Kínlódnak a köztulajdonú cégek. A főváros közlekedési vállalata, a BKV például kénytelen volt lezárni 2023-ra vonatkozó villamosenergia-közbeszerzését, mert az áramkereskedők árajánlatai sokszorosan meghaladták a fedezeti értéket, vagyis azt a maximum összeget, amelyet a cég képes áramvásárlásra fordítani. Sokkal többet nem tehet a vállalat, mint hogy új közbeszerzést ír ki – derült ki lapunk érdeklődésére. Ugyanez a helyzet az önkormányzatokkal, először Cser-Palkovics András székesfehérvári fideszes polgármester hívta fel a figyelmet arra, hogy az energiaszolgáltatók már nem is nagyon jelentkeznek az áramra, gázra kiírt közbeszerzéseikre, illetve, ha van is ajánlatuk, az az eddigi ár tízszerese. Forintra lefordítva ez azt jelenti, hogy például a közvilágítás Fehérváron tavaly mintegy 300 millió forintba került, az idén közelíti a 700 milliót, jövőre pedig meghaladhatja az 1,6 milliárdot.
De a kisvállalkozásokat is fojtogatja az energiamizéria, sokan kikerültek az egyetemes szolgáltatásból, kénytelenek annál magasabb árat fizetni még védett státusban is. Januártól pedig fizethetnek majd piaci árat, ami sokszorosa a békebeli árnak. Nyilvánvaló, hogy ezt az önkormányzatok, cégek nem képesek kigazdálkodni, központi segítségre lenne szükségük, ellenkező esetben fizetésképtelenné válnak. A szombati Kormányinfón elhangzottak alapján támogatásra az energiaintenzív, feldolgozóipari ágazatok kis és közepes vállalkozásai számíthatnak – amennyiben energiaköltségük elére a nettó árbevétel 3 százalékát 2021-ben –, egyelőre ők is csak három hónapig.
Holoda Attila energetikai szakértő – aki rövid ideig a második Orbán-kormány energetikai államtitkára volt – úgy véli,
Borzasztó volatilis (változékony) az árampiac, egy napon belül is óriási a tőzsdei árak ingadozása – magyarázza a kaotikus helyzetet. (Cikkünk írásakor a zsinóráram 397 euró/megawattóránál tartott, az előző napon 458 euró volt, a csúcsár pedig 511-ről szánkázott le 427 euróra.) Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság próbál beavatkozni az ársapka kezdeményezésével. A piacok (a szolgáltatók és az őket kiszolgáló kereskedők) pedig kivárnak valamiféle stabilitásra – mondta a szakértő.
Fix ár már nincs, a tőzsdei jegyzésekhez kötik
A vállalatok többsége egyelőre még a 2021-ben vagy korábban megkötött szerződések alapján rögzített áron kapja az áramot és a gázt. A kiszámíthatóságot jelentő árfixálást azonban elsöpörte az energiaválság: jelenleg a kereskedők már a tőzsdei jegyzésekhez kötik a díjaikat. A hatályos szerződések kifutása nagy tömegben jövő januártól érinti majd a vállalatokat az áram esetében, a földgáznál viszont már idén októbertől. (Az elszámolási rend alapján az áramév januártól januárig, a gázév októbertől a következő év októberéig tart.) Az új, tőzsdei árakhoz igazított szerződések nyomán azonban nemcsak jelentős – jobb esetben 4–5-szörös, rosszabb esetben 10–15-szörös – költségnövekedéssel szembesülhetnek a cégek, hanem azzal is, hogy a díjak hónapról hónapra változnak.
„Ügyfélkörünk körülbelül 80 százalékának a jövő hónapban jár le az élő szerződése, ez az arány a vállalatok esetében piaci átlagnak is tekinthető” – magyarázta lapunknak Németh Ders, a földgáz-kereskedelemmel és tanácsadással foglalkozó Wattler Kft. ügyvezetője. Mint elmondta, a fixáras szerződések fokozatosan szorultak ki az idén, a gázárak augusztus végi tetőzése után pedig el is tűntek. Ma lényegében egyetlen kereskedő sem kínál ilyen lehetőséget.
Ez lehet pénzügyi biztosíték vagy fizikailag megvásárolt gázmennyiség. Amennyiben fölmegy a gázár, akkor az eladónak kell biztosítékot fizetnie, ha viszont lemegy, akkor a vevőnek kell pénzt betolnia, hogy a fixált ár és a mindenkori piaci ár közötti különbséget lefedezzék. Jelenleg viszont olyan drága és annyira változékony árú a gáz, hogy a szereplők nem kockáztatják, hogy fedezetet nyújtsanak, sok esetben anyagi erővel sem győznék ezt.
Németh Ders úgy tapasztalja, a vállalatok többsége felkészült arra, hogy a megújult, tőzsdei áras szerződések alapján tervezze az energiaköltségeit. Vannak azonban olyan szereplők, akik egyelőre nem tudtak leszerződni egyetlen szolgáltatóval sem. Ennek oka lehet, hogy a nemfizetési kockázat óvatosabbá tette a kereskedőket. Új ügyféllel leszerződni egy ilyen volatilis, nehéz helyzetben kockázatokat hordoz, ezért kiszűrhetik az ügyfélminősítés előzetes megítélése szerint likviditási problémákkal küzdő vagy látszólag nem kellően prudens gazdálkodást folytató cégeket. Bankhitelt sem kap mindenki – figyelmeztetett.
Az ügyfelek hitelképessége korábban is fontos szempont volt ezen a piacon, hiszen korábban is előfordultak vállalati csődök, ilyen esetekben a kereskedők nem kapták meg a leszállított gáz ellenértékét. Most azért váltak látványosan szigorúbbá, mert megnőttek a kockázatok. Ezzel szemben kifejezetten fontosnak számít egy hosszú előtörténettel bíró, jól kialakult partneri viszony. Amennyiben ez fennáll, aligha valószínű, hogy az adott vállalat ne kapjon ajánlatot egy kereskedőtől – értékelt az ügyvezető.
A vállalkozásoknak akár az ötöde is bedőlhet
Felmondta az MVM Next a szolgáltatói szerződést, az új ajánlata sokszorosa a réginek – panaszolta lapunknak egy fővárosi vállalkozó, aki magánóvodát üzemeltet. Úgy kalkulál, hogy az ő, eredetileg év végéig tartó szerződésének a teljesítéséhez az áramkereskedő még 320 dollárért tudott 1000 köbméter gázt venni, a szeptember eleji, 2000 dolláros tőzsdei árhoz képest olcsón lekötött kapacitását pedig eladja másnak 4–5-szörös áron. Ezzel arra utalt, hogy
Egy sor vállalkozás, intézmény kikerült az egyetemes szolgáltatás védőernyője alól, így piaci árat kell fizetnie. Ezt simán meg lehet tenni, mert az energia-vészhelyzetre tekintettel rendeletekkel intézhetők az ügyek, nem gond az egyoldalú szerződésbontás, nem kell kártérítést fizetni a hosszú távú szerződések lemondása miatt – magyarázta.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az EU szankciós politikája és az energiaárak kapcsán unásig ismételte, hogy ne a magyar emberekkel fizettessék meg a háború árát, de mégis ez történik, végeredményben a magyar állam facsar egyet a magyar embereken – fakadt ki a vállalkozó arra utalva, hogy az MVM 100 százalékban állami cég.
Holoda Attila úgy becsüli, hogy akár a vállalkozások 20 százalékát is csődbe viheti a magas energiaár. Ugyanis nemcsak a BKV-nál vagy más közbeszerzőknél probléma, hogy lejárnak (vagy lejártak) az energiaszerződések, és nem kapnak árajánlatot, hanem a kis- és középvállalkozásoknál is. A különbség annyi, hogy míg
Ha kapnak árat, az nagyon magas – sok vállalkozás kénytelen volt ilyen szerződést kötni, mint például a távhőcégek, amelyeknek kötelező augusztus 31-ig szerződniük, amikor a legmagasabb volt a földgáz ára. Más vállalkozások meg inkább lehúzzák a redőnyt, mert nem tudják kitermelni a megemelkedett rezsiárakat.
Kölcsönös erőfitogtatás
A kiszámíthatatlanságnak, az árampiac változékonyságának okozója a gázpiac. A megújuló energiák időjárásfüggők, és amikor nem tudnak velük (elég) áramot termelni, belép a gázból nyert áram, vagyis a gáz ára determinálja az áram árát is – vezette le az összefüggést Holoda. Tavaly ősszel volt már egy nagy ugrás a gáznál (és utána a villamosenergiánál is), aztán a háború kitöréséig mérséklődtek az árak, majd újra kilőttek. Most a nyári időszakban – amikor normál esetben csökken a gáz ára – megint emelkedés történt. Az egy évvel korábbi árakhoz képest nyolc–tízszeresére becsülte a villamosenergia- és a gázárak emelkedését.
Ami a gázt illeti, az oroszok korábban napi mintegy 400 millió köbmétert szállítottak Európába, ez a mennyiség mostanra a negyedére, úgy napi 100 millió köbméterre csökkent. Nyilván visszafogták azon mezők termelését, ahol ez könnyen megtehető volt, most még azok a mezők termelnek, amelyeknél technikailag nem olyan egyszerű visszafogni a termelést anélkül, hogy ne okoznának szénhidrogénvagyon-vesztést. Egy ideig bírják a fáklyázást is, amivel milliárdokat égetnek el a gázból, de úgy gondolja, hosszú távon nem. Szerinte azt maga Vlagyimir Putyin sem gondolhatta komolyan, hogy amíg vannak a szankciók, addig nem indítják újra a gázszállítást. Ami most zajlik, az egyfajta kölcsönös erőfitogtatás. Holoda Attila azt várja, hogy Európa tovább fogja bírni, mint az oroszok, és nem enged a zsarolásnak. Putyin előbb-utóbb kénytelen lesz engedményeket tenni, magyarul megindítani részben (vagy egészben) a gázszállítást. Szüksége van ugyanis a pénzre, ami az energiahordozók szállításából származik. És azt a mennyiséget, amit eddig Európába küldött, nem tudja egyik napról a másikra áttranszferálni máshová, mert nincs kiépítve (elég) vezeték, sem Kína, sem India felé.
Más oldalról közelítve az oroszok lépései ellenére Európa folyamatosan tölti a gáztározóit, vagyis nem igaz, hogy csak orosz gázzal lehet ezt megoldani. Igaz, nehézkesebb, drágább lett a művelet, LNG-re (cseppfolyósított földgázra) kellett váltani, de rohamtempóban folyik az LNG-terminálok létesítése – már 29 van Európában, és másfél év múlva dupla ennyi lesz várhatóan. Így Afrikából, Indonéziából is egyre több gáz jöhet – magyarázta az orosz gázról történő leválás folyamatát Holoda Attila, aki szerint
Holoda nem számít áramhiányra
Ami a közelebbi problémákat illeti, Holoda Attila szerint nem kell aggódni amiatt, hogy nem fognak járni a villamosok, vagy nem lesz áram a BKV-nál, ugyanis ilyen esetben (ha közszolgáltatásról van szó, és nincs ajánlat a szerződéskötéshez) beavatkozik a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal: kijelöl egy szolgáltatót, hogy folyamatos legyen az energiaellátás.
Európában jelenleg nincs áramhiány, és a szakértő nem számít arra, hogy ne lenne elég áram. Inkább az a kérdés, hogy lesz-e megfizethető áram, vagy csődbe mennek az áramvételezéstől a vállalkozások. Mostanra már az ukránok is bekapcsolódtak a földgázellátásba, jelezték, hogy áramot is tudnak adni, és ők nem földgázból termelik az áramot, hanem szénből és vízenergiából – mondott példát, mire alapozza az optimizmusát. Igaz, a vízerőművek teljesítményének nem tett jót az aszály, ahogy a szintén vízigényes atomerőműveknek sem, sok helyen kellett korlátozásokat bevezetni, de ezzel együtt sincs (nem is volt) áramhiány.
Úgy véli, az Európai Bizottság javaslata az energiaárak megfékezésére tüneti kezelésnek jó lehet, megfékezheti az árak száguldását, stabilitást adhat az áraknak. Egy-két hónapon belül megszűnhet az áramtőzsdéken is a volatilitás, függetlenül attól, hogy csak a gázra lesz-e ársapka vagy az áramra is, hiszen az áram ára együtt mozog a gázéval. Lehet, hogy az árstoptól csillapodik annyira a piac, hogy végül még a BKV is kap normális ajánlatot.
Óráról órára változik azonban a helyzet, így nehéz megjósolni, milyen intézkedés születik a gáz-, illetve az áramárak leszorítására. Szemmel látható, hogy túl sok ellenző van az EU-n belül, így az Európai Bizottság is inkább arra fókuszál a javaslataiban, hogy legalább az árampiacon be tudjon avatkozni. De ezt nem közvetlen ársapkával tenné, hanem a (drága) földgázból áramot előállító termelők számára adna direkt támogatást, leszorítva a magas áramárat a fogyasztók irányába, s közben nem veszteséget okozva a termelőknek. Ugyanakkor nagyobb adót vetnének ki azokra, akik nagyon olcsón termelnek (a megújuló forrásból áramot előállító vállalkozások), és „halálra keresik magukat” a megemelkedett áramárakon.
