Január 27-e óta nem érkezik nyersolaj Magyarországra Ukrajna felől, mert a Barátság kőolajvezeték segédberendezései Brodi városánál megsérültek egy orosz katonai csapás következtében. Az elmúlt időszakban több ízben érte már támadás a vezetékrendszert, ilyen hosszú időtartamú leállás azonban eddig még nem fordult elő – az ukránok általában néhány napon belül helyreállították a sérüléseket.
A Mol-csoport három hét eltelte után úgy reagált a rendkívüli helyzetre, hogy a stratégiai kőolajkészletek felszabadítását kérte az Energiaügyi Minisztériumtól. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pedig bejelentette, hogy Magyarország és Szlovákia az Európai Bizottsághoz fordult, hogy érvényt szerezzenek annak a szabálynak, amely szerint a két ország tengeri útvonalon is vásárolhat orosz kőolajat a vezetékes szállítások ellehetetlenülése esetén. „A Mol meg is rendelte az első szállítmányokat, amelyek már úton is vannak” – közölte.
Hernádi Zsolt Mol-vezér egy csütörtök reggel megjelent interjúban arról beszélt: a régióban az orosz olajról való leválással, technológiai okokból eleve a piac 10 százaléka kiesne, ami termékhiányhoz és áremelkedéshez vezet. A 24.hu korábbi cikkében írt róla, hogy egy esetleges áremelés végrehajtása nem tűnik életszerűnek, mivel az olajvállalat mozgásterét erősen korlátozzák a piaci viszonyok, valamint az állami beavatkozások, ársapkák és különadók rendszere.
Évek óta érik a pofon
Szakértők már az orosz-ukrán konfliktus kitörése óta figyelmeztetnek a Barátságon történő orosz olajimport súlyos kockázataira, hiszen a vezeték körülbelül 600 kilométer hosszú ukrajnai szakasza háborús övezeten halad át – így az fegyveres támadások, légi csapások, szabotázsakciók kereszttüzében állhat. A befektetési szolgáltató Erste Bank 2024-ben és 2025-ben is leminősítette a Mol Nyrt. részvényeit, mondván, a társaság rákényszerülhet arra, hogy ne a Barátság-vezetéken keresztül vegyen a jövőben orosz nyersanyagot.
Ennek ellenére a Mol és magyar kormány képviselői négy éve azt hangoztatják, hogy a vezetékrendszer nélkülözhetetlen Magyarország biztonságos energiaellátása szempontjából. Mint lapunk korábban megírta, az Európai Bizottság 2022-ben döntött az orosz szankciókról, a kőolaj esetében mentességet adott azoknak az országoknak, amelyek a Barátság kőolajvezetékhez kapcsolódtak. Ennek fejében azonban a bizottság ajánlást tett arra: törekedni kell az orosz energiahordozó bedolgozási arányának csökkentésére, hogy az érintett országok ne támogassák az orosz olajipart, ezen keresztül Vlagyimir Putyin háborúját.
Igaz, a vállalat jelentős beruházásokat hajtott végre ezen a téren, a legutóbbi céldátum alapján 2027 első felére lesznek kész a szükséges fejlesztésekkel. Lapunk arra is rámutatott: amellett, hogy folyamatosan csúsztak a leváláshoz szükséges műszaki-technológiai fejlesztések, a Mol az óriási nyeresége jelentős részét évről évre osztalékként kifizette, elsősorban a nagytulajdonosoknak és a NER felső köreihez kapcsolódó alapítványoknak.
A társaság a profitja számottevő részét a háború miatt nyomott áron kínált orosz Ural és a drágább európai Brent olajtípusok árkülönbözetének köszönhetően tudta zsebre tenni.
A Mol jelenleg úgy tesz, mintha az események derült égből a villámcsapásként érnék, ezzel szemben a valóság az, hogy az elmúlt években nem folytatott tisztességes üzletvitelt
– kommentált lapunknak Miklós László energiaszakértő, a Mol-csoport egykori vállalati kapcsolatok igazgatója.
Hozzátette: gondos üzletvitel esetén – abban az esetben, ha háborús övezeten keresztül jön az orosz olaj, és már voltak olyan események, amelyek azt mutatták, hogy az olajellátás időnként megszakadhat – folyamatosan nagyobb volumenben kellett volna vennie a Horvátország felől érkező tengeri kőolajat. Ezzel szemben a cég inkább növelte a nyersolajfüggőséget Oroszországtól, a KSH adatai szerint a tavalyi első félévben
A Mol csoporton belül valamivel jobbak az arányok: a cég évi 9-10 millió tonna olajat importál az oroszoktól, és durván 2 millió tonnát az Adria-vezetéken.
A vállalatnak már régen elő kellett volna készítenie a megállapodást a horvát olajvezetékeket üzemeltető Janaffal, ám az érdemi lépések eddig nem történtek meg – emelte ki. Korábban írtunk arról, hogy a két cég között évek óta feszült a viszony: az Adria-vezetéken 2023 óta kezdeményezett kapacitástesztek rendszerint vitához és egymásra mutogatáshoz vezetnek a felek között. A Mol folyamatosan amiatt hibáztatja a Janafot, hogy elmaradt beruházások miatt nem képes teljesíteni az elvárását, amely szerint a horvát szakaszon is el kell érni a napi 40 ezer, évi 14 millió tonnás kőolajszállítási kapacitást. A magyar vállalat azzal is vádolja a horvátokat, hogy túlárazva szállítják az olajat, és a méltányos piaci árnál jóval többet kérnek el tranzitdíjként. A szinte már megszokott forgatókönyv szerint a Janaf utólag cáfolja a Mol állításait. Eddig azonban a Mol nem kezdeményezte egy olyan külső testület felállítását, mely felülvizsgálná a felek állításait.
A Mol és a Orbán-kormány narratívája szerint a Janaf szisztematikusan zsarolja a magyar felet, ezzel szemben független szakértők évek óta arra figyelmeztetnek, hogy a Mol kommunikációja nem tartalmazza a teljes igazságot. Legutóbb a szófiai székhelyű Center for the Study of Democracy (CSD) hangsúlyozta tanulmányában, hogy
- az Adria-vezeték kapacitása elegendő a magyar és szlovák finomítók igényeinek kielégítéséhez,
- a Mol finomítói technikailag képesek nem orosz nyersolaj feldolgozására, és ezt a múltban is megtették ellátási zavarok nélkül,
- az Eurostat adatai szerint a Horvátországon keresztül történő kőolaj-szállítás esetén a tranzitdíj csaknem a fele annak, amit Magyarország fizet az orosz nyersolaj Ukrajnán át történő szállításáért.
Összeadódtak a problémák, és ezt a kormány fel tudja hangosítani
A magyar kormány Ukrajnát is rendszerint azzal vádolja, hogy politikai fegyverként használhatja a Barátság-kőolajvezetéket. A vezetéket ért sérülés helyreállítása miatt immár az Európai Bizottság is sürgeti az ukránokat, Magyarország azonban drámaibb eszközhöz folyamodott, leállította a dízelüzemanyag-szállítást Ukrajna felé, addig, amíg nem áll helyre a Barátság.
Szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy Kijevben rendkívüli hideget mértek, miközben a fővárosban és a nagyobb városokban az oroszok olyan jelentős csapást mértek az energiainfrastruktúrára, hogy humanitárius krízis alakult ki. Az ukrán állam részéről most az az elsődleges, hogy hővel és árammal lássa el a lakosságot, miközben a fagypont alatti hőmérséklet, a jég és a folyamatos támadások az infrastruktúra helyreállítását is akadályozzák. Emellett a beszámolók súlyos szakemberhiányról szólnak.
Ugyanakkor a horvát kormány sem ígér gyors megoldást arra, hogy Magyarország a horvát tengeri és csővezetékes útvonalon pótolja az orosz kőolajszállításokat. Andrej Plenkovic kormányfő szerint ugyan létezik uniós mentesség az orosz olaj beszerzésére, de az amerikai szankciós rendszer ezzel ellentétes irányba mutat.
Miklós László szerint a Mol jelenleg megtehetné, hogy az Adriai-tenger felől érdemi mennyiséget hozzon be nem orosz eredetű olajból – ezt a spotpiacon magas likviditás mellett megléphetné, hasonló modell szerint, mintha a búza vagy a kukorica piacán vásárolna – ám a társaság most is az orosz energiahordozóhoz ragaszkodik, miközben azzal a kifogással él, hogy hosszú hetek kellenek a behozatalhoz.
Ezzel a ragaszkodással azonban olyan helyzet áll elő, mely beleillik a magyar kormány kampány-forgatókönyvébe. Ismét „boszorkányüldözést” lehet indítani az ukránok ellen, hibáztatni lehet a horvátokat, és felelőssé tenni az Európai Bizottságot, amiért nem helyez nyomást egyik félre sem a magyar energiabiztonság érdekében.
Ezt a kormánykommunikáció annak ellenére így alakítja, hogy a Mol leszögezte: az energiaellátás kérdését nem rövid távú politikai szempontok, hanem hosszú távú ellátásbiztonsági, gazdasági és technológiai megfontolások mentén kell kezelni.
Emiatt nem tudtak megegyezni a horvátokkal
A Mol számára pénzügyi okokból nagyon fontos kérdés lesz, hogy átengedik-e az orosz olajat a horvátok, vagy sem. Ha nem, a cég elbukhatja azt a jelentős diszkontot, amit az orosz olaj megvásárlása jelent. A Mol EBITDA-ja (adózás, értékcsökkenési leírás és kamatfizetés előtti eredmény) éves szinten 300-400 millió dollárral – vagyis körülbelül 10-12 százalékkal – csökkenhet, amennyiben nem képes orosz olajat behozni Horvátországon keresztül, és kénytelen lesz Brent-árazás mellett vásárolni nem orosz eredetű olajat. Ha azonban beérkezhet az orosz energiahordozó, akkor ez a profitcsökkenés csak néhány tíz millió dollár körül alakulhat – kalkulált lapunknak Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázipari elemzője.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a horvát fél nem véletlenül hivatkozott az Egyesült Államok szankcióira, hiszen adott esetben nem kizárható, hogy az USA külső nyomással él, hogy ne engedjék át a Mol-csoport orosz olaját. Az amerikai érdek egyértelmű a régiónkban: a kőolaj-és földgázpiacról ki akarják szorítani az oroszokat, ezt Lawrence Korb, az USA külügyminisztériumának vezető energetikai tanácsadója is világossá tette tavalyi látogatása során. A szerbiai NIS eladása e téren már meg is hozta az áttörést. Nem irányadó, hogy a Trump-kabinet átmenetileg felmentette Orbán Viktor kormányát az olajszankciók alól, ez inkább kivételes gesztus, amit az iparágban is bírálnak – tette hozzá.
Az Erste Bank szakértője szerint nem megalapozottak azok az állítások, amelyek kétségbe vonják a Mol álláspontjának hitelességét a Janaffal folytatott vitában. Azt azonban kiemelte lapunknak, amennyiben erős politikai nyomás nehezedett volna a Molra, a társaság képes lett volna már hamarabb leválni az orosz kőolajról.
A Mol és a Janaf közötti éves szerződés az idei évben mindössze 2 millió tonna kőolaj beszállításáról szól.
Amennyiben a magyar olajcég bevállalta volna évi 10 millió tonna energiahordozó szállítását az Adria-vezetéken – megfelelő árak mellett –, akkor a horvátokkal bizonyosan meg lehetett volna egyezni, és a megtérülésben bízva a Janaf is végrehajtja azokat a vezetékberuházásokat, amelyeket a Mol jelenleg hiányol.
