Az üzleti élet szembeötlő, ismert arcai hiányoznak a Napi Gazdaság által a héten megjelentetett, 10 éves TOP 100 kiadványnak, amely Magyarország leggazdagabb embereit szedi listába. Simicska Lajos, Nyerges Zsolt, Puch László és társaik valós vagyona sokak szerint bőven felülmúlja a listára való bekerülés küszöbét, de annak megbecsülésére a szerkesztők nem vállalkoztak – olvasható a kötet előszavában.
Nyerges Zsolt
Fotó: MTI / Mészáros János
Miért rejtőzködnek?
A gazdagok már a legelső ilyen kiadványnál, 2002-ben is nehezen voltak rábeszélhetők az együttműködésre, s nem egyszer perrel is fenyegetőztek, ha bekerülnek a kiadványba. Akkor olyan érveket soroltak fel: a cég vagyona nem tekinthető személyes vagyonnak, nem szeretnék, ha gyermeküket kipécéznék az iskolában, vagy a kiadványban való megjelenés miatt törnének be hozzájuk.
Sok esetben ez ma sincs másképp. Ügyvédek hadával felszerelt vállalkozók igyekeznek meggyőzni a szerkesztőket arról: nem is gazdagok, vagy ha mégis, akkor nem annyira. Még akkor is, ha jól látható az illető cégeinek az eredménykimutatásaiból, hogy az elmúlt években 7-8 milliárd forintot vett fel osztalékként.
Önként kiszámolják
Ám ma már többen együttműködnek a kötet szerkesztőivel, s a Csányi Sándor vezette száz fős lista tagjai közül legalább egy tucat van, aki szinte vagyonmérleget készít a kiadvány szerkesztőinek segítésére. “Jó pár éve egy ismert nagyvállalkozóval egy uszodában volt megbeszélve a találkozónk, s el is jött, egy sajtcetlit szorongatva – ezen szerepeltek a vagyona elemei, s mellettük egy-egy szám” – meséli Szakonyi Péter, a kötet szerkesztője.
Szerinte ma már sok gazdag a szerkesztők érkezésére készülve éves zárszámadást csinál, pedig korábban ez esetleg eszükbe sem jutott. Egyszóval sokan már megszokták, hogy reflektorfényben vannak, és inkább csak a tévedéseket igyekeznek elkerülni.
Offshore káosz
Ám van néhány eset, amikor a szerkesztők döntenek úgy, hogy inkább kihagynak valakit. Az egyik ilyen – mondta a Hír24-nek Szakonyi Péter – amikor a cégcsoport tulajdoni viszonyai annyira kuszák, hogy ez lehetetlenné teszi az illető vagyonának a megbecsülését.
“Követhetetlen, nem konszolidált számok alapján hónapok alatt sem tudunk dűlőre jutni, pláne, ha nem is hajlandó együttműködni az illető, és esetleg Ciprusra és Máltára vezetnek a szálak” – magyarázta – “így a vagyon megbecslése nagyon ingoványos talajra vinne minket.”
Fekete mágnások
Azokat az embereket is kihagyják, akik gazdagok ugyan, ám nem teljesen tisztességesek az üzleteik. “Ők gyakran szeretnének bekerülni, hogy legalizálják a vagyonukat” – teszi hozzá. Ilyenkor a szerkesztők személyes kapcsolatrendszerükön keresztül igyekeznek információt szerezni.
Volt például egy eset, amikor egy úr még banki bizonylatot is mutatott be, amin milliárdos bankbetét szerepelt, de némi körbekérdezés után nem vették be a kiadványba. “Ez egy kis ország, mindenki mindenkit ismer. Gyorsan kiderül, ha valakinek abból van pénze, hogy lányokat futtatott, kábítószert árult vagy egy kétes hírű mulatót üzemeltetett.”
Politikai visszacsurgatás
Szintén kihagynak mindenkit, aki erősen kötődik a politikához. Az energetikai beruházásairól híres Kapolyi László, a szocialista Gyurcsány Ferenc, s a liberális Kóka János is szerepelt korábban a kimutatásokban, ám ma már igyekeznek a szerkesztők nagy távolságot tartani. Szakonyi ugyanakkor kiemelte, hogy a politizáló gazdagok nem minden esetben zárkóztak el az együttműködéstől: Gyurcsány például eleinte tiltakozott a megjelenés ellen, ám végül nyitott könyvekkel állt a szerkesztők elé.
Ám a szerkesztők ma mégsem vállalják a politizálók vagyonának a feltérképezését. Ennek két oka van – magyarázza Szakonyi Péter – egy gyakorlati és egy elvi. Egyrészt egy pártközeli vállalkozónál sosem lehet tudni, a pénzből vajon mennyi a saját és mennyi a párté, amelyhez kötődik. Másrészt pedig nem szívesen adunk muníciót ahhoz, hogy az egyik párt emberét a másik párt a mi kiadvánnyunkkal hozza kellemetlen helyzetbe.
