Vásárlóerő-paritáson közölt regionális szintű, egy főre jutó GDP-adatokat az Ecostat, az unió statisztikai hivatala 2008-ról. A bonyolultnak tűnő módszertan azt takarja, hogy a statisztikusok sorba vették az EU régióit, és megállapították, hogy melyikben mekkora az egy főre jutó gazdasági teljesítmény. Ezt összegszerűen is meghatározták, majd az árszínvonal-különbségek kiszűrésével mesterséges mutatót hoztak létre, amely megmutatja, hogy az uniós átlaghoz képest mekkora az adott régióban az egy főre jutó GDP.
Leszakadva
Így jött ki, hogy ha az unió 27 tagországában átlagosan az egy főre jutó GDP 100 százalék, akkor Magyarországon ez az adat 64 százalék volt 2008-ban. Az adatsorból szembetűnő, hogy Csehország már akkor is jóval gazdagabb volt nálunk 80 százalékos mutatójával, és Szlovákia már akkor megelőzte hazánkat 72 százalékkal. Lengyelország három éve még 56 százalékos mutatóval sereghajtó volt a visegrádi országok közül, azóta minden bizonnyal megelőzött bennünket: nagy belső piaca miatt egyedüli uniós országként növekedett a válság alatt.
Uszka, Szabolcs-szatmár-Bereg megye. Fotó: Balázs Attila / MTI
Magyarország hét régiója közül kevéssé váratlanul Közép Magyarország (Budapest és Pest megye) a leggazdagabb 107 százalékos mutatóval, Észak Magyarország és Észak Alföld a legszegényebb, 40 százalékkal (Dél Alföld 43, Dél Dunántúl 44, Közép Dunántúl 58, Nyugat Dunántúl 63 százalékos mutatóval bír). Csehország és Szlovákia minden régiója gazdagabb, mint a legszegényebb magyar területek, a 16 lengyel régióból kettő volt szegényebb, mint a legszegényebb magyarok.
Vagyis ha adunk az adatokra, a visegrádi országok gazdasága már elhúzott mellettünk.
Nincs értelme az összevetésnek
A tőkeáramlás érdemben befolyásolhatja a regionális egy főre jutó GDP-adatokat: egy-egy nagy beruházás megdobja egy-egy régió gazdasági teljesítményét az ott élőktől függetlenül – figyelmeztet jelentésében az Ecostat.
Még ennél is tovább megy, és a GDP-adatok összevetésének értelmét kérdőjelezi meg a 2008-a Stiglitz-jelentés. Sok közgazdász ugyanis úgy látja, hogy a pénzben mérhető termelés, szolgáltatás alakulását mutató GDP-adatok nem mérik az eladósodást, a jövedelmek, esélyek különbségét, a környezeti károkat, és ami talán a legfontosabb, az emberek jólétét.
Dermesztő különbségek
A felmérés szerint a bolgár Szeverozapaden régió volt a legszegényebb, ott az egy főre jutó GDP az EU-átlag 28 százaléka volt, míg a leggazdagabb London belső kerülete, 343 százalékos mutatóval; a leggazdagabbak listáján hatodik Prága körzete.
64 régió volt az EU-ban, amelyben a mutató nem érte el a 75 százalékos szintet; ezek közül 15 Lengyelországban, 7-7 Románában és Csehországban, 6-6 Bulgáriában és Magyarországon, 4-4 Olaszországban és Portugáliában, 3-3 Görögországban, Franciaországban és Szlovákiában, 2-2 az Egyesül Királyságban és Spanyolországban volt, valamint ide tartozik a régiókra nem tagolt három balti köztársaság is.
A 2008-as adatokat tekinthetnénk akár a válság előtti utolsó pillanatfelvételnek. Ezért érdekes, hogy a krízis által csaknem összeroppantott Görögországban az egy főre jutó GDP az „összeomlás” előtt az EU-átlag 94 százaléka volt, Írország 133 (!), Spanyolország 103, Portugália pedig 78 százalékos mutatóval dicsekedhetett, vagyis az ottani megszorítások más fejlettségi szint mellett következtek, mint a kőkemény 2009-es magyar válságkezelés.
