Gyakran félreértelmezik a GDP fogalmát a közbeszédben a politikusok, a gazdasághoz, vagy a jóléthez társítva azt, jóllehet a GDP mást mér – utalt a fogalmi zavarra a Stiglitz-jelentés apropójából rendezett, szerdai konferencia több neves előadója.
mi a Stiglitz-jelentés?
A francia kormány kezdeményezésére, 2008 elején alakult bizottság jelentése. A bizottság feladata az volt, hogy próbáljon a GDP helyére egy jobb mérőszámot találni, amely a puszta kibocsátáson túl figyelembe veszi a „jól-létet”, s a gazdasági-szociális fenntarthatóságot is. A bizottság elnöke a Nobel-díjas Joseph Stiglitz volt. A bizottság mintegy 300 oldalas jelentésében többek között megállapítja, hogy a GDP jóléti mérőszámként használhatatlan, s számos javaslatot is tesz.
a gdp meghatározása
A bruttó hazai termék (GDP) az összes megtermelt áru és szolgáltatás értéke csökkentve az előállításukhoz használt áruk és szolgáltatások értékével.
A GDP a pénzben mérhető termelés, szolgáltatás alakulását mutatja, nem méri viszont, hogy az milyen folyamatok mentén valósul meg – mondta Róna Péter közgazdász a rendezvényen. Nem méri az eladósodást, a jövedelmek, esélyek különbségét, nem méri az átlag mögötti különbségeket, a környezeti károkat, s legfőképpen: nem méri az emberek jólétét – tette hozzá.
A GDP helyett inkább olyan mérőszámra lenne szükség, amelyben megjelenik a háztartások reáljövedelme, a jövedelemhez fűződő fogyasztás a vagyoni helyzettel együtt tekintve, s az jövedelmi-vagyoni egyenlőtlenség mértéke is – ragadott ki a jelentésből néhány fő gondolatot Róna Péter.
Ferge Zsuzsa szociológus a Stiglitz-jelentésből azt a dimenziót emelte ki, amelyek az eddigi jólléttel összefüggő kutatások elhanyagoltak, ami pedig a bizonytalanság. A tudós szerint fontos az is, hogy a jelentés készítői az egyenlőtlenség mértékét is a „jól-lét” összetevői közé sorolnák. Ennek a megállapításnak különösen nagy a jelentősége Magyarországon, ahol robbanásszerűen nőnek az egyenlőtlenségek, ahol nincs alsó korlát, nincs szociális minimum, „minden el lehet veszíteni, lakást, gyereket…mindent”.
Hankiss Elemér szerint a jelentésnél javasoltnál is sokkal inkább kellene tartalmaznia a GDP-nél használhatóbb mérőszámnak szubjektív, jóléti tényezőket.
Lóránt Károly közgazdász arra hívta föl a figyelmet, hogy téves az a nézet, ami szerint „nem baj, ha nőnek a jövedelemkülönbségek, mert ha nő gazdaság, akkor az lecsorog az alacsony jövedelműekhez. Mi csorgott le Sajóbábonyba? – tette föl a kérdést. Stiglitz erről egyébként hasonlóan gondolkodik, így ír a Globalizáció és visszásságai című könyvében: „a XIX. századi Angliában az elnyomorodás annak ellenére nőtt, hogy az ország egésze virágzott. Az 1980-as éves amerikai növekedése jelenti a legújabb nem várt példát: miközben a gazdaság nőtt, az alul lévők reáljövedelmei csökkentek.”
A GDP és a munkanélküliség közötti furcsa kapcsolatnak is könyvtárnyi irodalma van. Olykor a bruttó hazai termék növekedése mellett is képes gyarapodni a munkanélküliek száma. Az Európai Bizottság nemrégen megjelent prognózisa hosszasan elemzi annak lehetőségét, hogy az eurózónában lassan meginduló növekedés középtávon sem feltétlenül jelent új munkahelyeket (‘jobless’ recovery).
tipikus GDP-s mondatok
A nyelv határozza meg a gondolkodás kereteit, így a GDP köznapi értelmezése határozza meg a közgondolkodást, vagy legalábbis a politikusok gondolkodását is – s ezen keresztül azt is, mit, hogyan értékelünk. Példák következnek egy-egy “GDP-s tényre”, s lehetséges értelmezésekre.
A szlovák vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP magasabb a magyar szintnél.
1. „Lefutja a tátrai tigris a pannon pumát”, Szlovákia gazdagabb Magyarországnál.
2. Sok Szlovákiában az autógyár, de ettől még magas maradt a munkanélküliség, s a reálbér sem nőtt az egekbe.
A GDP növekedési üteme lelassult a válság előtt Magyarországon.
1. Éllovasból sereghajtókká váltunk, pocsék a gazdaságpolitika.
2. Korábban beengedtük a külföldi tőkét, mint a többiek a régiónkban.
