Magyarország és Csehország olajellátása többé-kevésbé az orosz Barátság-vezetéktől függ, Prága és Budapest mégis szögesen ellentétes stratégiát követ az Ukrajna ellen indított orosz támadás óta – írja az olajipari szakportál, az Upstream Online. Csehország próbál elszakadni a „Kelettől”, és inkább nyugat-európai – az olasz-osztrák-német „TAL”, illetve az ehhez csatlakozó, Németországból Csehországba leágazó „IKL” – vezetékeken át kíván az energiahordozóhoz hozzájutni. Ezzel szemben Magyarország még inkább keletre akar fordulni, jóllehet a helyzet egyre bizonytalanabbnak tűnik az Oroszországból induló és Ukrajnán át vezető Barátság-olajvezeték körül.
Pletser Tamás, az Erste Bank közép-európai energiapiacokkal foglalkozó elemzője valamelyest árnyalta ezt a képet a 24.hu-nak azzal, hogy a csehek két nagy finomítója közül a Kralupyban működő létesítmény már eddig is az IKL/TAL-vezetéken kapta a nyersolajat, a litvinovi finomító az, amelyet „Keletről”, azaz a Barátságon keresztül látnak el. Másrészt a Mol-csoport is vesz a Horvátországból induló Adria-kőolajvezetéken kőolajat, ennek a mértéke az EU-szabályozás miatt nőni fog az év végével.
Pletser véleményét erősíti a Washington Post friss cikke, mely szerint a magyar importforrások is átalakulnak: a Mol importját korábban 80 százalékban a Barátság-vezetéken érkezett olaj tette ki, de ennek aránya idén 50-55 százalékra csökkenhet.
Mindeközben Szijjártó Péter magyar külügyminiszter május 10-én jelentette be Belgrádban, hogy
új, mintegy 128 kilométer hosszú kőolajvezeték épül Magyarország és Szerbia, Algyő és Újvidék között az ellátásbiztonság erősítése érdekében”.
A Mol és a Transnafta együttműködésében tervezett csővezeték szerződését a június 20-i kormánycsúcson írják majd alá – erről a kormany.hu-n olvashatunk.
A magyar-szerb megállapodás végső soron a pancsovai (pancevoi) szerb finomító olajellátását biztosíthatja majd – mondta a 24.hu-nak Pletser Tamás. Más elemzők is úgy vélik, hogy
Erről ír az Upstream Online is, a már említett cikkében.
Holoda Attila energiapiaci szakértő, volt helyettes államtitkár ehhez hozzáfűzte: szó sincs arról, amiről Szijjártó Péter beszélt, a magyar-szerb vezeték nem tudja Magyarország energiabiztonságát fokozni. Szerbiának ugyanis nincs túl sok olaja, s azt is inkább saját maga használja fel. Ráadásul Belgrádnak nincs olyan vezetékrendszere, olajkikötője, ahonnan Magyarországot más forrásból származó olajjal tudná ellátni. A szerbek olajellátását a horvát Omisaljból induló vezeték biztosítja, ez az az Adria-vezeték, amely Magyarországra is továbbítja az energiahordozót. Mindez a Mol térképéből is világosan látszik.
Holoda feltételezi, hogy a szerbek és az oroszok kereshették meg inkább a magyarokat azzal: kéne egy leágazás a magyarországi Barátság-vezetékről Szerbia, illetve Újvidék felé. Ennek oka az lehet, hogy a szerbeknek – csakúgy mint a magyaroknak – jelentősen megemelték a horvátok az olajszállítási tranzitdíjat. Belgrád tehát így a horvátok kikerülésével, Magyarországon át olcsó orosz nyersolajhoz jutna hozzá, Oroszországnak pedig azért lenne ez kedvező, mert új piacot találna Európában az EU-szankciók ellenére.
Persze Magyarország csak akkor tud olajat szállítani Szerbiának, ha az Ukrajnán áthaladó Barátság-vezeték továbbra is üzemelni fog. Az amerikai lap, a Washington Post adott hírt ugyanis először arról, hogy Zelenszkij ukrán elnök a vezeték felrobbantását is szóba hozhatta egy belső, nem a nyilvánosságnak szánt megbeszélésen. Arról elmélkedett állítólag, hogy ezáltal a magyar ipart is megbénítaná.
A Washington Post hírét senki nem erősítette meg azóta sem, de időközben állítólag ukrán tengeri drónok vagy motorcsónakok megtámadtak egy orosz hadihajót. A három legénység nélküli ukrán gyors-motorcsónak az oroszok szerint sikertelenül célozta meg az orosz Ivan Hursz nevű hadihajót, amely a Fekete-tengeren, a Boszporusztól nem túl távol védte a Török Áramlat és a Kék Áramlat gázvezetékeket. Erről a CNN szerint az orosz hadügyminisztérium számolt be – érdemes ezért óvatosan kezelni a hírt. Főleg azért, mert az ukránok azóta közzétettek egy videót, amelyen egy vízi harceszközük majdhogynem eléri az Ivan Hurszt. (Maga a becsapódás azonban nem látszik a felvételen, tehát az ukrán videót is fenntartással kell fogadnunk.)
A magyar kormány mindenesetre azonnal rácsapott a Zelenszkij robbantási ötletéről szóló hírre, és Budapest azóta részben erre hivatkozva blokkol egy közös európai lőszervásárlási programot, amely alapvetően Ukrajna megsegítését szolgálná. A Washington Post egy újabb cikkében viszont megszólaltatta Matthew Sagerst, a londoni székhelyű S&P Global Commodity Insights energiaszállítási szakértőjét. Szerinte a Barátság-vezeték tranzitdíjaiból Ukrajna tavaly 180 millió dolláros bevételre tett szert (az ukránok is emeltek, illetve a hírek szerint terveznek is további díjemelést). Mindezek alapján azt mondja, hogy Zelenszkijnek nem kell a vezetéket felrobbantania, ha azt akarja, hogy az ne működjön. Hiszen Ukrajna egyszerűen kiszállhat az orosz-magyar-cseh-szlovák bizniszből, ehhez semmiféle erőszakos akcióra nincs szüksége.
Ugyanakkor tudni kell, hogy jelenleg Ukrajna jelentős mennyiségű dízelüzemanyagot vásárol, egy korábban használt katonai termék-célvezeték újraélesztésével, méghozzá éppen a Moltól, ami jelentőségét tekintve vélhetően talán fontosabb jelenleg Ukrajnának, mint a tranzitbevételek mértéke – mondta Holoda Attila a 24.hu-nak. Itt egy olyan, a Varsói Szerződés idejéből megmaradt termékvezetékről van szó, amelynek kapacitása sokkal kisebb a Barátság-vezetékénél, s amelyet korábban a szovjetek használtak a Magyarországon állomásozó csapataik üzemanyagellátására.
Az is érdekes, hogy a Kreml energiahordozóira kivetett európai szankciók csak arra vonatkoznak, hogy EU-s ország nem adhat el másik EU-s országba embargós orosz kőolajból származó terméket vagy nyersolajat (ez például a Mol és a saját leányvállalata, a szlovák Slovnaft közti szállításokat bonyolítja). Viszont így sem Szerbia, sem Ukrajna nem esik a tilalom alá – jegyezte meg a volt államtitkár-helyettes.
Mindeközben Magyarország, illetve a Mol igen nehéz helyzetbe került, amikor elsősorban a pozsonyi Slovnaft – a Mol szlovákiai érdekeltségéről van tehát szó – finomítóját akarja ellátni olajjal. A horvát szállító-tároló-vezetéküzemeltető cég, a Janaf ugyanis a korábbi ár többszörösét kéri most tranzitdíjként a Moltól az Adria-olajvezeték használatáért – erről Pletser Tamás beszélt a 24.hu-nak.
Pletser szerint nem nyilvánosak az ártárgyalások, de többféle utalás is elhangzott arra, hogy akár az Európában szokásos díj hétszeresét kell fizetnie a Molnak, miután a magyar cég szerint a horvátok „megzsarolták” őket. Ugyanakkor vannak olyan hírek is, miszerint az azeri olajszállításokhoz képest, amelyek a Fekete-tenger felé irányulnak, négyszer drágábban szállítanák a horvátok az olajat Magyarországnak.
Ez utóbbi azért fontos összehasonlítási alap, mert a horvát nyelvű Euractiv szerint idén tavasszal kezdte meg a Mol a horvátországi Omisaljból kiinduló Adria-vezetéken át az azeri kőolaj importálását Szlovákiába. Mindez mutatja, hogy a konkrétum ugyan kevés, de
Holoda hozzátette ehhez, hogy ha a magyar-horvát politikai kapcsolatok jobbak lennének, talán a horvátok nem emelték volna meg ennyire a tranzitdíjat, de persze ezt nem lehet biztosan kijelenteni. Az sem kizárt, hogy a horvátok nem elégedettek Hernádi Zsolt Mol-vezérrel sem. Ismeretes, hogy korábban eljárás indult a magyar olajipari vállalat első embere ellen délnyugati szomszédunkban. A 2021-ben a horvát legfelsőbb bíróság által is jóváhagyott, elmarasztaló ítélet ellen Hernádi alkotmányjogi panaszt nyújtott be, de az ottani alkotmánybíróság elutasította a panaszt idén áprilisban. A Mol-csoport ennek kapcsán közölte: Horvátország figyelmen kívül hagyta három független nemzetközi bíróság ítéletét, melyek szerint megalapozatlan a Mol elnök-vezérigazgatója elleni eljárás.
Holoda ugyanakkor megjegyezte, hogy a horvát vezetéküzemeltető eljárása monopoljogi kérdéseket is felvet. Így szerinte az EU versenyhatóságához is lehetne fordulni, hogy milyen alapon emelte többszörösére a Janaf az olajszállítások tranzitdíját.
A szerbiai olajvezetékre és a horvátországi szállításokra vonatkozó kérdéseinkkel megkerestük a magyar külügyminisztériumot is – amint választ kapunk tőlük, frissítjük cikkünket.
Mindeközben Csehország igyekszik diverzifikálni az olajbeszerzéseit. Elvileg Prága is az orosz Barátság-vezetéktől függ, de van egy IKL nevű vezetékük, amely Dél-Németország felől Prága környékére érkezik be. Ezt akarják most bővíteni, illetve kihasználni, hogy az IKL rákapcsolódik az olaszországi Triesztből Ausztrián és az Alpokon át Németországba irányuló TAL vezetékre. (Az IKL kapacitásának bővítését tavaly Németországban is jóváhagyták már.)
A Triesztből kiinduló TAL-on keresztül látták már el az elmúlt húsz évben is a csehek a Kralupyban lévő finomítójukat Pletser szerint. Pontosabban a csehek és a lengyelek. A legnagyobb cseh olajcég, az Unipetrol a lengyel PKN Orlen érdekeltsége ugyanis. A lengyelek már leváltak az orosz olajszállításokról, de most a cseh leányvállalatuknál is erre készülnek. A tulajdonosok így most a másik cseh finomítót, a litvinovi létesítményt alakítanák át úgy, hogy a nehéz orosz olaj helyett a könnyebb „triesztit” is fel tudja dolgozni.
Pletser ennek kapcsán elmondta: a cseh Unipetrolnak 2025 közepéig van szerződése az orosz Rosznyefttel évi ötmillió tonna nyersolaj szállításra a Barátság-vezetéken keresztül. Ezt a csehek szeretnék kihasználni. A szerződést nem akarják felmondani, de ha az EU-s szankciók életbe lépnek a vezetékes orosz olajszállításra, az egy „casus belli” lehetne, ami miatt fel kellene mondani a szerződést. A cseh Mero – a német-cseh IKL vezeték működtetője – is Pletser véleménye szerint erre az időpontra, azaz 2025 első felére lehet kész az IKL/TAL kapacitásbővítésével és a litvinovi finomító becsatlakoztatásával ehhez a vezetékrendszerhez.
A két cseh finomító egyébként vezetékkel van összekötve, így az energiabiztonságra Csehországban tényleg ügyelnek. És ha a TAL, illetve az IKL kapacitásait, tehát az olasz-osztrák-német vezetékrendszert tényleg bővíteni fogják, akkor Csehország függősége csökkenhet az orosz olajszállításoktól.
A cseh politika legalábbis bizakodó: Petr Fiala miniszterelnök szerint Csehország 2025-től a TAL-on keresztül fedezni tudja majd olajszükségletét. Ezt a vezetékbővítéséről szóló egyezmény aláírásakor nyilatkozta a prágai politikus. Így nem kell majd mentességet kérnie az európai szankciók alól, amelyek az orosz olajimportot sújtják. (Jelenleg Magyarország, Szlovákia és Csehország is mentességet kap a vezetékes orosz olaj importtilalma alól.)
A cseh finomítók tulajdonosa, a lengyel PKN Orlen áprilisban jelentette be, hogy megszüntette az orosz olaj szállításáról szóló szerződéseit. A lengyel kormány és a PKN illetékesei közben találkoztak a cseh ipari minisztérium képviselőivel Prágában, és azt nyilatkozták, hogy a PKN cseh finomítóiban is felszámolni tervezik az orosz beszállítást. Petr Fiala ugyanekkor bejelentette, hogy az IKL vezetéket üzemeltető Mero cég és a TAL csővezetéktársaság aláírt egy egyezményt a TAL bővítéséről.
Közben a brit Financial Times arról ír, hogy az orosz olajexport rekordot döntött az Ukrajna elleni háború óta. Jelenleg az orosz nyersolaj export 80 százaléka Kína és India felé tart. Áprilisban Oroszország több olajat exportált, mint bármelyik más hónapban az Ukrajna elleni háború megindítása óta. Mindez a nyugati szankciók ellenére történt. Ám hiába szállít több olajat külföldre Moszkva, a bevételei még így sem érik el a tavaly áprilisi szintet, miután a globális energiaárak időközben süllyedtek.
Holoda szerint a globális árak is csökkentek, de azokhoz képest az Ural típusú nyersolaj még sokkal olcsóbb, azaz
