A lélek a végén megáll. Amikor már azt hinnénk, értjük, hogy milyen rugóra jár Fazekas Csaba esze, merre tekeri a forgatókönyvben a sorsokat, akkor nincs több csavar, ismét béke támad, a mese visszakanyarodik a reggeli kényeztetésbe, anya szép szavaiba, kacifántos kérdéseivel bélelt ébresztésbe. Oda, ahonnan a történet indul.
Közte pedig Einsteintől kezdődően sok egérgeneráción át kalandozik a lélek, a szerző szabad mesélő kedve szerint, egészen a harmincéves, Pannónia utca 18-as szám alatt lakó, énektanár, nő nélkül tengődő Osváth Andrásig, akivel születésnapján nagy dolgok történnek. Csupa képtelenség, de elhiszem, mert Fazekas Csaba jól mesél.
Ma minden vágynak teljesülnie kell
A történet nagyon szimpla, olyan lapos lehetne, mint a vászon, hiszen Andrásnak születésnapja van és elhatározza, hogy egy nap alatt minden vágyát (egyszerre két nővel…, nyugati kocsi, ház, feleség, gyerek, – sorrend sem mellékes) teljesíti.
Kis stáb, kis költségvetés – ám ez nem érezhető
A film 57 millió forintba került – nyilatkozta lapunknak Kende Zsófia producer. Ötvenmillió forinttal támogatta a Magyar Mozgókép Alapítvány, 4 millióval a Nemzeti Kultúrális Alap, illetve 3 millió forint érkezett a szponzoroktól. Bár manapság már a low-budget filmek is 70-80 millió forintnál kezdődnek, ezen a filmen nem érezzük az alacsony költségvetés “szagot”.
Nemcsak a büdzsé, a stáb is nagyon kicsi volt: míg közepes magyar filmeknél is legalább 250 fős stáb dolgozik, a “Boldig születésnapot!” stábja csupán 20 fő volt.
A Laurinfilm előszeretettel karol fel elsőfilmeseket. Fazekas Csaba forgatókönyvében az első perctől hittek, úgy érezték, hogy nagyon erős a gondolat. “A harmincadik születésnap tényleg vízválasztó, nagyon nem mindegy, annak sem aki előtte van, és annak sem, aki utána. A film végül is a fontos kérdésekre szép, kedves, életigenlő formában válaszol” – véli Kende Zsófia.
Egyelőre képtelenség kiszámítani, hogy hány nézőnek is kell megtekeintenie ahhoz a filmet, hogy a befektetés megtérüljön. Mindez nagyban függ attól, hogy mennyibe kerülnek majd a kópiák, a plakátok, a reklám, és általában a forgalmazás.
Miért ne? Kitünő alkalom arra, hogy olyan rossz mozi szülessen, amilyenből több tucatot láttunk már Magyarországon: mert a szerzők többsége az ötlet képtelensége miatt azt hitte, hogy elég jelezni, amit mondani akar, a szimbolikus sztori is eljátszható. (Kérdezték volna meg erről a színészeket!)
Fazekas Csaba – volt ideje, mert nem volt pénze, vagy nem kapott addig pénzt, amíg nem csiszolta gömbölyűre a történetet, vagy eleve addig szenvedett, amíg nem volt elégedett a dialógusokkal – végül is mindegy hogyan, érett forgatókönyvet alkotott.
Egy hete készült el a film, szinte senki nem látta, de híre ment, hogy valami komoly siker készül, mert a várakozás akkor volt iránta, hogy a szakma és a rajongók csütörtökön fél órával éjfél előtt is megtöltötték a mozinak alig nevezhető hodályt a Millenáris parkban.
Hús-vér mese egy rakás félénkséggel
Az első percek fura hangulata, a némafilmbe oltott szocreál stílusparódiájának is beillő előjáték után elkezdődik a mai mese, amelybe családi krimi, szex, vastag önirónia és egy rakás szerencsétlenség, szerelem, vágyak és aljasságok, fonódnak össze rendes hús-vér mesévé, amit jó nézni, mert a képek szépek, mert a ritmusa jó, mert a szövegek olyanok, mintha ember mondaná. Sőt jobbak, mert vannak olyan kiszólások, amelyeket a köznyelv biztosan a filmmel azonosít majd.
Ez egy olyan film, amelynek van eleje és vége, szól valakiről, aki élhet itt közöttünk és kicsit jobb fej nálunk, de nem szakad le a vászonról, mert a közepétől beindul az örvény, húz le a történet, megyünk a sűrűbe, de a rendező eközben sem ad felmentést önmagának a hitelesség, a hihetőség normája alól. Nem a nézőtől vár el cinkos együttműködést a dramaturgiai döccenőknél, hanem a szereplőket, a szerepeket alakítja úgy, hogy azok cinkos viszonyban lehessenek a nézővel.
„Ezt akarod nekem beadni?.., Nem veszem be….” .
Gondolom ez volt a leggyakrabban felvillanó mondat a film testének írásakor, és ha valamiben tetten érhető a pedagógus közvetlen segítsége, akkor az az, hogy Simó tanár úr, akinek a filmet ajánlotta Fazekas Csaba, elhitette a diákjaival, hogy nem kell megalkudni, mert megtalálható a jó megoldás, az ihlet egyszer csak arra jár, az isten, egy jó kolléga, vagy egy barát személyében. Az anyag meghálálta a türelmet. Mi meg egy jót röhöghetünk, kicsit meghatódhatunk, és eltart az élmény néhány napig. Erre csak kevés film képes.
