Két univerzum találkozott szerdán Budapesten a FinnAgora magyarországi finn intézet által szervezett oktatási konferencián. Az egyik a finn oktatási rendszer képviselői, akik annak ellenére elégedetlenek saját eredményeikkel, hogy az egész világ őket csodálja, a másik pedig a magyar digitális oktatási vezető, aki úgy csökkentené a különbséget a fejlett és a lemaradt magyar iskolák között, hogy bevonná az oktatásba a gyerekek és a tanárok mobiljait illetve egyéb digitális eszközeit – tudósított a Pénzcentrum.hu. Hogy mi lesz pont a szegény iskolákkal, ahol a gyerekeknek nincsenek ilyen eszközeik? Erre sajnos nem hangzott el megoldás.
Hogy érzékeltessék a magyar és a finn oktatási rendszer közötti különbségeket, beidézték a 2015-ös PISA-felmérés eredményeit, mely szerint a magyar diákok mind a három fő kategóriában (tudományos műveltség, matematika és szövegértés) jóval az OECD-átlag alatt, míg Finnország jóval e felett teljesített.
A finnekre érdemes odafigyelni, ha oktatásról beszélnek, még akkor is, ha természetesen nincs a birtokukban tökéletes recept, vagy egy az egyben lemásolható példa.
Minden ország keresi a válaszokat arra, hogy a helyi oktatási rendszerek, hogyan feleljenek meg a modern világ kihívásainak. Az egyik legnagyobb probléma, hogy fogalmunk sincs, hogy milyen lesz a világ, amikor a gyerekeink felnőttek lesznek
– hangzott el Leena Pöntymen finn oktatási szakembertől szerdán, a Budapest Music Centerben rendezett konferencián, ahol magyar és a finn oktatási szakértők és tanárok gyűltek össze. Az egyik nagy kérdés, hogy az oktatási rendszer egyáltalán meg fogja-e tudni becsülni azt, hogy amikor a diákok elhagyják az iskolát, rendelkeznek-e azokkal a készségekkel, amelyekre szükségük van, ugyanis a jelenlegi, lexikális tudás értékelésére épülő dolgozatrendszer nem feltétlenül alkalmas erre.
A jövőre való felkészülés egyik kulcsa az oktatásban a digitalizáció, ám ez sokkal többet jelent a számítógép-használatnál. Azt kell átgondolni, hogy a számítógépek hogyan fogják elősegíteni, hogy a gyerekek azt tanulják meg, amit tanítani szeretnének nekik. A konferencián hangsúlyos szerep jutott emellett a tanári szerepek átalakulásának is.
A konferencia másik előadója Pekka Peura matematika és fizika szakos tanárvolt, aki többek között elmondta, szerinte milyen fontos a tanári autonómia. Mivel Finnországban ezt megkapja, tesztelhetett egy újítást, mely szerint nem napi házi feladatot kezdett el adni a diákoknak, hanem hét hétre előre kiadta az összes feladatot, beleértve az iskolában elvégzendőket is. És ebből fontos információkhoz jutott arról, melyik gyerek mit szeret igazán és kiknek van szükségük segítségre.
A két finn előadó után Horváth Ádám következett, aki a hazai Digitális Pedagógiai Módszertani Központ vezetője. A jelenlegi magyar helyzettel kapcsolatban a szakember elmondta, hogy a diákok hatvan százaléka digitálisan írástudatlan, többször megtörtént, hogy amikor a tanulók digitális készségeit akarták felmérni, azok el sem tudták kezdeni a feladatot. Papíron lehet, hogy ment volna, de a digitális környezetben nem.
Az állami vezető ígérete szerint hamarosan minden iskolában lesz szélessávú internet, és a Klebersberg Központ által fenntartott intézményekben még wifit is beszerelnek. Az eszközökkel kapcsolatban azonban óriási ellentmondásba keveredett önmagával, amikor azt mondta:
bár jelenleg az EFOP program keretein belül lehet pályázni a digitális oktatást elősegítő eszközökre, hosszú távon nem ez fogja megoldani az intézmények eszközellátottságát, hanem az, ha a diákok és a tanárok saját digitális eszközeiket BYOD-alapon (“Bring Your Own Device, azaz hozd magaddal a saját eszközödet) bevonják az oktatásba.
Kiemelt kép: Legényné Balogh Ágota tanítónő, történelemtanár órát tart másodikos osztályában, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskolában 2017. október 5-én, a pedagógusok világnapján. MTI Fotó: Balázs Attila
