Nagy és zárt a sikeres gazdaság
Bámulatosan teljesített az első félévben a lengyel gazdaság: a recesszió sújtotta EU-ban egyedüliként növekedett; a lengyel GDP az első negyedévben 1,7, a másodikban 1,4 százalékkal bővült éves összevetésben. Utóbbi időszak legtöbb részadata imponáló: a nettó export bővült, az építőipar teljesítménye 4,5, a magánfogyasztás 1,9 százalékkal nőtt. Intőjel viszont a hazai kereslet 2, és a beruházások 2,9 százalékos csökkenése, bár vélhetően mindegyik európai ország elégedett lenne ezekkel a mutatókkal is. Prognózisok szerint a lengyel gazdaság idén nem is süllyed recesszióba, az év egészében 1 százalék körüli ütemben gyarapszik a tavalyi 4,9 százalékos növekedés után.
A lengyel „csoda” titka a nagy és viszonylag zárt gazdaság. Míg például Magyarország és Szlovákia esetében a GDP mintegy 75-80 százaléka a kivitelből származik (vagyis magyar és szlovák üzemek termékeit külföldiek vásárolják meg), addig Lengyelország esetében ez az arány mindössze 40 százalékos. Vagyis a reálgazdasági válság nyomán szinte megszűnő nyugat-európai kereslet arányaiban fele annyira érintette Lengyelországot, mint hazánkat.
A több mint 38,1 milliós állam belső piaca ráadásul élénkült, és az év első felében kompenzálta a kivitel csökkenését. Bár hitelhez jutni ott is nehéz, a válság ott is növelte a munkanélküliséget és csökkentette sokak reálkeresetét, a magánfogyasztás mégis nőtt a kormány jól irányzott és időzített szja-csökkentése nyomán. Idén ugyanis a korábbi háromkulcsos (19,30,40 százalékos) adórendszert egyszerűbb kétkulcsos (18, 32 százalékos) váltotta, ráadásul a legalacsonyabb kulccsal adózó jövedelem most a tavalyi duplája, 85 528 zloty, azaz mintegy 5,2 millió (!) forint.
Illusztráció: Rédley Tamás
A lengyel makrogazdaság legnagyobb gondja most az elszaladni látszó államháztartási hiány: Donald Tusk kormányfő a minap közölte, hogy a deficit 2010-ben az idei több mint duplájára, 52,2 milliárd zlotyra emelkedik; a piac így 6,5, az EU hivatalosan pedig 7,3 százalékos GDP-arányos hiányt vár jövőre. A romló egyensúlyi mutatót nemcsak a csökkenő bevételekkel, hanem elszámolástechnikai okokkal magyarázza a kabinet. Elemzők elsősorban a 2010-es elnökválasztásban találták meg a kiköltekezés okát, amelyen a miniszterelnök jó eséllyel száll ringbe az államfői posztért.
Az itthon megszokottal ellentétben sem a lengyel politikusok, sem a piaci érdekek képviselői nem aggódnak különösebben a deficit miatt. Úgy vélik, a 2010-től magára találó világgazdaság több adóbevételhez segíti majd a lengyel államot, ráadásul az ország alkotmánya erős stabilizátornak minősül a túlzott deficit és az azt követő eladósodás ellen. Az alaptörvény korlátozza a felvehető hitelek összegét, ha az államadósság meghaladja a GDP 50 százalékát, és megtiltja újabb kölcsön felvételét, ha a mutató 60 százalék fölé emelkedik.
A hiány elszaladásának egyetlen negatív következménye, hogy Lengyelország kénytelen volt lemondani az euró 2012-es bevezetéséről; újabb céldátumot nem tűztek ki.
Gazdasági elemzéseket böngészve azért kiderül: Lengyelország nem a boldogság szigete térségünkben. Az állam ott sem működik hatékonyan, kevesen dolgoznak, jelentős a szegénység, és a strukturális reformok (az oktatás, az egészségügy és a nyugdíjrendszer átalakítása) is váratnak magukra.
Amerikát mintázták
A legnagyobbat Litvánián ütötte a válság: a második negyedévben az ország GDP-je 20,4 százalékkal zuhant, vagyis a gazdaság teljesítményének ötöde tűnt el egyik évről a másikra. A sokkoló adat az előzmények tudatában még inkább az: a balti ország gazdasága 2007-ben még 8,9 százalékkal bővült, 2008-ban a növekedés 3 százalékos volt, az idei első negyedévben a zuhanás pedig 11,6 százalékos. A mélyrepülést leginkább a magánfogyasztás 27,7 százalékos második negyedéves visszaesése okozta. Az ország gazdasága a pénzügyminisztérium prognózisa szerint idén 18,2, jövőre pedig további 4,3 százalékkal hanyatlik.
A közelmúlt túlfűtött gazdasági növekedését a hitelbőség és az ennek nyomán az egekig szökő ingatlanárak táplálták; a litvánok úgy éltek hitelből, mint az amerikai középosztály. A krízis is hasonlóképpen csapott le, mint a tengerentúlon: befagytak a hitelek és összeomlott az ingatlanpiac. Litvánia helyzete annyiban még rosszabb, hogy a sorsát a válság kitörése óta külföldi – elsősorban svéd és norvég – kereskedelmi bankok menedzserei szabják meg.
A belső kereslet zuhanására néhány elemző szerint a kormány tavaly decemberi, elhibázott adóemelése is rátett egy lapáttal: a válság látványos kitörése előtti napokban a kabinet áfaemeléssel és a jövedéki adó növelésével kívánt több bevételhez jutni, sikertelenül: csak a csempészet és a lengyelországi bevásárló turizmus lendült fel. Utóbbira kitűnő példa, hogy míg a litván benzinkutak forgalma 30-40 százalékkal csökkent átlagosan, addig a határ menti kutak bevételük 80 százalékától búcsúztak el. A trendet ráadásul élénkítette a nemzeti valuta euróhoz kötése.
A válság miatt kieső adóbevételeket a kormány a kiadások brutális, a GDP mintegy 7,5 százalékát kitevő csökkentésével próbálta kiegyensúlyozni – többször is csökkentették a közalkalmazottak bérét, megnyírbálták a szociális kiadásokat. Az akciók eredménnyel alig jártak, az államháztartás hiánya GDP-arányosan így is eléri a 8 százalékot az év végére. A válságra a cégek 40 százaléka elbocsátásokkal reagált, a dolgozók legalább felének csökkent a fizetése, a munkanélküliek aránya pedig hónapok alatt egy számjegyűről 13,6 százalékosra szökött, és a várakozások szerint jövőre megközelíti a 20 százalékot.
A litván válságkezelés következő sajátossága, hogy a kormány – számos válságsújtotta partnerétől eltérően – nem kért hitelt az IMF-től. A kabinet attól tartott, hogy a valutaalap még keményebb megszorításokat írna elő az olcsóbb hitelért cserébe, és a segítségkérés rontana az ország imázsán. Ezért Litvánia kisebb összegben államkötvényeket bocsát ki különböző piacokon, így Európában jelenleg a legdrágábban finanszírozza lejáró adósságait.
Miben reménykedhet a kis balti ország? Gyors fellendülésben semmiképp. Javíthat helyzetükön a magához térő európai gazdaságok nyomán keletkező kereslet, és az uniós források gazdaságfejlesztésre fordítása. Ronthat viszont, hogy atomerőművük, az Ignalina Nuclear Power Plant január elsejétől befejezi működését, vagyis jövőre véget ér az olcsó áram kora a balti köztársaságban.
