleti ismeretek, hanem a nagyon is gyakorlatias teendõk, módszerek állnak.
