Hétfőn tárgyal az uniós pénzügyminiszterek tanácsa az európai bankunió létrehozásáról, amelynek célja a további válságok elkerülése. Az integrált pénzügyi felügyelet már januárban indulhatna, azonban bizonyára csúszni fog, mivel Németország számos kérdésben új követelésekkel állt elő.
Az uniós állam- és kormányfők több mint egy éve döntöttek arról, hogy az újabb válságok elkerülése végett közös felügyelet alá helyezik legnagyobb bankjaikat.
Az új felügyeleti rendszerben az egész európai integráció szempontjából kiemelkedően fontos bankok, pénzügyi csoportok felügyeletét az Európai Központi Bank látja majd el, míg a kisebb pénzintézetek, bankok felügyeletét, amelyek csak az egyes tagországokban játszanak fontos gazdasági szerepet, az egyes államok nemzeti pénzügyi felügyeletei, illetve az ezzel megbízott központi bankok végzik majd el. Szigorodnak a pénzintézetek tőkekövetelményei is, egyúttal megerősítik az egyes pénzügyi felügyeleteket, illetve az egyes tagországokban működő bankszanáló szervezeteket is
Arról azonban még mindig folyik a vita, hogy ki viselje majd a csődbe ment pénzintézetek veszteségeit.
Ki állja a cechet?
Berlin már a kezdetektől elutasította, hogy a további mentőhiteleket is a német adófizetők finanszírozzák. Most pedig azt követeli, hogy az úgynevezett ciprusi szabályok lépjenek ilyenkor életbe, vagyis az eurózóna bankcsődjeinek terhét kiterjesztik a betétesekre is, akik 100 ezer euró fölötti megtakarításaikra többé nem kapnak garanciát.
Mindez arra enged következtetni, hogy az EU pénzügyi alapjai még mindig ingatagok.
Az IMF ötlete is erre utal. A Nemzetközi Valutaalap egy kiszivárgott jelentése a 100 ezer euró fölötti bankbetétek egységes, 10 százalékos megadóztatását javasolta. A Valutaalap később ezt csupán munkaanyagnak nevezte, de azt továbbra is fenntartja, hogy az eurózóna pénzügyi megszilárdításához szükséges pénzt a kormányok adóemelésekből teremtsék elő.
Vita van arról is, ki fizesse az esetleges bankmentések költségét. Alapjában, mint eddig, az állami költségvetések, jobb esetben a közös – végül is szintén az adófizetők pénzéből létrehozott – mentőalapok állják-e a bankmentés, tőkefeltöltés számláját vagy pedig a bankok részvényesei és kötvényesei?
A klasszikus megoldás, miszerint az országok maguk fizetik a bankmentést, politikailag és társadalmilag meglehetősen népszerűtlen, ugyanakkor a ciprusi eljárás, amely a bankmentés költségeit a befektetőkre és a részvényesekre terheli, egyszerűen elriasztja a pénzt a bankszektorból, ami viszont nyilvánvaló öngyilkosság. A megoldás feltehetően a két módszer valamiféle ötvözete lesz, a vita az arányokon van.
