Egy alma jutott eszembe a múltkor a Klauzál-téren. Egy alma – minden napra egy -, amit 1954-1955-ben menetrendszerűen megettem. Nagy gyönyörűséggel, rendszerint valamelyik Andrássy (akkor még Sztálin) úti padon ülve. Ez volt az én luxusom. Elmondom, hogyan. Ezerkilencszázötvenhárom tavaszán kimúlt a népek nagy tanítója. Ezért itthoni leghűségesebb tanítványa, Rákosi Mátyás hátrébb szorult a hatalomban, és [...]