A minap egy televíziós műsorban azt mondta jó a Széll Kálmán Tervben vázolt irány, de bizonyos fájdalmas intézkedéseket is meg kellene hozni. Mikre gondolt?
Jobb most túl lenni minden fájdalmas lépésen, egyszerre kell mindent meglépni. Akár a korengedményes nyugdíjról, a rokkantellátásról, a munkanélküli ellátásról, a segélyezési rendszer átalakításáról, esetleg a természetbeni juttatásokról van szó. Tény, hogy úgy tűnhet, ezek a lépések megszorítások, de csak ha nincsenek mögötte azok a változtatások, amelyek szükségesek. Nincs ma Magyarországon elég szakképzett munkaerő. Nyolcszázezer szakképzetlen viszont van. Ebben a helyzetben át kell alakítani a szakképzést. És tudom, hogy fájdalmas, de szerintem túl sok egyetem van. A bezárások, összevonások mikéntje viszont a részletekben rejlik, és ez a fontos kérdés.
Nem azzal van inkább gond, hogy az egyetemek nem a piacra képeznek? Például nincs annyi mérnök, mint amennyit foglalkoztatnának a vállalkozások.
Dehogynem! Kellene olyan hivatal, amelyik figyelné a jövőt és látná azt is, miben lesz kereslet a következő öt évben. Ez alapján kellene finomhangolni az oktatási rendszert. Lehetne ez a szervezet például a munkaügyi központ is, de azok nincsenek összekapcsolva az oktatási minisztériummal. Ez komplex kérdés, az egészet össze kellene kötni.
Van akkreditációs bizottság, Ők öt évre előre meghatározzák, milyen szakokat lehet indítani az állam által finanszírozott egyetemi képzésben…
…igen, de mégse működik.
Hogy érti ezt?
Hiába van, nem érezhető a gyakorlatban. Túlképzések vannak. Nem azzal van bajom, hogy a Corvinus Egyetemet bezárják. Arról kellene beszélni, hogy túl sok közgazdászt képzünk és túl sok helyen.
Ehhez azért nem kell bezárni egyetemeket, a Corvinust sem. És ez nem ugyanazt jelenti…
Nem ugyanaz. Ez összevonás. Biztos, hogy bizonyos területeken jóval kevesebb oktatóra van szükség, máshol meg több kellene, de nem tudom, honnan fogjuk őket pótolni. A megmaradóknál viszont drasztikusan emelni kell a fizetéseket. Az oktatásból nem lehet pénzt kivonni. A kevesebb, de jobb elvét kellene érvényesíteni.
A szociális kiadásokkal mihez kezdene?
Szerintem jó irány a segélyezési rendszer szigorítása.
Feltételhez kötni a segélyek kifizetését?
Igen. Egyetértek a közmunkával is. Elképesztő konfliktusokat fog eredményezni. Azt gondolom, elsősorban a baloldali gondolkodók vetnek majd fel emberi jogi és emberiességi kérdést, ami szerintem botorság, de nem erről kellene beszélni.
Fotó: Kummer János / fn.hu
Hanem miről?
Hanem arról, hogy az emberek jelentős része ma Magyarországon nem kíván és nem szeret dolgozni. És ez nem az ő bűne, hiszen mindenki a könnyebb ellenállás irányába megy. Ha az állam támogatja, hogy ne dolgozzon, akkor miért ne? A minimálbér és a maximális segély közötti különbség lényegében nulla forint. Ezeket a különbségeket tágítani kell. Viszont aki valóban önhibáján kívül, tényleg lebetegedett és rokkant, annak emelni kell az ellátását. A rendszer jobban működik, ha kirakjuk a potyautasokat, a valóban rokkantak pedig komolyabb ellátást kapnak.
A nem dolgozók többsége, ha akar se tud dolgozni, mert nincs munkahely. És ha valaki nem tud elmenni dolgozni, mert nincs hova és segélyt sem kap, akkor abból további társadalmi feszültség lesz. Vannak minták az utóbbi hónapokból. Nem gondolja, hogy…
…azt gondolom, hogy a lopást rendőrségi eszközökkel kell kezelni.
… a rendőrség bizonyos helyzetekben tehetetlen és nem oldja meg az alapproblémát…
…akkor meg kell erősíteni a rendőrséget. Azért van probléma, mert húsz éven át belöktünk az ellátórendszerbe majd egymillió embert és azt mondtuk, a társadalomnak nincs szüksége rátok, mert nem tudunk alkalmazni, úgyhogy kaptok segélyt, ellátásokat, rokkantak lesztek, korengedménnyel nyugdíjba mehettek. Ez a társadalmi réteg ott maradt és azóta is ott van a rendszerben. És ez a viselkedés, gondolkodásmód beivódott a magyar köztudatba.
Ha majd sikerül arra ösztönözni az embereket, hogy tegyenek azért, hogy segélyt kapjanak, a következő lépés, hogy tudjanak dolgozni.
Persze.
Mitől lesz majd 800 ezer munkahely 2020-ig? Azt is mondta a napokban, hogy ez megteremthető.
Egyrészt attól, hogy alacsonyabb az adó. Ez számít. Másrészt meg kellene teremteni a vállalkozás szabadságát.
Nincsenek új munkahelyek a KSH adatai szerint. Legalábbis most nem tűnik úgy…
…kényszerpályára kerülnek az emberek. Ha muszáj dolgozni, el fognak indulni a vállalkozások, de ezt az államnak is segítenie kell. Rá kell vezetni a most munkanélkülieket, hogy próbáljanak a lábukra állni. És jobb lenne, ha ezek az állami támogatások decentralizált módon mennének ki. Egyébként rossz szót használunk, mert az állam semmilyen támogatást nem képes adni. Itt uniós pénzekről van szó. Vidékre, munkahelyteremtésre és területfejlesztésre kellene, hogy jusson nagyon sok. Az állam maximum irányokat határozhatna meg, hogy a rendelkezésre álló forrásokat, ami valójában uniós forrás, azokat jó irányba csatornázza be. Másrészt fontos, hogy helyben létrejöjjenek olyan szolgáltató egységek, amelyek meg tudják kötni a munkaerőt.
Van olyan terület, ahol egy év alatt 13-szor változott a szabályozás. Ez nem ösztönöz vállalkozásra.
Ez tény és való. Az államnak stabilitást kellene sugalmaznia, miközben a mai állam instabil. Nem rosszak a folyamatos személycserék, de ki kellene alakulnia egy normális stabilitásnak. Ma Magyarországon félelem is van a vállalkozásokban. Mindenfajta hírek repkednek erről. Emiatt nagyon sok beruházást visszatartanak. Ezen nyilván változtatni kellene.
Érkezik ma Magyarországra tőke?
Érkezne, de hagyni kellene, hogy a magánszektor maga hozza be, és nem kellene, hogy az állam ráterebélyesedjen a különböző magánberuházásokra. Az állam ma részt akar venni. Ez lehet jó is, de sok esetben káros. Sok beruházás akad el az állam miatt. Van olyan, amelyet támogatnia kellene, de szabályozókkal. Bürokratikus az egész rendszer, rendkívüli mértékű a korrupció. Nem biztos, hogy megéri befektetni 3 %-os növekedési potenciálú országban, miközben a világgazdaság 4 %-kal nő. Miért ide jöjjön? El fog menni máshova a befektető.
Fotó: Kummer János / fn.hu
Ön 2009-ben megalapította saját cégét az Atticus Investmenst, miután otthagyta az Aegont. Aztán tavaly a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-nek lett az elnöke és résztulajdonosa is. Befektető is. Hova fektet be Magyarországon? És miből vonja ki a cég befektetéseit?
A megújuló energia fontos terület. Az egész világ erről szól. Érdemes vele foglalkozni. Az egészségügyben szeretek ott lenni, mivel a családom alapvetően orvos gyökerű, de éppen emiatt a területet inkább filantrópiaként kezelem, és így az itt meglévő fontosabb befektetéseimből szeretnék kivonulni.
Magyarországból lehetne logisztikai központ, de ez a mai szabályzókkal és az országra rátelepedő államhatalommal nem működik. Ez lassan húszéves jelenség. Meg kellene adni a vállalkozások szabadságát. A kínaiak érdeklődnek, szeretik Magyarországot, de még nem döntötték el, hogy itt lesz-e az egyik európai logisztikai központjuk. Annyi hely van még. Magyarországon a világ lakosságának 0,15 százaléka él. Ebből adódóan a világ befektetésének és valószínűleg a kínai befektetéseknek is ennyire tört része vagyunk. Lehet, hogy a kínai befektetések egy vagy fél százaléka ide jöhet, ami sok pénz, de ne gondoljuk, hogy Budapest lesz a központ. Kína fő befektetési célpontja még mindig a nyersanyagpiacok és a nagy gazdaságok.
Ha önre bízza a pénzét egy befektető, itt tartja az országban vagy nem?
A világban ma sok a lehetőség. Nem leszünk nemzetellenesek attól, hogy ezt ki merjük mondani. A világgazdaság 4 – 4,5 %-kal nő, a magyar meg 2,5 -3 %-kal. Ez azt jelenti, hogy máshol még mindig jobb befektetési lehetőségek vannak. Kelet-Európán belül Magyarország kezd relatíve jó helyzetbe kerülni. Itt ma már nem vagyunk sereghajtók, de a világban ez a térség még mindig sereghajtó.
Azt mondta, hogy „kezd”, meg hogy „ jó lesz”. Még nem tartunk ott?
Nem. A maratoni futás első pár kilométerén vagyunk túl. Bárhogy végződhet. Sok mindennek változnia kell. Hogy egy kicsivel lejjebb mentek az adók és hogy úgy néz ki a szociális ellátórendszerhez hozzányúlnak, jó. Az a kérdés, hogy az állam a fejlesztéseket hogy fogja támogatni. Ezt még nem látjuk. Ez még ködös.
Említette az energiaszektort. A megújuló energiaforrások beruházásait támogatni szándékozik az állam. A hogyant és a mértéket még nem tudni. Az állam oda teszi a kezét, ahová a privát szférának kellene? Az előbb erre azt mondta, hogy …
A beruházásokat nem feltétlenül pénzzel kell támogatni. Ezt nem tartom jónak. A szabályozó környezetet kell olyanná alakítani, hogy megérje Magyarországon megújuló energiával foglalkozni. Ez a kulcs. Például hogy milyenek és mennyire lesznek stabilak az átvételi árak? Ha lesz kötelező átvételi rendszer, akkor ne lehessen egy év múlva változtatni ezeken a feltételeken azért, mert az állam úgy gondolja. Az nem működik, hogy aktuális költségvetési célra fűnyíró elven szedünk ki bizonyos területekről pénzt. Olyan szabályozás kell, ami hosszú távon, tíz évig működőképes. Akkor valóban lesznek beruházások. A stabilitás fontos. remélem ez meg fog jelenni a formálódó nemzeti energiapolitikában is.
Korábban azt mondta, 2013-ra érdemes lenne kivezetni a válságadókat. Meg lehet tenni?
Ki kell vezetni. Azzal egyetértek, hogy legyen valamilyen mértékű bankadó, elkülönített alapban. Ha a bankrendszer újra problémával szembesül, finanszírozzák abból a kimentésüket, de válságadókra hosszú távon nem lehet gazdaságpolitikát építeni. Torzítja is a gazdaságot. És három évnél tovább nem tud működni. 2013-ban muszáj lesz kivezetni. Nem lehet kérdés, hogy a költségvetés megengedheti-e magának. Meg kell teremteni a feltételeit. Kiadási oldalon kell csökkenteni, vagy nem kell annyira vágni az adókat. Ha tartósan bent marad ekkora bankadó, akkor Magyarországon a bankok nem fogják hitelezni a gazdaságot, bármit tesz az állam vagy az unió.
Gyógyszerkassza. A tárgyalás folyik….
Szerintem hozzá kellett nyúlni. Tavaly azt mondtuk, úgy 80 milliárdot lehet kivonni a kasszából. A 120 milliárdot sokallom, ez a teljes hazai gyógyszerkiadások 20 %-a. Az egészséges mérték egyharmaddal kevesebb. Arra a szintre is 3 év alatt lehet eljutni anélkül, hogy problémák lennének a gyógyszerellátásban és maradjanak gyógyszeripari beruházások is.
További kérdés kit, milyen mértékben terhel a gyógyszertámogatásokból kivont pénz. A gyártó nyilván továbbterheli a fogyasztóra.
Nyilván. Ekkora mértékű gyógyszerár támogatáscsökkentését nem nyeli be az ipar. Ez lehetetlen. Talán 40-50 milliárdot, de a maradék biztos, hogy áremelkedésben jelenik meg, vagy rosszabb minőségű termék kerül hazai piacra.
Fotó: Kummer János / fn.hu
Jöhet még újabb válságadó további szektorokra?
Ezt többet már nem lehet eljátszani. Ha még egy ilyet bejelentenek, Magyarországon hosszú távon nem lesz semmilyen beruházás. A kormány elment a határig. Ha ezen a Rubikonon átlép, nem lesz beruházás. Mindenki meg fog ijedni. Senki sem tudhatja, mi lesz azután és hogy ő mikor jön?
Most is ez van…
…most is a határon vagyunk. Billeg az ország azon, merjenek befektetni vagy ne? Kapnak pluszadót vagy nem? Ez félelmet kelt a befektetők körében. Ráadásul egy nagyvállalat számára a világ 500-szor akkora, mint mi vagyunk. Miért jöjjön ide, ha stabilabb környezetbe is mehet? Innen már csak visszafelé van út.
Feltűnt, hogy volt pár hónap, amikor keveset nyilatkozott gazdaságpolitikai ügyekben. Ha mégis, akkor inkább Kínáról vagy világgazdasági folyamatokról írt. Mi volt az oka?
Sokat vagyok külföldön. Indiai üzlettársam van – India egyik legmódosabb családjáról van szó -, akivel sokfelé befektetünk, de elsősorban nem Magyarországon. És nem szeretnék bizonyos dolgokkal foglalkozni. Soha nem tagadtam, örülök annak, hogy konzervatív kormányzás van. Elvben egy sor dologgal egyetértek. A megvalósításban sok mindent kritikusan szemlélek, de az ember azokat kevésbé kritizálja, akiket szeret.
Értem.
Azt gondolom, stratégiailag jó irányba mennek a dolgok. A megvalósítás a nagy kérdés. A mikrogazdaságban komoly problémák vannak, a vállalkozói szektorban pedig nagy a kivárás. Ha ez nem változik, akkor tartósan komoly problémák lesznek. Nem lehet elsiklani amellett sem, hogy csökken a beruházási ráta. Ezenkívül az államnak támogatnia kellene a tehetségeket. Magyarország a kontraszelekció országa. A tehetségek pedig nem itthon futnak be. A Nobel-díjasok döntő többsége sem Magyarországon élt, amikor megkapta a díjat. Az teljesen mindegy, hogy valaki zsidó, német vagy bármi, ha ebben az országban született, az magyar. Ugyanez igaz a cigányságra. Mindannyian magyarok vagyunk, akik itt születtünk, itt nevelkedtünk. De valami miatt a nagyon tehetséges emberek elmennek az országból, és ez lassan 150 éve tart. Folyamatos az elvándorlás. Oda kell figyelni a rezidens szövetségre, akik letétbe helyezik a felmondólevelüket. Észre kell venni, hogy felgyorsult az orvoselvándorlás. És ennek nemcsak a pénz az oka.
Mi még?
A tehetség elnyomása. Ezért felelős a mindenkori államhatalom. A tehetséget nem támogatják. És ha ez így folytatódik, leromlik az ország. A kormány felelőssége, hogy a tehetségeket itthon tartsa, támogassa, akik elmentek, azokat pedig meg kell próbálni hazahozni, úgy, hogy mintákat állítunk. Olyan embereket kell pozícióba tenni, akik igazából nagyok.
Ön vállalna ebben szerepet?
Elsősorban üzletember vagyok. Ma már egyre inkább. Úgy tekintek Magyarországra, mint a hazámra, amelyet bármi áron segítek. Ezért hoztunk létre a feleségemmel egy csángó alapítványt, amivel támogatjuk a csángó gyerekeket, és ezért erősítjük meg a Heim egészségügyi díjat. Nem az a feladatom, hogy az állammal „interferáljak”, hanem hogy civil módjára támogassam azokat a kis közösségeket, ahol tehetségek vagy éppen leszakadt, de a magyarsághoz tartozó emberek vannak.
Azt azért korábban lehetett tudni, hogy vállalna politikai pozíciót vagy szerepet.
Nem vállalnék. Semmiképpen.
Most.
Évekkel ezelőtt volt olyan pillanat, amikor elgondolkoztam ezen, de most már semmiképpen nem vállalnék politikai szerepet. Más embert igényel. A hazáját az ember nem a politikán keresztül kell, hogy szeresse, hanem például a kis közösségek segítésén keresztül.
Azért például a Századvég Gazdaságkutató Zrt. az más.
A Századvég Gazdaságkutató megalapításáról azért beszéltem Stumpf Istvánnal annak idején, mert azt gondoltam, van olyan űr, amelyben egy konzervatív gazdaságkutatót meg lehet és meg kell csinálni. A feladatom ilyen tekintetben véges. Nem gondolom, hogy gazdaságkutatót szeretnék működtetni egész életemben, bár most mindenki így ismer. Valójában az életem tevékenységének ez viszonylag kis része. Mindenképpen meg fogom tartani a Századvégben a szerepemet. Meghatározó tulajdoni hányadunkat sem kívánjuk 25 százalék alá csökkenteni. Ezt meg fogjuk tartani, ha törik, ha szakad. Aztán meglátjuk, mi lesz ennek a végkifejlete.
Miért, szándékában áll változtatni a tulajdoni viszonyokon?
Részben. Három éve, amikor otthagytam a volt cégemet és megalapítottuk az Atticust, az volt az elképzelésem, hogy vagyonkezelő céget építünk. Sok üzletember barátom volt a cégvezetésben. Az Atticus most átalakul családi vagyonkezelővé. Az összes, családi tulajdonban lévő cégemet szeretném egy helyre hozni, ezért itt szervezeti változások is lesznek. A már említett indiai üzlettársammal pedig ma már minden üzleti tevékenységünk közös. A Századvég szintén többségi tulajdonunkban van. Itt el tudok képzelni valamennyi csökkentést és ez valószínűleg be is fog következni. Kérdés, hogy meghatározó tulajdont fogok-e fenntartani? Nem azért hoztam létre, hogy eladjam, de valamennyit változhatnak a tulajdoni viszonyok. Ma már életem legalább felét külföldön töltöm, s így egyre kevesebb időm van a Századvégre is, de stratégiai szempontból ezután is bele fogok szólni a cég életébe. Nyitni kell a külvilág, Ázsia, Amerika felé is.
Fotó: Kummer János / fn.hu
Ha már a Századvégnél tartunk: Mellár Tamást Ön hívta a céghez?
Nem. Stumpf István ötlete volt. Én elfogadtam, annak ellenére, hogy Tamás kicsit másképp gondolkozik a gazdaságról. Ő rendkívül nagy tudású ember és örülhet a magyar konzervatív oldal, hogy ilyen közgazdászai is vannak.
Akkor miért kellett mennie?
Hat hónapra állapodtunk meg, amit később hat hónappal meghosszabbítottunk. Ez a szerződés járt le március végén. Volt különbség Tamás és a Századvég gondolkodásmódja között, de nem jelentős. Nem ez a távozás oka. Egyszerűen így alakult. Pletykákról hallottam én is. Tamás és köztem is vannak bizonyos különbségek, én például egyetértek a családi adókedvezményen lévő adócsökkentéssel. Tamás ezt támadta és nem értett egyet ezzel, de ezek szakmai különbségek. A Századvég megbízásainak jelentős része piaci megbízás, a cég dinamikusan fejlődik. Közben hihetetlen a leterheltség. Mellár Tamás viszont nem főállásban volt nálunk, és ez így nehezen összeegyeztethető. Olyan kutatási vezetőt kell találnunk, aki főállásban tudja vállalni a feladatot.
Megvan az utódja?
Nincs, de megvannak az utódjelöltek. A tulajdonostársakkal egyetértve a jelölés joga nálam van,s ez így marad a jövőben is. Dinamikus, alapvetően fiatal kutatásvezetőt keresünk, akire azért felnéznek a többiek. Nehéz ilyet találni. Kevés a hiteles ember. Szerintem fel kell építenünk egy fiatal vagy középkorú vezetőt.
Neveket említene? Mikorra lesz meg biztosan az utód?
Két személyben gondolkodom, de még nincs döntés. Július 1-jével lesz a Századvégnek kutatási vezetője.
Említette, hogy sokat utazik. Indiai üzlettársa van. Mindez azt jelenti, hogy többnyire nem Magyarországon fektet be?
Bizonyos tekintetben kereskedő vénájú ember vagyok, szeretem ezt az életet. Másrészt nagyobb a világ, mint Magyarország. Ha nagy dolgokat akar az ember, akkor azt Magyarországon kívül kell tennie, de szerencsére az internet és a repülés korában ezt már kivándorlás nélkül is meg lehet tenni.
Pontosan hol?
Nyilván Ázsia. Ázsia nélkül nem lehet továbblépni. Sok barátom van Kínában és Indiában politikai és gazdasági vonatkozásban is. Mindenkor élmény, amikor ott vagyok.
A célszektor az energiaszektor?
Az energia bizonyos értelemben az lehet, de nincs célszektor. Van valami a fejemben, amit szeretnék megcsinálni.
Mit?
Egy nemzetközileg jelentős nyersanyag és energiakereskedő vállalatot, mely Ázsián alapul. Fel lehet építeni, de ez 30 év munkája lesz.
Komolyan ezt szeretné?
Vannak, akik azt szeretnék, hogy ezt szeressem. Hajlok rá, de ez nemcsak rajtam múlik, hanem ázsiai barátaim támogatásán is. De bármit is hoz a sors, a hazámat és az itt lévő emberek többségét mindig szeretni fogom.
